VULKÁN A tavaly december óta rendszeresen kiújuló vulkáni tevékenység eddigi legnagyobb kitörése zajlik az izlandi Reykjanes-félszigeten augusztus 22-e óta. Augusztus 25-ig a friss láva mintegy 12–15 négyzetkilométer területet borított be – az eddigi legnagyobb, május 29. és június 22. közötti aktivitás során ez 9,4 négyzetkilométer volt. A vulkanológusok becslései szerint ezúttal már legalább 20–30 millió köbméter térfogatú izzó, bazaltos láva terült szét a felszínen. A kitörés augusztus 26-i állapot szerint egy rövid hasadék mentén, több ponton zajlik, ahol kisebb-nagyobb lávaszökőkutak csapnak fel. Erőteljes a vulkáni gázok kiáramlása is: a gázfelhő egyelőre déli irányba sodródik, de a szélirány változása esetén komoly gondokat okozhat. A működés közben tapasztalható földrengések és a csökkenő mértékű földremegés a hasadékvulkáni működés normál lefolyását jelzi: ez alapján várható, hogy előbb-utóbb csak egy kitörési központ fog maradni, ahol egy nagyobb lávafröccskúp épülhet ki, de nem zárható ki, hogy egy újabb hasadék is megnyílik.
VÍZ A szuper-Föld és a szub-Neptunusz típusú exobolygók sokkal több vizet rejtenek belsejükben, mint azt korábban gondolták a tudósok – állítja egy friss kutatás, amelyről a Nature Astronomy közölt beszámolót. A cikk szerint a nagyjából Föld méretű és a Föld tömegének hatszorosánál is nagyobb tömegű égitestek esetében a víz nagy része mélyen a bolygók magjában található. A ma ismert exobolygók többsége a csillaga közelében található, s ezeket elsősorban olvadt magmából álló forró óceánok borítják, amelyek még nem hűltek le kellőképpen ahhoz, hogy szilikát alapkőzetből álló szilárd köpenyt képezzenek, mint a Föld. A víz remekül oldódik ezekben a magmaóceánokban – ellentétben például a szén-dioxiddal, amely gyorsan a légkörbe távozik. A bolygók vastartalma kezdetben nagyrészt szintén a forró magmaóceánban található cseppek formájában: a víz ezekhez a vascseppekhez kapcsolódik, és velük együtt lesüllyed a bolygó magjáig. A kutatás egyik legfontosabb eredménye szerint minél nagyobb méretű a bolygó és minél nagyobb a tömege, a víz annál inkább kapcsolódik a vascseppekkel, és azokkal együtt integrálódik a bolygó magjába.
LÁBNYOM Egymáshoz kapcsolódó dinoszaurusz-lábnyomokat fedeztek fel Brazíliában és Kamerunban: a 260 kora krétakori nyom demonstrálja, hol tudtak utoljára szabadon átkelni a szárazföldi dinoszauruszok Dél-Amerika és Afrika között több millió évvel a két kontinens teljes szétválása előtt. Afrika és Dél-Amerika körülbelül 140 millió évvel ezelőtt kezdett elszakadni egymástól: ekkor a földkéregben hasadékok (rift) nyíltak meg. Ezek mentén a Dél-Amerika és Afrika alatti tektonikus lemezek távolodtak egymástól, közben a Föld köpenyéből származó magma emelkedett a felszínre, és új óceáni kéreg keletkezett. Eme földtörténeti események nyomait találták meg Louis Jacobs (Southern Methodist University) és paleontológustársai, akik háromujjú theropodák, sauropodák és madármedencéjú (Ornithischia) dinoszauruszok 120 millió éves, egymással összefüggő lábnyomaira bukkantak a két helyszínen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
