szekrény

Könyvmegálló

Interaktív

Óbuda-Békásmegyer önkormányzata és az óbudai Platán Könyvtár mindenki számára ingyenesen használható könyvfülkéket helyezett el, szám szerint kettőt: Aquincumban, a Római tér 1., Csillaghegyen a Mátyás király út 5. szám előtti területen.

Az 1990-ben útjára indult német kezdeményezés a "hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet" logikával működő cserebere alapú könyvkereskedés, amely az olvasás népszerűsítésén túl közösségépítő missziót is hirdet. A felhívás úgy szól, hogy mindenki olyan könyvet hozzon a közösbe, amit már nem olvas, de elég jó ahhoz, hogy másoknak ajánlja. A becsületes csere szabályai közé tartozik az is, hogy újságot, magazint vagy tankönyvet senki ne tekintsen cserealapnak.

A kezdeményezés csodás, csak az eredmény lehangoló némiképp. Igényesen kivitelezett könyvszekrények állnak Óbuda HÉV melletti, forgalmasnak vélt, de periferikus területein, ráadásul az egyiket gyakorlatilag eldugták. A játékszabály egyszerű, mégis olyan könyvek sorakoznak a polcokon, amelyek nemhogy nem keltik fel az érdeklődést, még el is szomorítanak. Vagy simán csak mi vagyunk finnyásak? A 2003-as felsőoktatási tájékoztatót vagy a Júlia "könyveket" például remélhetőleg csak viccnek szánták, míg a klasszikusok között minden háztartásban fellelhető kötetek sorakoznak: Gorkij, Hegedűs Géza, Kaffka Margit, Móricz.

De lehetne rosszabb is. Két hét után még mindig vannak könyvek a polcon, tehát az emberek nem visznek, hanem cserélnek - már csak a hogyant kell megtanulni, hogy a közösségi könyvespolcon tényleg kincseket találhassunk.

(az ötletnek)

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.