tévéSmaci

Hangyanász

  • tévésmaci
  • 2019. május 11.

Interaktív

A legnagyobb hősszerelmesnek akkora bajsza volt, hogy nincs az a harcsa, rozmár, oroszlán, aki versenyre kelhetne véle. Mondom, volt, mert a szerelem nagy úr, s ha fáj, oda kell vágni, ahol a legelevenebb, különben csak megy az ember az utcán, és átszellemülten ismételgeti, hogy Minnie

Moore, Minnie Moore, Minnie Moore, aztán meg már csak rohan az utcán, s úgy ordítja – egyszerre kifele és befele –, hogy Minnie Moore, Minnie Moore, Minnie
Moore. A világ bizonyítottan legszerelmesebb férfijának nemcsak a bajsza (tudjuk, a lelke, nem a lelke) volt hatalmas, de a haja is a háta közepéig ért, általában lófarokba fogta, de ha magasra hágott a hevület, volt, hogy kibomlott. Seymour Moskowitz olyan volt, mint egy koszos hippi pár év késésben: valaki azt mondta egyszer, hogy a Minnie és Moskowitz 1971 legjobb amerikai filmje. Akkor már persze pontosan tudtuk, hogy kicsoda Seymour Cassel. Akkor már persze pontosan tudhattuk volna, hogy kicsoda Seymour Cassel. Mindennek megvolt itt a maga spétje, de feltartóztatni tulajdonképpen senkit és semmit nem lehet (ezért sem értem, mi a bánatot gondolnak ezek most, amikor már elmúlt kicsit 1971). Oh, igen, Cassavetes színésze volt, amit nyugodtan érthetünk úgy is, hogy Cassavetes volt a rendezője. A New York árnyai (1958) előtt még a világon sem volt, aztán benne volt minden Cassavetes-filmben, amiben benne kellett lennie: az Arcokért még Oscar-díjra is jelölték, jellemző módon mellékszereplőire, az lett volna a világ csúfja, ha meg is kapja (a szobrocskát, mi). Aztán az volt csak a csoda, amikor a kismillió filmjében feltűnt egy-egy rövid kűrre, jól fésült, ám, milyen borzasztó: korrupt kormányzó, lecsúszott vén alkesz, vagy valami más. Bármibe is keveredett, bárhova is került, bármit csinált, abban benne volt Seymour Moskowitz, a világegyetem legnagyobb szerelmese. Már tudják róla ezt az angyalok is.

Pénteken (12-én) már délután négykor alámerülünk! Bármibe lefogadom ugyanis, hogy a Film Mánián műsorra tűzött francia műremek, A mélység kalandora Cousteau kapitányról szól. Semmi olyasmi, hogy Beázott az öreg, A mélység kalandora, értem. Este fél kilenc előtt lesz a Dunán az Amit csak akarsz, az viszont nem a tenger alatt játszódik, hanem egy kicsit jobb helyen (a helyes megfejtés: Trastevere).

Hétfőn áruházunk megnyitja immár szokásosnak mondható angol hetét. Először este kilenckor megnézzük a Filmbox Premiumon (már ha valaki elhiszi, hogy létezik ilyen nevű csatorna) a Vera Drake-et, hisz az angyalokról úgyis volt már szó. Ami azt illeti, valamicskét túl is vagyunk már Mike Leigh fénykorán, a Vera Drake 2004-es film, de ilyenkor a legszebb minden, még az ötvenes évek középprolijainak Londonja is. Amikor meg vége van, fogjuk magunkat, és elhúzunk a Film Caféra, mert ott meg kisvártatva érkezik az Eden Lake, amit persze megtoldottak egy vörös farokkal: Gyilkos kilátások (ezzel tényleg beljebb vagyok). Amúgy lánykérés a suttyók földjén, amiből nyilván nem sok jó, hanem sok hirig sül ki.

Kedden reggel befut a hathúszas Tűzszekerek a Paramount Channelre, mely mű legfőbb tanulsága, hogy olykor el kell szaladni. Egész a végsőkig.

Szerdán dán (ez olyan, mint a Tulipános Finn Finn: Szer Dán Dán), a Filmboxon adják este kilenckor: Politikai pókháló, ez a címek hete volt. Akkor se szabad sokat tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.