Az 1990-ben útjára indult német kezdeményezés a "hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet" logikával működő cserebere alapú könyvkereskedés, amely az olvasás népszerűsítésén túl közösségépítő missziót is hirdet. A felhívás úgy szól, hogy mindenki olyan könyvet hozzon a közösbe, amit már nem olvas, de elég jó ahhoz, hogy másoknak ajánlja. A becsületes csere szabályai közé tartozik az is, hogy újságot, magazint vagy tankönyvet senki ne tekintsen cserealapnak.
A kezdeményezés csodás, csak az eredmény lehangoló némiképp. Igényesen kivitelezett könyvszekrények állnak Óbuda HÉV melletti, forgalmasnak vélt, de periferikus területein, ráadásul az egyiket gyakorlatilag eldugták. A játékszabály egyszerű, mégis olyan könyvek sorakoznak a polcokon, amelyek nemhogy nem keltik fel az érdeklődést, még el is szomorítanak. Vagy simán csak mi vagyunk finnyásak? A 2003-as felsőoktatási tájékoztatót vagy a Júlia "könyveket" például remélhetőleg csak viccnek szánták, míg a klasszikusok között minden háztartásban fellelhető kötetek sorakoznak: Gorkij, Hegedűs Géza, Kaffka Margit, Móricz.
De lehetne rosszabb is. Két hét után még mindig vannak könyvek a polcon, tehát az emberek nem visznek, hanem cserélnek - már csak a hogyant kell megtanulni, hogy a közösségi könyvespolcon tényleg kincseket találhassunk.
(az ötletnek)
