Tévé

Közlekedj okosan!

Tények

Interaktív

A múlt hét második felében szokatlanul sok szó esett a nyilvánosságban a Tv2 hírműsoráról, jeléül annak, hogy az Andy Vajna vezérlete alá átkerült tévécsatorna dinamikus rajtot vett, s immár nem az örök riválissal, az RTL Klubbal, hanem magával a közmédiával verseng.

Ehhez képest a szombati főhíradó döntően mégis a megszokott mederben, azaz a pár esztendeje kialakított menetrend szerint zajlott. Merthogy ugyebár néhány éve volt egy pillanat, amikor a két nagy kereskedelmi tévécsatorna mintegy az összehangoltság látszatát keltve radikálisan átrendezte a híradóit: előrepakolva a közlekedési baleseteket és a bűnügyi híreket, jóval kisebb térre szorítva és elrekkentve a belpolitikai beszámolókat, s szinte teljesen föladva a világesemények nyomon követését. A reklámadó körüli konfliktus, ez a titánok harca azután valamelyest megváltoztatta az említett képletet, feltűnően aktivizálva az RTL Klub híradójának belpolitikai érdeklődését, azonban a Tv2 nagyjából mindmáig hű maradt ehhez a sablonhoz.

Erről tanúskodott a szombat kora esti adás is, amelynek első bő húsz percét változatlanul frontális karambolok, halálos gázolások, kórházban lebukott besurranó tolvajok és a labda iránt túl szenvedélyesen érdeklődő pajkos dobermanok töltötték ki. A nagyvilágból érkező legelső hír is ehhez a vonulathoz volt sorolható: kusza hátterű gyermekgyilkosság egy „sztárzongorista” családjában – ritka, habár bizonnyal nem kívánatos szereplési alkalom volt ez ebben a műsorsávban a klasszikus zene művelői számára. Az isztambuli öngyilkos merénylet, a brüsszeli kommandós rajtaütés, s az egész gyászos terrortematika azért kisvártatva ugyancsak helyet kapott a híradóban, s nagy sokára megjelentek a magyar politikai élet prominensei is a képernyőn. Nem, nem a korábban vegzált Juhász Péter, hanem elsőként a legkisebb magyarországi falu agilis polgármestere, majd – egy motorbalesetes anyag és egy elszabadult utánfutó nyomában – a miniszterelnök és a kormányszóvivő: utóbbiak mindketten a migránstémában lettek megidézve.

Az adás 41. perce hozta el azután a különleges és egyedi pillanatot (egészen pontosan 19 másodpercet): egy ellenzéki politikus röpke fölbukkanását a bejátszásokban. Szanyi Tibor volt ez a szerencsefia, akinek az MSZP elnöki tisztére való benevezését néhány néma vágóképpel színesítette a Tények stábja. És már következett is a Váci úton kiégett személygépkocsi, hála egy mobiltelefonnal kamerázó úrvezetőnek. Az RTL Klubon ugyanekkor még szót ejtettek a budai Vár-projekt lemondott építészeiről, a pedagógusokat varangyozó miniszteri főtanácsadóról, egy ellenzéki óriáskorrupciós vádról, s ráadásul még Gyurcsány Ferencet is mikrofonvégre kapták. A Tények itt bizony nem állta a versenyt, sőt mintha ki is iratkozott volna abból. Nyuszik, remegő kis nyuszikák – végül inkább ennek az idényjellegű témának szenteltek néhány értékes percet a műsorkészítők. Hát kérdem én, méltó ez Pálffy István egykori híradójához?

Tv2, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.