ÓCEÁN Folyékony, globális óceánnal rendelkezik a Szaturnusz egyik holdja, a Mimas: az óriás gázbolygó legbelsőbb és legkisebb holdja persze nem a fagyott felszínén, hanem a 25–31 kilométer vastag jégkérge alatt hordozza a folyékony tengert (a Cassini űrszonda mérési adatait elemző Alyssa Rose Rhoden és Matthew E. Walker amerikai kutatók cikke az Icarus folyóiratban jelent meg). Ez alátámaszthatja azt a hipotézist, hogy a folyékony belső óceánok még a korábban gondoltnál is elterjedtebbek a Naprendszerben. Míg felszíni óceán azokon az égitesteken (így a Földön) fordulhat elő, amelyek kellő közelségben keringenek a csillagukhoz, addig a felszín alatti óceán létrejöttéhez erős árapályhatások szükségesek, amelyek a tengely körüli forgásból, illetve egy nagyobb égitesthez képest végzett keringésből származó mozgási energiát alakítják át hővé. Az amerikai kutatóknak most megalkotott modelljükkel nem csak arra kellett választ találniuk, hogyan létezhet folyékony óceán a Mimas felszíne alatt, de arra is, miként marad meg a hold állandó, vastag jégpáncélja. A mostani felfedezés nem csupán a Szaturnusz gyűrűinek felépítését vagy a közepes méretű holdak tulajdonságait segíti megérteni, de új, potenciálisan lakható, belső óceánnal bíró holdak utáni keresést is segítheti – például a Naptól a Szaturnuszhoz képest eggyel távolabb található gázóriás, az Uránusz körül.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
