Rádió

Kulissza extra - Semjén Zsolt

  • - krusovszky -
  • 2014. július 14.

Interaktív

A műsorleírás szerint a Kulissza lényege: "Tények, titkok, történések. Minden, ami a hírek mögött van. A napi aktualitások kifejtése." Gondolná az ember, hogy akkor a Kulissza extra még inkább az aktualitásokra megy rá, ám e helyett a hétfői adás csupa egyetemes igazsággal hinti meg az étert.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszél (van egy riporter is, Szépvölgyi István, de ő nem sok vizet zavar alkalmankénti alákérdezéseivel), csak arra nem jövünk rá az istennek sem, hogy miért most? Nem pünkösdről van szó (csak egyszer említik), nem is a kormányalakításról közvetlenül, sőt, még az sincs kimondva, hogy a pár napja "lezajlott" nemzeti összetartozás napja adná az apropót.

Pedig van ám itt szó összetartozásról! "Az jut eszembe - veti fel Szépvölgyi -, amit még 2010-ben a miniszterelnök úr is mondott, hogy az, amit a Jobbik képviselt, hogy ugye Trianont vissza (sic!), az az út nem járható. Most viszont a diplomáciai út, amit a kormányzat választott, úgy látom, hogy ugyanazt az eredményt hozza, csak nem rossz szájízzel." Semjén pedig hárít is meg nem is, a kettős állampolgárságról beszél, de a végén csak hozzáteszi: "Persze vannak még olyan dolgok, amikre gondolni lehet, de nem kell róla minden percben beszélni." ' maga mindezt viszonylag jól érthető hangerővel mondja ki.

Sajnos nincs hely, hogy minden csúcspontját kiemeljük a diszkusz-sziónak, így már csak egyet említünk: "A Ratzinger-Habermas-beszélgetés: ennek számomra az a tanulsága - fejti ki Semjén -, hogy ez a balliberális világ pont azokat az értékeket korrodálja és rombolja, amin magán az egész társadalom nyugszik. (...) Ezért gondolom azt, hogy amikor mi a keresztény értékeket védjük, akkor magát a normalitást védjük." Hát, ezt jól megértette. Ilyen a mi miniszterelnök-helyettesünk, sőt ilyen a mi hazánk. Mégis igazuk van a műsorkészítőknek, ehhez az egészhez már nem is kell apropó.

Lánchíd Rádió, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.