Interaktív

„Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden” – habár ez a mottó Kemény István Kedves Ismeretlen című, a ’80-as évekről szóló (melegen ajánlott) regénye előtt áll eredetileg, kicsit megint olyan időket élünk, hogy bármi elé (mellé, felé) oda lehetne írni. Sőt oda is kéne. Boltajtóba, metróaluljáróba, autópálya széli óriásplakátra, gyors telepítésű drótakadályra, hogy még egyszer ki ne mehessen a fejünkből.

A göndör fürtű disznók bemasíroztak a rádióba. Meghallgattuk.

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Neve hallatán ma már keveseknek jut eszébe a jellegzetes orgánumú, karakteres hajdani színész, s alighanem már senki se véli őt valamiféle fiatalos ellenkultúra előretolt bástyájának: Till Attila minden különösebb feltűnés nélkül rég a helyére került.

„A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges.”