szekrény

Könyvmegálló

Interaktív

Óbuda-Békásmegyer önkormányzata és az óbudai Platán Könyvtár mindenki számára ingyenesen használható könyvfülkéket helyezett el, szám szerint kettőt: Aquincumban, a Római tér 1., Csillaghegyen a Mátyás király út 5. szám előtti területen.

Az 1990-ben útjára indult német kezdeményezés a "hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet" logikával működő cserebere alapú könyvkereskedés, amely az olvasás népszerűsítésén túl közösségépítő missziót is hirdet. A felhívás úgy szól, hogy mindenki olyan könyvet hozzon a közösbe, amit már nem olvas, de elég jó ahhoz, hogy másoknak ajánlja. A becsületes csere szabályai közé tartozik az is, hogy újságot, magazint vagy tankönyvet senki ne tekintsen cserealapnak.

A kezdeményezés csodás, csak az eredmény lehangoló némiképp. Igényesen kivitelezett könyvszekrények állnak Óbuda HÉV melletti, forgalmasnak vélt, de periferikus területein, ráadásul az egyiket gyakorlatilag eldugták. A játékszabály egyszerű, mégis olyan könyvek sorakoznak a polcokon, amelyek nemhogy nem keltik fel az érdeklődést, még el is szomorítanak. Vagy simán csak mi vagyunk finnyásak? A 2003-as felsőoktatási tájékoztatót vagy a Júlia "könyveket" például remélhetőleg csak viccnek szánták, míg a klasszikusok között minden háztartásban fellelhető kötetek sorakoznak: Gorkij, Hegedűs Géza, Kaffka Margit, Móricz.

De lehetne rosszabb is. Két hét után még mindig vannak könyvek a polcon, tehát az emberek nem visznek, hanem cserélnek - már csak a hogyant kell megtanulni, hogy a közösségi könyvespolcon tényleg kincseket találhassunk.

(az ötletnek)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.