Zeneipari Dallas. Egy családi vállalkozás sűrű szappanban úszó története, átszőve a legalapvetőbb meseelemekkel és nyakon öntve rengeteg zenével. Utóbbi szerencsére azért nem musicalirányba tereli a műremeket, a zenei betétek teljesen szervesen épülnek a történetbe: a főszereplő egy zenei kiadó, így bőven van alkalom koncerteket, stúdiófelvételeket vagy némi otthoni klimpírozást leadni. Nagyjából ebben is rejlik a sorozat népszerűségének kulcsa, mást ugyanis nem nagyon találtam, ami lekötheti a nézettségi adatok alapján igenis rengetegnek mondható követőt. Valóban számos saját tracket, a hip-hop stb. műfaj szeretői számára még élvezhetőnek is nevezhető dalt tud felmutatni a sorozat. Minden egyéb azonban tényleg nem múlja felül a Dallast. Az utcagyerekből hiperzenész vállalatigazgatóvá nőtt apuci titkolt betegsége miatt fiaira hagyná a vállalatot, a három királyfi pedig nekiáll küzdeni érte. Megjelenik az eddig lesittelt anyuci, aki túl sokat tud a kokainporral fedett indulásról, s ő is követeli a jussát. Ármány, botrány, gettó és kaviár, és annyi affektáló flegmázás, hogy néha azt hisszük, A kertvárosi gettó utódsorozatát nézzük. A történethez és a csomagolásához leginkább a három fivér figurája ad egy kis pluszt. Van egy szupertehetséges, csendes, meleg báty, egy bipoláris depressziós menedzser, aki viszont nem zenél, meg a túlsztárolt kiskamasz. Hármójuk kapcsolati hálójának elemezgetésében van némi potenciál. Az erre kevéssé fogékonyak hallgassák szimplán a tracklistet, az bőven elég.
Figyelmébe ajánljuk
Izzadtak a jogászok, hogy Orbánék hogy ne járassák le a Tiszát közpénzből. De sikerült?
Soha nem látott hisztéria bontakozott ki a Fideszben, amiért a miniszterelnök-helyettestől megkérdezték, ki az a Zsolti bácsi. Ezzel párhuzamosan minden bizonyítékot nélkülöző hazugságkampányt folytat a kormány, közpénzmilliárdokból.
Régen látott válságot hoz Trump „belső háborúja” Amerikában
A bíróságok és a titkosszolgálat után a katonaságot is lábhoz parancsolná a Trump-kormányzat. A tábornokoknak tartott kínos eligazítás több volt erődemonstrációnál, és a hadsereg vezetőinek már most dönteniük kell, hagyják-e, hogy saját országuk polgárai ellen vezényeljék őket.
A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.