RENGÉS A szeizmikus magnitúdóskála szerint 6,2-es erősségű, mintegy 15 másodpercen át érezhető földrengés rázta meg április 23-án Isztambul városát és annak nyugati szomszédságát. Ezt a nap folyamán még több utórengés is követte, köztük egy 5,3-es erősségű is. A földrengés fészke (hipocentruma) Isztambultól délnyugatra, a Márvány-tenger alatt körülbelül 7 kilométeres mélységben volt. A rengések nyomán mintegy 360 ember sérült meg, sok isztambuli lakos a szabadban töltötte az éjszakát egy erősebb rengéstől tartva, több mint százezren kerestek menedéket átmeneti szállásokon. A török médiában megszólaltatott szakértők 7,7-es erősségű rengést is elképzelhetőnek tartanak: az isztambuli székhelyű Kandilli földrengés-megfigyelő központ 60 százalékra tette egy több mint 7-es magnitúdójú, 2030-ig bekövetkező törökországi földrengés esélyét. Murat Kurum, Törökország városfejlesztési minisztere még februárban arra figyelmeztetett, hogy a mintegy 16 milliós Isztambul – amelynek nyugati széle alig 15 kilométerre van az észak-anatóliai törésvonaltól – „nem lenne képes ellenállni egy földrengésnek”, aláhúzva, hogy a városban 600 ezer olyan ház lehet – több millió lakóval –, amelyek összeomolhatnak egy ilyen katasztrófa esetén.
VÍZ A Föld szárazföldjei sokkal kevesebb vizet tárolnak, mint korábban – és ez a veszteség nem csak a jégtakarók olvadásának köszönhető. A 21. század elején több ezer milliárd tonnával csökkent a föld alatti víztároló rétegekben, a tavakban, folyókban, valamint a talajban található apró pórusrésekben lévő víz mennyisége – az erről szóló kutatási beszámoló a Science-ben jelent meg. Az édesvízkészletek ilyen meredek csökkenését a szárazföldi és az óceáni hőmérséklet emelkedése okozza, ami viszont az aszályok globális előfordulásának növekedéséhez kapcsolódik. A kutatók több független módszert is alkalmaztak a 2000 és 2020 közötti szárazföldi vízveszteség felmérésére: szárazföldön végzett műholdas gravitációs megfigyeléseket, a talaj nedvességtartalmának műholdas értékelését, a globális tengerszint-emelkedés mérését, valamint a Föld forgása (a megváltozott tömegeloszlás miatt bekövetkező) módosulásának megfigyelését. Csupán 2005 és 2015 között 1300 milliárd tonnával csökkent a szárazföldeken tárolt víz mennyisége – a 21. század elején ez volt a tengerszint-emelkedés fő forrása, nem pedig a grönlandi jégpajzs olvadása.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
