Tévé

Kicsinyítő képző

Kismenők

Interaktív

Uramisten, miféle jelenet az, amikor egy idegen középkorú férfi kiugrik a dobozból, hogy meglepetést szerezzen egy kamasz srácnak?!

Vagy amikor úszóedzőnek adja ki magát, hogy az uszodában jusson egy kislány közelébe?! Márpedig ilyen furcsa, zavarba ejtő és kínos bejátszásokban bővelkedik a TV2 gyermek-tehetségkutató kavalkádja, ahol a cukros zaklató szerepét Till Attilára és a hol vízvezeték-szerelőnek, hol tanár néninek beöltöző Ördög Nórára osztották. Ők viszik meg a jó hírt a gyerekeknek, hogy bejutottak a műsorba, a zsűri színe elé, ahol aztán kisebb megszakításokkal tovább terjeng, adásonként összesen három teljes órán át az őszintétlen cukrosság.

„Gyönyörűen artikulálsz” – dicséri például Ábel Anita a bájos magyar-kínai versmondó kislányt, akinek jelenleg nincs S hangzója. Ami azért még akkor is érdemi hiányosságnak tekinthető, ha mindeközben persze jól tudjuk: a TV2-nek – ettől a műsortól eltekintve – sem most, sem pedig a jövőben nem lesz szüksége 6-7 éves versmondókra, de éppígy 5 éves cuki tündérkére és 10 éves versenytáncosokra sem. (Ez természetesen nem csupán a TV2-re igaz: tényleg, mi is lett az RTL Klub hasonló tehetségkutatójában felfedezett kis mesemondóból?)

A most fel-, majd eltűnő gyermektehetségek helyett ez a műsor is sokkal inkább a zsűri túlélését szolgálja: hiszen róluk aztán fix, hogy hallunk még a jövőben! „Ez az életem, ez folyik az ereimben” – mondja magáról Ábel Anita, aki a zsűriben ülve, csak úgy mellékesen, érzékletesen jelzi mindannyiunk számára, hogy ugyan mivé is nőheti ki magát egy valaha remek gyerekszínész. Akárcsak Ábel, hát a csatorna többszörös érdemes zsűritagja, Lajtai Kati is az elragadtatott üzemmódba kapcsolja magát. „Itt lent is megindult a buli” – mutat például az ölére néhány kamaszrocker produkcióját értékelvén, remélhetőleg csupán majdan megszületendő, pár hónapos magzatára utalva. S persze nem hiányozhat innen Hajós András sem, akinek talán legjobb műfaja a zsűrizés: még egy-egy jól becsomagolt kritikai megjegyzést is sikerrel megkockáztat, és „tényleg vicces a bácsi” – ahogy azt az egyik cuki-muki csöppség spontán módon megállapítja. És végül jó eséllyel a negyedik zsűritag, a balettművész Apáti Bence lesz a Kismenők valódi felfedezettje: egy-egy épkézláb mondatokban fogalmazó, jóképű férfi igazán elkélne minden televíziós zsűribe.

A felvonultatott gyermekek persze a gejl túlhabzás közepette is szépen kitesznek magukért. Ki meghatóan bájos, ki meg ráadásul tehetséges is: megérdemlik a képernyőn való szereplés lehetőségét. Csak a valóság ne vágná orrba őket még ebben a cukros közegben is! Mint azt a kreolosabb bőrű fiút, akit valamilyen megmagyarázhatatlan (?) okból durván lepontozott a stúdióban helyet foglaló társadalmi zsűri, az apukák, anyukák, nagyszülők és gyerekek kockákba csoportosított gyülekezete. A jelenet megalázó volt, rossz emlékét még az sem feledtette, hogy a következő énekes személyében alighanem ráleltünk korunk Sugár Bercijére.

TV2, április 16.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.