JÉGHEGY Az antarktiszi vizeken túlra sodródhat a Föld egyik legnagyobb jéghegye, amely még három évtizede feneklett meg a Weddell-tenger aljzatában – állítják a British Antarctic Survey The Guardian által idézett glaciológusai. Az A23a néven ismert jéghegy még 1986-ban szakadt le az antarktiszi Filchner–Ronne jégselfről, magával rántva a rajta felépült Druzsnaja–1 szovjet kutatóbázist (amelyért a következő évben mentőexpedíció is indult). A tengerfenekéhez tapadt, és a sok éven át a Weddell-tengerben maradt jégtömb végül 2020 körül lendült mozgásba: a közelmúltban készült műholdfelvételek azt mutatják, hogy a csaknem ezermilliárd tonnát nyomó jéghegy most gyorsan sodródik az Antarktiszi-félsziget északi csücske mellett az erős szél és a tengeráramlatok segítségével. A jéghegy körülbelül háromszor akkora területű, mint New York városa, és több mint kétszer akkora, mint Nagy-London, kiterjedése körülbelül 3900 négyzetkilométer. Ahogy lendületet nyer, a hatalmas jéghegy valószínűleg az antarktiszi cirkumpoláris áramlatba sodródik, amely a Déli-óceán felé vezeti egy olyan útvonalon, ahol számos más jéghegy is megtalálható a nyílt vizeken. Egyelőre a kutatók számára sem világos, hogy most gyorsult fel a mozgása, ahogy az sem, mi történik vele, esetleg újra megfeneklik-e, ha a természetvédelmi szempontból is fontos Déli-Georgia szigetének közelébe érkezik.
SUGÁR A valaha volt második legnagyobb energiájú kozmikus sugarat észlelték asztrofizikusok – a Science-ben publikált cikk szerint ehhez az egyesült államokbéli Utah államban található Telescope Array kísérlet szolgáltatott adatokat. Eddig az 1991-ben zajlott High Resolution Fly’s Eye kísérlet során észlelték a legnagyobb energiájú kozmikus sugarat: a később Oh-My-God (Úristen!) részecske névre keresztelt kozmikus sugár energiája akkor sokkolta az asztrofizikusokat. A mi galaxisunkban semmi sem képes ilyet előállítani, a részecske több energiával rendelkezett, mint amennyi elméletileg lehetséges volna a más galaxisokból a Földre érkező kozmikus sugarak számára. A University of Utah és a Tokiói Egyetem által vezetett Telescope Array azóta több mint 30 ultra nagy energiájú, rejtélyes eredetű kozmikus sugarat figyelt meg, bár egyik sem közelítette meg az Oh-My-God energiaszintjét. Végül a Telescope Array kísérlet során 2021. május 27-én sikerült észlelni a második legnagyobb extrém energiájú kozmikus sugarat. Ennek az egyetlen szubatomi részecskének a 2,4×1020 elektronvolt (eV) energiája megegyezik azzal, mintha derékmagasságból egy téglát ejtenének a lábujjunkra. A Telescope Array 507 felszíni érzékelő állomásból áll, amelyek négyzetrácsban vannak elrendezve – ez 700 négyzetkilométert fed le a Utah állambeli Delta mellett. A most publikált esemény 23 detektort indított be a Telescope Array északnyugati részén, összesen 48 négyzetkilométeren szóródva.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
