Mintha a Jóbarátokat áthelyezték volna New Yorkból Chicagóba: minden és mindenki egy kicsit szakadtabb és problémásabb, a figurák elvesztették all-american vibrálásukat. A fekete feketébb, a sérült sérültebb, a diszfunkcionális család meg még diszfunkcionálisabb.
Akad itt egy látványos, közhelyes kitörésekre hajlamos filozófus, róla akkor is Tim Robbinsra asszociálnánk, ha véletlenül nem ő játszaná; egy hozzá passzoló, iskolai tanácsadóként dolgozó feleség, akiről az az egyedüli említésre méltó, hogy Holly Hunter alakítja; na meg három, különböző kisebbségeket és sztereotípiákat megjelenítő, örökbe fogadott gyermekük. Van egy szem biológiai lánygyermek is a családban, aki legtöbbször maga sem tudja, mit keres ott, pedig Kevin Bacon lányára osztották a szerepet, tehát ilyen kérdéseknek fel sem kellene merülnie benne.
A nagy elődnek tekinthető Rólunk szól anno vállaltan startolt rá a legelemibb érzelmeinkre, és egy percig sem titkolta, hogy egyedül megríkatni akar, na meg megnevettetni, hogy aztán később még nagyobbat ríkathasson – és mindez sikerült is neki. Az Itt és most azonban görcsösen akar több lenni: valami titokzatos, valami misztikus, valami végzetszerű – csak már az alapoknál elvérzik, hiszen semmiféle érzelmet nem képes generálni, noha mindent a négyzetre emel. A muszlim szereplő fia meleg, a meleg srácról kiderül, hogy skizofrén, a lázadó kamasznak pedig muszáj nemi betegséget kapnia. Dráma persze egyik fordulathoz sem jár, mert egy nyitott szellemiségű családban a sorozat szerint az egyetlen bűn az átlagosság.
Az HBO műsorán
