NAPVIHAR Az eddig ismert legerősebb napvihar nyomaira bukkant egy nemzetközi kutatócsoport a francia Alpokból származó fák évgyűrűit és grönlandi jégfuratokból nyert adatokat vizsgálva. A leedsi és a marseille-i egyetem, a Collège de France és más kutatóintézetek munkatársainak kormeghatározása alapján a szóban forgó mágneses szupervihar mintegy 14 300 évvel ezelőtt következett be. Ezeket az eseményeket az intenzív naptevékenység okozza, ilyenkor a Nap instabil mágneses terének átrendeződése következtében az izzó napkoronából erősen mágneses sajátosságú, plazmaállapotú anyag lökődik ki. Ez a Földet elérve megzavarja annak mágneses terét, így megnövekszik a mélyebb légkörbe hatoló kozmikus, ionizáló sugárzás, aminek hatását a szokásosnál kiterjedtebb sarki fényként érzékelhetjük. Az erősebb geomágneses tevékenység által indukált áram azonban elektromos zavarokat is okozhat, aminek drámai következményei lehetnek – összeomolhat a földi kommunikációs hálózat, és zavarok keletkeznek az elektromos rendszerekben, hálózatokban is. A történeti időkben a legismertebb geomágneses vihar az úgynevezett Carrington-esemény volt 1859-ben, akkor a Föld mágneses terébe csapódó részecskék világszerte látható erős sarki fényt okoztak – a most bemutatott leletek alapján a kutatók szerint a földtani időfogalmak szerint nemrég bekövetkezett geomágneses esemény ennél tízszer erősebb lehetett. Egy ilyen űrvihar során megnövekszik a radioaktív izotópok mennyisége – ezt nevezik Miyake-eseménynek.
RAKÉTA Európa első magánrakétáját lőtte ki egy spanyol start-up vállalkozás, a PLD Space: a Miura–1 névre keresztelt rakétát október 7-én a dél-spanyolországi Huelvából bocsátották fel. A rakéta első változatának magassága egy háromemeletes épületnek felel meg, a teherbírása pedig 100 kilogramm. A két korábbi sikertelen próbálkozást követő első sikeres indítás nyomán csak adatgyűjtésre szolgáló terhet szállított, és eleve nem tervezték, hogy elhagyja a szuborbitális pályát. A Miura–1 egészen pontosan 306 másodpercet töltött a levegőben: a repülési magasság 46 kilométer volt, alig fele annak, amit a küldetés tervezői reméltek. A részben újrafelhasználható hordozórakéta az Atlanti-óceánban landolt, és később begyűjtötte a spanyol cég.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
