A tény, hogy nem véletlenül nagy számban egymás mellé került vendéglátó-ipari egységekről, hanem egy jó hangulatú, erős atmoszférájú közegről van szó, a környéket mára Budapest egyik legfontosabb turisztikai tényezőjévé tette. A felhőtlen szórakozáshoz az önkormányzat eddig főleg csendrendeletekkel és az erős kulturális profilú helyek zaklatásával járult hozzá - pedig nem kéne sok: ha néhány kis forgalmú szakaszt sétálóutcává alakítanának, azzal jól járnának az őslakosok és a bevándorlók is.
Hogy mennyire, abból kaphatott némi ízelítőt szombaton a Kertész utca Dob és Király közötti szakaszára tévedt látogató. A kétszáz méteres szakaszon romos házakat, bezárt vámhivatalt és üresen álló írógépjavítót ugyanúgy találunk, mint fancy pubokat, humuszfalót, hobbiboltot, tetoválószalont, lemezkuckót és kifőzdét. Most tulajdonképpen annyi történt, hogy az üzletek kiköltöztek az utcára. A programok inkább aláfestésként szolgáltak az önfeledt fogyasztáshoz. De nem csak az obligát kürtőskalács és bogrács ("ticketre 500") előtt álltak sorba: árultak itt zokniszörnyet, japán ernyőfenyõt és sütődiszkoszt is. Volt buborékfújás, látványkovács, fado és néptánc, dedikáló Dobó Kata és pelenkázó az utca közepén. No meg installáció: tonettszékek és hulladékok, meg amit az arra járók rádobáltak. A kedélyes családi délután és belvárosi búcsú estére élőzenés sörözésbe fordult, aztán tizenegykor szépen betereltek mindenkit a kocsmákba.
Szeptember 10.
****
