Zeneipari Dallas. Egy családi vállalkozás sűrű szappanban úszó története, átszőve a legalapvetőbb meseelemekkel és nyakon öntve rengeteg zenével. Utóbbi szerencsére azért nem musicalirányba tereli a műremeket, a zenei betétek teljesen szervesen épülnek a történetbe: a főszereplő egy zenei kiadó, így bőven van alkalom koncerteket, stúdiófelvételeket vagy némi otthoni klimpírozást leadni. Nagyjából ebben is rejlik a sorozat népszerűségének kulcsa, mást ugyanis nem nagyon találtam, ami lekötheti a nézettségi adatok alapján igenis rengetegnek mondható követőt. Valóban számos saját tracket, a hip-hop stb. műfaj szeretői számára még élvezhetőnek is nevezhető dalt tud felmutatni a sorozat. Minden egyéb azonban tényleg nem múlja felül a Dallast. Az utcagyerekből hiperzenész vállalatigazgatóvá nőtt apuci titkolt betegsége miatt fiaira hagyná a vállalatot, a három királyfi pedig nekiáll küzdeni érte. Megjelenik az eddig lesittelt anyuci, aki túl sokat tud a kokainporral fedett indulásról, s ő is követeli a jussát. Ármány, botrány, gettó és kaviár, és annyi affektáló flegmázás, hogy néha azt hisszük, A kertvárosi gettó utódsorozatát nézzük. A történethez és a csomagolásához leginkább a három fivér figurája ad egy kis pluszt. Van egy szupertehetséges, csendes, meleg báty, egy bipoláris depressziós menedzser, aki viszont nem zenél, meg a túlsztárolt kiskamasz. Hármójuk kapcsolati hálójának elemezgetésében van némi potenciál. Az erre kevéssé fogékonyak hallgassák szimplán a tracklistet, az bőven elég.
Figyelmébe ajánljuk
A Fidesz fejben már annyira Amerikában él, hogy a magyar valóság össze sem zavarja
A Szabadság téren rendeztek tüntetést tízezer kilométerrel arrébb történt gyilkosságok miatt, miközben a demonstráció helyszínétől 40 percre neonácik hetekig vertek hajléktalanokat az utcán.
A mi tahónk szabadságharcos, a tiétek provokátor
Feljelenti a Fidesz Hódmezővásárhelyen egy aszfaltrajzverseny szervezőit két agresszív felirat miatt. Már 2007-ben is lépni kellett volna. Publicisztika.
Újabb amerikai esti talkshow húzhatja le a rolót Trump nyomására - most a Charlie Kirk-gyilkosság miatt
Jimmy Kimmel kritikusan beszélt Charlie Kirk meggyilkolásáról és arról, mindezt a Trump-féle MAGA- világ miként használja fel saját céljaira. Az ABC csatorna erre határozatlan időre elkaszálta Kimmel műsorát, ami az egyik legismertebb késő esti talkshow volt.
Nem csak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban
Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Egy új magyar regény, amelyben alig van valami magyar, ám annál több a sakk
Egy piszlicsárénak tűnő történet, ami pontosan megmutatja, hogyan halad az élet Magyarországon
