Snoblesse Oblige 2022/31.

  • Narancs
  • 2022. augusztus 3.

Interaktív

Heti kulturális programajánló

„A dalokért oda kell elmenni, ahol a dalok vannak.”

(Leonard Cohen)

augusztus 5., péntek, 10.00: A kert szelleme – Válogatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászhallgatóinak munkáiból

133 éve van szobrászképzés a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, az Epreskertben. A szobrász tanszék tanárai ennek megünneplésére a diákjaik elmúlt három évben készített alkotásaiból válogattak. A 14 szobrász különböző méretű műveiből összeállt tárlat az ötéves képzésről mesél. Figurális tanulmányok, absztrakt kompozíciók és autonóm művek egyaránt láthatók itt, egészen szeptember 6-ig. A legtöbb munka az Epreskertben, néhány pedig a pandémia miatt otthon készült. (Esernyős Galéria, Bp. III., Fő tér 2.)

 

augusztus 5., péntek, 13.00: Bátorságok Könyve – beszélgetés

Ki, hogyan és mikor volt bátor? A Bátorságok Könyve online magazinban ismert emberek és hétköznapi hősök történetei ezt a témát járják körül. Az Ördögkatlan fesztivál programján most a szerkesztők, Gerlits Réka és Mészáros Piroska, élőben beszélgetnek a gyerekkori bátorság csodatévő erejéről. Ugyanekkor Hagyaték címmel a Láthatáron Csoport előadása Feuer Yvette és Rába Roland előadásában, 15.00-tól pedig a szomszédos Kovácsműhelyben, a helyi színházteremben a Forte Társulat legújabb előadása, Az égő ház látható. Tessék választani (ordogkatlan.hu)! (DDC Veled Kerek Udvar, Beremend)

 

augusztus 5., péntek, 18.00: Anya-e vagy?

„A történet főszereplője kíméletlen őszinteséggel vall arról a feszültségről, amely a társadalmi elvárások és a valóság között húzódik, és persze arról, hogyan teszi magáévá a rá nehezülő elvárásokat egy fiatal anya. Így az előadás legfőbb témája nem is elsősorban az anyaság, hanem a szar­anyaság” – írtuk korábbi kritikánkban a MáSzínház Bakonyvári Krisztina által rendezett előadásáról, amelyben Huzella Júlia zenés monodrámázik 16 éven felülieknek, ezúttal a Thealter műsorán. Ugyanezen a napon lesz még KV Társulat: Körtükör, FAQ Színház: Gyakran ismételt kérdések és Trikotázs Trió. (Régi zsinagóga, Szeged, Hajnóczy u. 12.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.