Tévé

Kicsinyítő képző

Kismenők

Interaktív

Uramisten, miféle jelenet az, amikor egy idegen középkorú férfi kiugrik a dobozból, hogy meglepetést szerezzen egy kamasz srácnak?!

Vagy amikor úszóedzőnek adja ki magát, hogy az uszodában jusson egy kislány közelébe?! Márpedig ilyen furcsa, zavarba ejtő és kínos bejátszásokban bővelkedik a TV2 gyermek-tehetségkutató kavalkádja, ahol a cukros zaklató szerepét Till Attilára és a hol vízvezeték-szerelőnek, hol tanár néninek beöltöző Ördög Nórára osztották. Ők viszik meg a jó hírt a gyerekeknek, hogy bejutottak a műsorba, a zsűri színe elé, ahol aztán kisebb megszakításokkal tovább terjeng, adásonként összesen három teljes órán át az őszintétlen cukrosság.

„Gyönyörűen artikulálsz” – dicséri például Ábel Anita a bájos magyar-kínai versmondó kislányt, akinek jelenleg nincs S hangzója. Ami azért még akkor is érdemi hiányosságnak tekinthető, ha mindeközben persze jól tudjuk: a TV2-nek – ettől a műsortól eltekintve – sem most, sem pedig a jövőben nem lesz szüksége 6-7 éves versmondókra, de éppígy 5 éves cuki tündérkére és 10 éves versenytáncosokra sem. (Ez természetesen nem csupán a TV2-re igaz: tényleg, mi is lett az RTL Klub hasonló tehetségkutatójában felfedezett kis mesemondóból?)

A most fel-, majd eltűnő gyermektehetségek helyett ez a műsor is sokkal inkább a zsűri túlélését szolgálja: hiszen róluk aztán fix, hogy hallunk még a jövőben! „Ez az életem, ez folyik az ereimben” – mondja magáról Ábel Anita, aki a zsűriben ülve, csak úgy mellékesen, érzékletesen jelzi mindannyiunk számára, hogy ugyan mivé is nőheti ki magát egy valaha remek gyerekszínész. Akárcsak Ábel, hát a csatorna többszörös érdemes zsűritagja, Lajtai Kati is az elragadtatott üzemmódba kapcsolja magát. „Itt lent is megindult a buli” – mutat például az ölére néhány kamaszrocker produkcióját értékelvén, remélhetőleg csupán majdan megszületendő, pár hónapos magzatára utalva. S persze nem hiányozhat innen Hajós András sem, akinek talán legjobb műfaja a zsűrizés: még egy-egy jól becsomagolt kritikai megjegyzést is sikerrel megkockáztat, és „tényleg vicces a bácsi” – ahogy azt az egyik cuki-muki csöppség spontán módon megállapítja. És végül jó eséllyel a negyedik zsűritag, a balettművész Apáti Bence lesz a Kismenők valódi felfedezettje: egy-egy épkézláb mondatokban fogalmazó, jóképű férfi igazán elkélne minden televíziós zsűribe.

A felvonultatott gyermekek persze a gejl túlhabzás közepette is szépen kitesznek magukért. Ki meghatóan bájos, ki meg ráadásul tehetséges is: megérdemlik a képernyőn való szereplés lehetőségét. Csak a valóság ne vágná orrba őket még ebben a cukros közegben is! Mint azt a kreolosabb bőrű fiút, akit valamilyen megmagyarázhatatlan (?) okból durván lepontozott a stúdióban helyet foglaló társadalmi zsűri, az apukák, anyukák, nagyszülők és gyerekek kockákba csoportosított gyülekezete. A jelenet megalázó volt, rossz emlékét még az sem feledtette, hogy a következő énekes személyében alighanem ráleltünk korunk Sugár Bercijére.

TV2, április 16.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.