Amikor Sztupa és Troché másodszor sütötték el ugyanazt a viccet, kivételesen Sztupa volt a tettes, pedig inkább Trochéra volt jellemző az ilyesmi. Mentségükre legyen mondva, hogy épp az uruluzitániai szakrendelés várójában ücsörögtek, s nagyon úgy nézett ki, hogy még sokáig nem kerülnek sorra, mert mióta a Megfigyelési Főosztály minden belső és külső munkatársának kötelezővé tették a gyakorlatilag bajkonuri szintű, minden nyavalyára kiterjedő orvosi vizsgálatot, seregek futkostak leletekkel a kézben föl-alá a párt rendelőjében. Uruluzitániáról szemészetre, szemészetről fülészetre, fülészetről szülészetre… Sztupáéknak különösen szerencsétlenül jött ki a lépés, mert valami titkos dolog kiszagolása érdekében a komplett kosárlabda-válogatottat beszervezték ideiglenesen kémnek, s most mind ott ültek az uruluzitánián, izzadt lapátkezükben szorongatva a beutalójukat. Bár nem tartozik ide, de annyit elárulhatunk, valahol nyugaton be kellett nézni egy magas kerítés mögé, s az ilyesmihez jó szemű, colos fickókra volt szüksége a néphadseregnek. Az nem elég, hogy ott volt a női válogatott is, s az sem, hogy biztos, ami biztos alapon behívták Buzek Öcsit, a Csepel kapitányát is a röplabdásoktól, de hirtelen a férfi kosárlabda-válogatott tagja lett Zoli és Ricsi, a Liliputi Cirkusz két ismert bohóca is. Ők akkoriban a tévétornában is szerepeltek, de nem ezért esett rájuk a választás, hanem azért, mert volt egy számuk, amikor egymás nyakába állva alakítottak egy csuda magas kosárlabdázót, s a közönség még a 100. jubileumi előadás után sem hitte el, hogy két emberről van szó. Egyszer még a Harlem Globetrottersszel is játszhattak, persze abban a csapatban, amelyik rendre megette a vicces cseleket. Na, az ő uruluzitániai vizsgálatuk aztán kivált elhúzódott.
Pénteken (6-án) este óránként indulnak a figyelemre méltó műalkotások, ezért az utolsót kivéve mindegyikből jó okkal lehet kiszállni: kezdődik a másik. A Dunán kezdünk, mint rendesen, fél kilenc előtt nekifognak Az ifjú Viktória királynőnek, ez alighanem egy sci-fi lesz, mert nevezett koronás főről köztudott, hogy sose volt fiatal. A dolgozat persze telis-tele van jobbnál jobb brit színészekkel, köztük is Rupert Friend barátocskánkkal, aki nem is feltétlenül a Homeland óta bír a gyengénk lenni, hanem eleve gerjedünk a Rupert nevű színészekre: Rupert Graves már a Scott & Bailey óta kedvencünk, s lássuk be, hogy Rupert Daviesnél anya még nem szült jobb Maigret felügyelőt, de Rosztov grófot sem. Ezek után a Cinemaxon már bolhafing lesz a Kerítések c. film Denzel Washingtonnal, amiről logikusan a Cinemax 2-re menekülhetünk (nem tetszik az 1-es műsor, elvtárs?!), amikor elkezdődik a Hawaii (című román film).
Szombaton a hamar Benedict Cumberbatch szobrává emelkedő Benedict Cumberbatch lát hozzá ugyancsak a Cinemaxon este nyolckor a cumberbatchkedéshez, amit aztán vagy öt részen át folytatni is fog Patrick Melrose alakmásaként. A David nevű színészeket is nagyon szeretjük, különös tekintettel bizonyos Suchetra és Dávid Kiss Ferencre, szovjet hírszerzőt úgy még nem adott senki fia, mint ő az Ordasok közöttben (Dold-Mihajlik-adaptáció).
Hétfőn este 11-kor a Paramount Channelen lesz a Brazil, Terry Gilliam híres álfilmje.
Csütörtökön este meg a Film Cafén lelőjük a Herodokat, legalább egyet. És persze a tévét.
