SÍP Tizenkétezer éves sípokat találtak Észak-Izraelben: a 7 hangszert kilyuggatott madárcsontból (hosszú szárnycsont) készítette a mezolitikumi (középső kőkorszak) vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népesség. A csontsípokat megszólaltatva a ragadozó madarakéhoz hasonló hangot adhattak ki. A Nature-ben olvasható kutatási beszámoló alapján a régészek – részben kísérleti, technológiai és akusztikai analízis alapján – úgy vélik, hogy a későbbi pásztorsípokhoz hasonló eszközt kommunikációs célokra, a zsákmány közelebb csalogatására és zenélésre is használhatták. A sípok a Felső-Jordán-völgyben lévő, a feltételezések szerint a 15 000–11 500 évvel ezelőtt virágzó Natúf-kultúrához tartozó aynan-mallahai lelőhelyen kerültek elő. Az, hogy egy helyen egyszerre ilyen sok sípot tártak fel, talán arra utalhat, hogy a lelőhelyhez tartozó település a hangszerkészítés korabeli központja lehetett.
NAPSZÉL A Nap mágneses mezőjén belül található koronalyukak speciális tartományában való keletkezése közben, illetve kezdeti fázisában tudta megfigyelni a gyors napszelet a NASA Parker napszondája. A Nature-ben megjelent cikk szerint az űrjármű elég közel repült csillagunkhoz ahhoz, hogy megfigyelhesse a napszél keletkezését a Nap felszínén, és közben olyan adatokat sikerült rögzítenie, amelyek a napszél speciális viselkedéséről szólnak abban a fázisban, amikor még a napkoronán belül mozog, mielőtt kilépne az űrbe, ahol már töltött részecskék meglehetősen uniform áradatának tűnik. A napszél hozza létre a Nap helioszféráját, egy óriási mágneses buborékot, amely megóvja a Naprendszer bolygóit attól, hogy ki legyenek téve a csillagrendszerünkön kívülről érkező, nagy energiájú kozmikus sugárzásnak. Ugyanakkor a napszél a Napból származó, mágneses sajátosságú plazmaanyagot, ráadásul a csillag mágneses mezőjének egy részét is magával ragadhatja, majd a Föld mágneses védőburkába, a magnetoszférába ütközve abban kisebb-nagyobb zavarokat, akár földmágneses viharokat okozhat.
ÉLET Ősi komplex életformák molekuláris maradványait találták meg egy 1,6 milliárd éves üledékes kőzetben, amely a mai ausztráliai Északi Territóriumhoz közeli óceán fenekén keletkezhetett. A Nature-ben közzétett kutatási beszámoló szerint a kőzetben talált molekuláris nyomok (protoszteroidok) akár eukarióta, azaz valódi sejtmaggal rendelkező élőlények jelenlétére is utalhatnak. A kutatók számára eddig az okozott dilemmát, hogy az 1,6 milliárd–800 millió éves időszakból, azaz a középső proterozoikumból rendkívül kevés és csekély változatosságú, már eukarióta sejtek jelenlétére utaló fosszília került elő tengeri üledékből, ugyanakkor teljesen hiányzott a leletekből a szteránok nyoma, márpedig az eukarióta sejtek membránjában található szterol néhai jelenlétét pont ezek jeleznék. Mindez elméletileg arra is utalhatna, hogy csak viszonylag későn kezdett virágozni a már eukarióta sejtes szerveződésű, összetett organizmusok dominálta élővilág a Földön. Ez viszont ellentmondana a molekuláris óraalapú rekonstrukcióknak, amelyek szerint 1,8–1,2 milliárd évvel ezelőtt élhetett bolygónkon minden ma létező eukarióta élőlény (algák, gombák, növények, állatok, soksejtű protisták) közös őse.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
