METÁN Egy friss vizsgálat szerint az eddig véltnél sokkal kevésbé egyértelmű a metán légköri melegedésre gyakorolt hatása – a jórészt az emberi tevékenységnek köszönhetően a légkörbe kerülő erős üvegházhatású gáz nem csak a földi atmoszféra és vele a földfelszín melegedését, de hűtését is okozhatja. A Nature Geoscience-ben közölt tanulmány szerzői szerint a metán hosszúhullámú (infravörös) sugárzást elnyelő tulajdonságát mintegy 30 százalékban ellensúlyozza, hogy ez a gáz a napból érkező rövidhullámú (közeli infravörös, látható fény, közeli ultraibolya) sugárzást is elnyeli – a légkört melegítő hatása azonban összességében erősebb. A metán látszólag paradox módon képes árnyékolni a földfelszínt a Napból érkező rövidhullámú sugárzástól. Bár a troposzféra (azaz a légkör legalsóbb rétege) felső és középső harmadában melegedést okoz azáltal, hogy elnyeli a Napból érkező sugárzást és ez a magasabb szinteken felhőoszlató hatású, ám emiatt kevesebb sugárzás jut el a légkör mélyebb rétegeibe, ennek következtében a troposzféra alsó részén nő meg a felhők kialakulásának valószínűsége. Ez a felhőzet jelentős részben visszaveri a rövidhullámú sugárzást, ami ezáltal csak kisebb mértékben fogja a földfelszínt melegíteni (ráadásul a hosszúhullámú sugárzás a magas szintű felhőzet híján akadálytalanul jut ki a világűrbe). Mindez ahhoz is vezet, hogy a korábban kalkulálthoz képest 60 százalékkal kisebb lesz a metánhoz köthető csapadéktöbblet.
POLIP Speciális illatmolekulákat érzékelő fehérjéket tartalmaznak a polipok, tintahalak és kalmárfélék karjain található tapadókorongok – a Nature-ben megjelent két cikk szerint a tapadókorongokban található szokatlanul nagy méretű fehérjék evolúciós úton specializálódtak: különböző illatmolekulák érzékelésére alkalmasak. Míg a nyolckarú polipok karjain inkább a zsíros természetű (lipofil, azaz vízben nem oldódó) anyagokat, például terpéneket érzékelő fehérjék találhatók, addig a tízkarú polipok (tintahalak) karjai keserű kémiai anyagokat érzékelnek, amelyek a vízben is megtalálhatók. A kutatók szerint az eltérő érzékelés különböző stratégiákat szolgál: a polipok kémiai érzékelőik segítségével sötétben is képesek vadászni, míg a tízkarúak (tintahalak, kalmárok) látásuk segítségével cserkészik be a zsákmányt, a karokon található érzékelők pedig abban segítenek, hogy eldöntsék, ehető-e az elfogott préda.
VIKING Valószínűleg a tengerszint lokális megemelkedése miatt hagyhatták el a viking telepesek a Grönland délnyugati részén alapított településeiket – a vikingek még Vörös Erik vezetésével telepedtek meg ott 985-ben (gyilkossággal vádolt vezetőjüknek három évvel korábban kellett menekülnie Izlandról), és valamikor a 14. vagy 15. században hagyták el e lakóhelyüket. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent geofizikai elemzés szerint a Grönland nagy részét beborító vastag jégpajzsot alkotó gleccserek előrenyomulása a 14. századtól kezdődő kis jégkorszak periódusában több okból is a tengervíz szintjének közel háromméteres emelkedését okozta, ami azután elöntötte a telepesek lakhelyét és földjeit. Egyrészt a mind nagyobb tömegű jégsapka szabályosan lenyomta a szárazföldet, másrészt az óriási tömegű, előrenyomuló jég gravitációs vonzereje együttesen az óceán vízszintjének jelentős emelkedését okozta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
