Zeneipari Dallas. Egy családi vállalkozás sűrű szappanban úszó története, átszőve a legalapvetőbb meseelemekkel és nyakon öntve rengeteg zenével. Utóbbi szerencsére azért nem musicalirányba tereli a műremeket, a zenei betétek teljesen szervesen épülnek a történetbe: a főszereplő egy zenei kiadó, így bőven van alkalom koncerteket, stúdiófelvételeket vagy némi otthoni klimpírozást leadni. Nagyjából ebben is rejlik a sorozat népszerűségének kulcsa, mást ugyanis nem nagyon találtam, ami lekötheti a nézettségi adatok alapján igenis rengetegnek mondható követőt. Valóban számos saját tracket, a hip-hop stb. műfaj szeretői számára még élvezhetőnek is nevezhető dalt tud felmutatni a sorozat. Minden egyéb azonban tényleg nem múlja felül a Dallast. Az utcagyerekből hiperzenész vállalatigazgatóvá nőtt apuci titkolt betegsége miatt fiaira hagyná a vállalatot, a három királyfi pedig nekiáll küzdeni érte. Megjelenik az eddig lesittelt anyuci, aki túl sokat tud a kokainporral fedett indulásról, s ő is követeli a jussát. Ármány, botrány, gettó és kaviár, és annyi affektáló flegmázás, hogy néha azt hisszük, A kertvárosi gettó utódsorozatát nézzük. A történethez és a csomagolásához leginkább a három fivér figurája ad egy kis pluszt. Van egy szupertehetséges, csendes, meleg báty, egy bipoláris depressziós menedzser, aki viszont nem zenél, meg a túlsztárolt kiskamasz. Hármójuk kapcsolati hálójának elemezgetésében van némi potenciál. Az erre kevéssé fogékonyak hallgassák szimplán a tracklistet, az bőven elég.
Figyelmébe ajánljuk
Szétpikkelyesedett egység
Az előadás a kortárs művészet elérhetőségét és megérthetőségét szerette volna reprezentálni, ennek jegyében tánc és fényjáték keretezett négy kortárs zeneművet.
Mint az itatós
Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.
Minden meg akar ölni
Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.
S most reménykedünk
„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.
Még a sajtot sem szereti
A cím rejtett paradoxona előre jelzi a mű tétjeit: a „hazám” és az „otthonom” nem egymást fedő kifejezések, mégis egymásra simulnak.
Monokróm emlékek
Hamarosan eltelik a 21. század negyedrésze. Sejtettünk-e bármit abból 2000-ben, ami azóta következett?
A szürkeség ragyogása
Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.
Eddig csak a szégyen
Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.
Már az újvidéki állomás falára is felvéshetnék Magyarországnak, mint érzéketlen szomszédnak a nevét
Megértetni Trumppal, miért fontos a magyar kormánynak az orosz olaj
„A véleményezés a néző dolga”
Játszott A besúgó és a Hunyadi című tévésorozatokban, de főképp színpadon láthatjuk. A pályájáról, a szabadúszó létről, gyerekekről, felnőttekről és a kiállásról beszélgettünk.