Több mint húsz esztendeje tartja szóval a közönséget: valójában ő az, aminek pár dal- és reklámszöveg okán Geszti Pétert hisszük - kifogyhatatlan szövegláda, s ő az, aminek egy még nagyobb félreértés következtében Friderikusz Sándort véljük - showman. Sőt, hiába volt dumájában elhelyezve minden intellektuel díszítmény, kereken kimondva: sokáig Fábry tűnt Hofi Géza titkos örökösének. Sikere némi szépítéssel máig töretlennek mondható, csak közben bele ne nézzünk újabb műsoraiba, mert akkor menthetetlenül szavatosságát veszti minden méltatás.
| ||
Most épp nyári ismétléseket teljesítő show-ja az első pillantásra trendi és profi készítmény. A sztár megjelenését bombasztikus effektek sora előzi meg: nyóckeres animáció, a Markovicok balkáni fúvósorgiája és egy, az érthetetlenségig palócos felkonferáló szöveg. Aztán megérkezik Fábry és vele a zajos kiégettség, amely mellett már nemigen jut hely az érdeklődésnek vagy pláne a nyitottságnak. Eldarált monológjaiban rézfúvós szignálok jelzik a poénok vélelmezett helyét: olykor alighanem tévesen, vagy legalábbis túlságos szabadsággal értelmezve a poén mibenlétét. Az udvarias, bár kimerültnek látszó stúdióközönség hasonlóképpen élen jár a poénok akusztikus kiemelésében, jóllehet a bevágott arckifejezések legtöbbször nem igazolják vissza a röhej hangerejét. S ez mélyen érthető is, hiszen nem csupán a viccek és sztorik tematikája és logikája a régi, de maguk a viccek és a sztorik is, s ilyesformán nevetés helyett illendőbb is lenne kalapemeléssel üdvözölni e szépkorú ismerőseinket. Igaz, érdemi tiszteletet nemigen ébreszthet bennünk a szalont az árnyékszékkel összenyitó polgári humor, amelynek fenékpontját rendszerint az emberi anyagcsere kimeneti oldala jelenti (pisi, kaki, brunyálás, különböző lukak satöbbi), zenitjén pedig jobb híján mindmáig a cucilista antivilág emlékezetének szentelt mechanikus, ám kompakt kismonológok találhatók.
Ennél több már cipőkanállal sem fér bele Fábry egykor - megvesztegetően, ám megtévesztően - tágasságot sejtető szövegébe, svádájának rutinnal felkurblizott lendületébe. Jellemző módon egy teljes adásban mindössze egyetlenegyszer csillant fel Fábryban az érdeklődés szikrája, s az éppen egy nyelvi-szóhasználati mozzanat volt: az attrap kifejezés jelentését és eredetét firtatta a showman az előtte-utána egyaránt csupán biodíszletnek használt múzeumi szakembertől (aki amúgy német eredetet tippelt a helyes válasz, a francia helyett). A szavak tehát olykor még csak képesek felkelteni Fábry érdeklődését, ámde a vendégek már bizonnyal nem, s ez az arcba mászó motiválatlanság egészen kínos-méltatlan helyzeteket eredményez. Básti Juli számára például, akinek történeteit gyakorlatilag előmondta a "kérdező", s aki egy ponton ironikusan ki is fakadt: "De jó, hogy ezt te meséled el!" Persze dehogy jó, csak hát mit tegyünk, ha Fábry Sándor önmagánál csupán egyvalamit un jobban műsorának csilivili díszletei között: mindenki mást.
Duna World, június 27.
