Rádió

Beleborzongtak

Rendszerváltók - 1989

Interaktív

Be kell vallanunk, eddig azt hittük, hogy a magyar szabadság napját június 19-én ünnepli az ország azon része, amelyiknek egyáltalán eszébe jut a dolog (azaz a távozó Viktor Silov altábornagy gondterhelt arckifejezése), és amelyik ezentúl szívesen hallgat zenitjükön jócskán túl vegetáló pop- és rockzenészeket a Felvonulási tér repedezett aszfaltján.

Zenélt már ezen a jeles ünnepen a Pet Shop Boys, Elton John és Sting is, amiből rögtön lemérhető az esemény tradícióteremtő ereje. Idén azonban valami változott, alig lehet észrevenni, pár nap mindössze: a magyar szabadság napja ebben az évben 19-e helyett 16-ra esett.

Van a Kossuthnak egy fontos és rossz műsora, a Rendszerváltók - 1989, aminek ünnepi adásában ugyan szóba sem hozták a tényt, hogy eleddig három nappal később ünnepeltük hazánk szabadságát, ám ennek ellenére is sok kérdésünkre választ kaptunk a röpke huszonöt perces adásidő alatt - a sorok között persze. A műsor archív felvétellel indult, s ha valaki nem ismerte volna fel azonnal a beszélőt, Berényi Zsuzsa műsorvezető bejátszás utáni kommentárjával gyorsan a bizonytalankodók segítségére sietett: "Orbán Viktort hallották, azt a huszonhat éves fiatalembert, akinek Nagy Imre és társai újratemetésén elmondott beszédébe beleborzongtak a kommunisták és az ellenzékiek". Vagyis mindenki, ha jól értjük. A Rendszerváltók ezen a délutánon a Nagy Imre-újratemetésről szólt, hiszen a műsor hétről hétre követi a 89-es történéseket. Van némi zavar a dologban, mintha gondot okozna az esemény méltó megünneplése, s az is, hogy milyen üzenetet tulajdonítsunk neki. Elvileg ez a megbékélés napja lenne, de erről idén sem esett egy árva szó sem. Egy másik verzió szerint az újratemetés évfordulója a független Magyarország napja, ez már közelebb áll az idei verzióhoz, mégsem egyezik meg vele. Ami tény: a szovjet csapatok kivonulásának felszabadult örömünnepe (búcsú, ugye) helyett a szabadság dátuma innentől kezdve Nagy Imréék komor gyászszertartásához lesz hozzárendelve. Nem egészen érteni, hogy miért.

Illetve mégis. A műsor felidézi a jeles nap eseményeit, majd rövidre zárja ezek elemzését: "A megemlékezésen felszólalt többek között Mécs Imre és Király Béla is, de a legemlékezetesebb beszédet az akkor huszonhat éves Orbán Viktor mondta." Itt egy újabb részlet következik az Orbán-beszédből, majd az ideológiai hátteret festi fel röviden a meghívott szakértő, Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet igazgatója (szabad idejében fideszes EP-képviselő): "Az volt az MSZMP fő célja, hogy az egész maradjon meg kegyeleti aktusnak, és ne tartalmazzon nyílt különbségtételt gyilkos és áldozat között, ne kérdőjelezze meg a szovjet függést, és ne tartalmazzon nyílt rendszerellenességet." Csakhogy mindezt egyetlen beszéd romba döntötte, s ha elfelejtettük volna az utolsó említése óta elmúlt mintegy öt percben, a készséges műsorvezető megismétli: a fiatal egyetemista Orbán Viktor legendássá vált szavai, mert ezt csak ő merte így kimondani.

Félreértés ne essék, Orbán retorikai teljesítménye valóban jelentős volt, és bizonyára hozzájárult a pártállami rendszer lebontásához. Csakhogy a Rendszerváltók - 1989 állítása ennél tovább megy: ez a beszéd volt maga a rendszerváltás, lényegében fontosabb, mint az újratemetés teátrálisan elvont aktusa, és biztosan fontosabb, mint a tény, hogy két évvel később június 19-én a tányérsapkás altábornagy átslattyogott a határ túlfelére.

A műsor díszvendége, a történelmi beszéd társszövegírója, Kövér László is ezt a tézist támasztja alá, amikor (nem is annyira) finoman oldalba rúgja a demokratikus ellenzéket: "nemcsak a pártállami oldalról vettek részt a másnapi sajtóhadjáratban, de olyan értelmiségiek is megengedték maguknak, hogy leszedjék rólunk a keresztvizet, akik névleg maguk is az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartoztak". Látható: ők találták fel 89-et. Innen nézve már az is érthető, hogy más nézőpontú, ne adj' isten másképp emlékező meghívottak ezúttal sem jutnak szóhoz. Pedig fontos lenne a rendszerváltás éveit alaposan, hétről hétre kibeszélni, de így nincs értelme. Még annyi sem, mint meleg dobozos sört kortyolva hallgatni egy nyugdíjas haknizenekart.

MR1-Kossuth rádió, június 16.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.