Szüret 2022/19.

  • Narancs
  • 2022. május 11.

Interaktív

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.

– Nem fájlalja, hogy a környezetvédelmi, fenntarthatósági terület nem tartozik önálló minisztériumhoz?

– Ha a miniszterelnök megkérdez, akkor szívesen megosztom vele a véleményem.

Interjú a leköszönő Áder Jánossal a Magyar Nemzetben

 

Annál nagyobb megtiszteltetés, minthogy Magyarország kormányában valaki munkát vállalhat, és szolgálhatja a hazáját, nincsen. És most nem a médiáról meg a reflektorfényről beszélek. (…) Nem hajlik talán saját magam felé a kezem, hogyha ezt mondom. Ez óriási felelősségű munka, csak a legkiválóbb embereket szokták fölkérni ilyen munkára. (…) Ugyanakkor Magyarország egy tehetségekben rendkívül gazdag ország, politikai tehetségben sincsen hiány, ha nagyon kellene, azt gondolom, hogy két vagy három komplett kormányt ki lehetne állítani a magyar jobboldal szellemi fölhozatalából.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában

 

Az Európai Bizottság újabb energiabeszerzést érintő embargós javaslata a magyar emberek életfenntartását meggondolatlanul, pusztító erővel befolyásolja. (…) Sajnálatos módon feltételezhetjük, hogy az Európai Parlament ultraliberális többsége már a föderális rendszerű uniós megoldásokat erőlteti a szövetséges nemzetállamokra. Ezért kérdés, hogy az EU polgárainak sorsát érintő ezen intézkedések legitimek vagy sem? Szellemi honvédőink értetlenül állnak az Európai Parlament már-már puccsszerű hatalmi törekvései előtt.

A Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány közleményéből

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.