Amikor Sztupa és Troché kicsik lettek, persze túltoltak mindent, részben ők, részben a szovjet tudósok, de erről az oldalról ez valamelyest érthető is volt, nagy ország, nagy léptékek. A lényeg az, hogy Óvári elvtárs tajtékzott, mozgolódnak az óvodások, ez már tényleg több a soknál, Olajkár elvtársnak már a súlyfürdőben sincs nyugta, azon emészti magát, mit kavarnak a porbafingók. Piszkos kis divernyákok. Odamenni, szétcsapni közöttük! De nem felülről, óvó bácsi meg efféle hülyeségek, küldjünk gyerekeket, lehetőleg igaziakat, vagy lehet kezdeni összemenni, majd Ómafa intézi. Troché mint afféle stílfetisiszta összerezzent ettől a nihalmozástól, s azt is megjegyezte magának, hogy Ómafa esetében még Óvárinak sem áll a szájára az elvtársazás, de hamar tovasiklott mindeme skandalum fölött, mert már jött is Ómafa, s hozta a gyógyszereket. Nesovershenol, naponta háromszor egyet, vetette oda, s nyilván a biztonság kedvéért rá is firkantotta a dobozra golyóstollal. Majd megvonta a vállát, s annyit mondott, lehet, hogy kettőt. Kell-e mondani, ebből lett a gebasz, a jelöltek túlszedték magukat, s jóval kisebbek lettek, mint az óvodások. Szerencsére Sztupának támadt egy mentőötlete – Sztupának mindig támadt egy mentőötlete (kivéve, amikor védekezett egy mentőötlete). Legyünk játékok, kiáltott fel. Megbízható, elvtársias óvodások bevisznek, fölraknak a polcra, a többi a mi dolgunk. Különben is, a játékok látnak mindent, majd őket is kikérdezzük alaposan – óbégatta már Troché konkrétan a mikroszkóp alól, ahova persze csak guggolva fért be, de ott kétségkívül jobban látszott. Viszont arra már tényleg nem számított senki, hogy a játékok annyira ostobák, hogy azt sem veszik észre, ami kiszúrja a szemüket. Mit csinálnak a gyerekek, kérdezte Sztupa egy plüssmackótól. Velem akarják megetetni a májkrémes kenyeret, velem!
Pénteken (13-án) már zakatol is a Bergman-centenárium, persze a Dunán, naná, majd az Eurosporton, este tíz után jön a Fanny és Alexander – nyilván a könnyebbekkel nyitnak. Love is a burning thing – mondja előtte (értsd: kilenckor) a költő, immár a Paramount Channelen a Nyughatatlan című filmben.
Szombaton idős brit színészek aranyoskodnak valahol a távoli Indiákon, esetleg máshol a Keleti nyugalom – Marigold Hotel című filmben, s ebből aligha lehet nagy baj, mert az aranyoskodó filmeket már jó ideje a britek csinálják legjobban.
Hétfőn e jópofinak persze egy némileg szerencsétlenebb kiszerelését is elcsípheti, aki gátlások nélkül gerjed az ilyesmire, hisz’ Tommy és Tuppence (ti. Beresfordék) kalandjai Agatha Christie életművének is inkább a völgyközeli stációit képezik. Hasonképpen a feldolgozás sem rendíti meg David Suchet trónját, inkább mívesen röhejes egy kicsit, amihez ha hozzácsapjuk a magyar címet, Tommy és Tuppence forró nyomon, hát kész is a kudarcélmény. Szerencsére a Paramount Channel tizenegykor elénk vezeti a tök egyforma Bridget Fondát és Jennifer Jason Leigh-t mint Allisont és Hedrát az Egyedülálló nő megosztaná című igyekvő rosszalkodásban.
Kedden is maradnunk kell nevezett csatornán, mert egy hétre egy rossz A. Christie-adaptáció nem elég, legyen inkább kettő. Már délután ötkor behúzhatjuk: Randevú a halállal (1988). Tévézzen a hal!
