Rádió

Kulissza extra - Semjén Zsolt

  • - krusovszky -
  • 2014. július 14.

Interaktív

A műsorleírás szerint a Kulissza lényege: "Tények, titkok, történések. Minden, ami a hírek mögött van. A napi aktualitások kifejtése." Gondolná az ember, hogy akkor a Kulissza extra még inkább az aktualitásokra megy rá, ám e helyett a hétfői adás csupa egyetemes igazsággal hinti meg az étert.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszél (van egy riporter is, Szépvölgyi István, de ő nem sok vizet zavar alkalmankénti alákérdezéseivel), csak arra nem jövünk rá az istennek sem, hogy miért most? Nem pünkösdről van szó (csak egyszer említik), nem is a kormányalakításról közvetlenül, sőt, még az sincs kimondva, hogy a pár napja "lezajlott" nemzeti összetartozás napja adná az apropót.

Pedig van ám itt szó összetartozásról! "Az jut eszembe - veti fel Szépvölgyi -, amit még 2010-ben a miniszterelnök úr is mondott, hogy az, amit a Jobbik képviselt, hogy ugye Trianont vissza (sic!), az az út nem járható. Most viszont a diplomáciai út, amit a kormányzat választott, úgy látom, hogy ugyanazt az eredményt hozza, csak nem rossz szájízzel." Semjén pedig hárít is meg nem is, a kettős állampolgárságról beszél, de a végén csak hozzáteszi: "Persze vannak még olyan dolgok, amikre gondolni lehet, de nem kell róla minden percben beszélni." ' maga mindezt viszonylag jól érthető hangerővel mondja ki.

Sajnos nincs hely, hogy minden csúcspontját kiemeljük a diszkusz-sziónak, így már csak egyet említünk: "A Ratzinger-Habermas-beszélgetés: ennek számomra az a tanulsága - fejti ki Semjén -, hogy ez a balliberális világ pont azokat az értékeket korrodálja és rombolja, amin magán az egész társadalom nyugszik. (...) Ezért gondolom azt, hogy amikor mi a keresztény értékeket védjük, akkor magát a normalitást védjük." Hát, ezt jól megértette. Ilyen a mi miniszterelnök-helyettesünk, sőt ilyen a mi hazánk. Mégis igazuk van a műsorkészítőknek, ehhez az egészhez már nem is kell apropó.

Lánchíd Rádió, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.