Rádió

Kulissza extra - Semjén Zsolt

  • - krusovszky -
  • 2014. július 14.

Interaktív

A műsorleírás szerint a Kulissza lényege: "Tények, titkok, történések. Minden, ami a hírek mögött van. A napi aktualitások kifejtése." Gondolná az ember, hogy akkor a Kulissza extra még inkább az aktualitásokra megy rá, ám e helyett a hétfői adás csupa egyetemes igazsággal hinti meg az étert.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszél (van egy riporter is, Szépvölgyi István, de ő nem sok vizet zavar alkalmankénti alákérdezéseivel), csak arra nem jövünk rá az istennek sem, hogy miért most? Nem pünkösdről van szó (csak egyszer említik), nem is a kormányalakításról közvetlenül, sőt, még az sincs kimondva, hogy a pár napja "lezajlott" nemzeti összetartozás napja adná az apropót.

Pedig van ám itt szó összetartozásról! "Az jut eszembe - veti fel Szépvölgyi -, amit még 2010-ben a miniszterelnök úr is mondott, hogy az, amit a Jobbik képviselt, hogy ugye Trianont vissza (sic!), az az út nem járható. Most viszont a diplomáciai út, amit a kormányzat választott, úgy látom, hogy ugyanazt az eredményt hozza, csak nem rossz szájízzel." Semjén pedig hárít is meg nem is, a kettős állampolgárságról beszél, de a végén csak hozzáteszi: "Persze vannak még olyan dolgok, amikre gondolni lehet, de nem kell róla minden percben beszélni." ' maga mindezt viszonylag jól érthető hangerővel mondja ki.

Sajnos nincs hely, hogy minden csúcspontját kiemeljük a diszkusz-sziónak, így már csak egyet említünk: "A Ratzinger-Habermas-beszélgetés: ennek számomra az a tanulsága - fejti ki Semjén -, hogy ez a balliberális világ pont azokat az értékeket korrodálja és rombolja, amin magán az egész társadalom nyugszik. (...) Ezért gondolom azt, hogy amikor mi a keresztény értékeket védjük, akkor magát a normalitást védjük." Hát, ezt jól megértette. Ilyen a mi miniszterelnök-helyettesünk, sőt ilyen a mi hazánk. Mégis igazuk van a műsorkészítőknek, ehhez az egészhez már nem is kell apropó.

Lánchíd Rádió, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.