VULKÁN Miközben továbbra is zajlik a hawaii Mauna Loa tűzhányó lassan a felszíni infrastruktúrát is fenyegető lávaöntéses működése, a vulkáni működés másik típusára jellemző két, további aktivitást tapasztaltak a Föld más pontjain, ráadásul egyazon napon, december 4-én. Olaszország partjai előtt, a Lipari-szigetcsoportban található Stromboli tűzhányón az északi kráterben felerősödő robbanásos kitörés, és a meredek Sciara del Fuoco lejtőoldal felső részén meginduló lávaöntés okozott csuszamlást, majd az októberi kitöréshez képest jóval nagyobb piroklaszt-árat. Az izzó lávadarabokból, jelentős mennyiségű vulkáni hamuanyagból és forró gázokból álló áradat egy percen belül bezúdult a tengerbe, ahol a hideg vízzel keveredve másodlagos, hidrovulkáni robbanásos reakciók zajlottak. A nagy mennyiségű vulkáni hamuanyag tengervízbe zúdulása kisebb méretű cunamikat is elindított. Ezzel egy időben az indonéziai Jáva szigetén található, éppen sűrű felhő borította Semeru vulkánról zúdultak le szokatlanul messze hatoló piroklasztárak. Egy friss vulkanológiai elemzés szerint valójában nem is történt erős robbanásos kitörés, a piroklasztárakat az elmúlt évek folyamatos vulkánkitörései során a csúcsi régióban felhalmozódott laza vulkáni anyag instabilitása, vagy egy lávakitüremkedés okozta hirtelen omlás indította el. A piroklasztárak nagy távolságra való eljutását az is elősegíthette, hogy azok anyaga keveredett a völgyekben lévő vízfolyásokkal, a vizet felhevítették, felgőzölték, ami segítette a mozgásukat.
PTERODACTYLUS Az eddigi legrégebbi Pterodactylus-maradvány került elő Németországból: a Pterodactylus antiquus fajhoz sorolt repülő őshüllő megkövült maradványait a Bajoroszág északi részén húzódó Frank-Alb mészkőhegységben található Rygol kőfejtőben (Painten városkához közel) találták meg egy késő jurakori formációban. Bajorországból korábban is előkerültek Pterodactylus-fosszíliák, ám ezek a jura legkésőbbi, tithoni korszakából, 145–152 millió évvel ezelőtt képződött geológiai formációkból, részben szilikátosodott mészkőből kerültek elő: a mostani az első, amelynek kora az eggyel korábbi, a 152–157 millió évvel ezelőtti kimmeridge-i időszakra tehető. A Fossil Record folyóiratban publikált cikk szerint a most talált fosszília kivételesen épen őrződött meg, így a fiatal példány 5 centiméteres feje is jól látható.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
