Techno és séta az ötvenes évek legnagyobb ipartelepén - fotókon mutatjuk az Inota Fesztivált

Interaktív

Idén először rendezték meg Várpalota mellett az Inota Fesztivált, ami egyfajta kísérlet a volt hőerőmű ipari környezete és a kultúra közti párbeszédre. A négynapos rendezvény a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében szerveződött. A világ minden tájáról érkező underground zenei és vizuális alkotók mutathatták be műveiket egy nem hétköznapi ipari miliőben. Palágyi Barbara képriportja.

Az egykorI November 7. Hőerőművet az ’50-es években, az első ötéves terv keretében valósították meg a várpalotai alumíniumkohó területe mellett. Az ország legnagyobb ipartelepén egykor nyüzsgő élet zajlott: két lakótelep is felépült az erőmű környezetében, aminek az egyik, ikonikus modern építészeti remeke a ma már műemléki védettséget élvező Béke Művelődési Ház. A komplexum legimpozánsabb eleme a három hűtőtorony, más néven a Heller-Forgó-féle légkondenzációs hűtőberendezés (Heller László és Forgó László találmánya). A lignit égetése során keletkező áramot a közeli települések ellátására használták. Az erőművet 2001-ben állították le.

A fesztivált összművészeti és szélesebb rétegeket érintő rendezvényként álmodták meg. A fesztiválnyitó szakmai konferencián, a Power of Possibilities inspirációs fórumon az ipari területek újrahasznosítását elemezték hazai és külföldi példákon keresztül (pl. a pécsi Zsolnay Negyed) és az inotai lehetőségeket mérlegelték. A Túrajó által vezetett Szén útja tematikus sétán a résztvevők bejárhatták az iparváros területét. A RADIATIONS fényművészeti kiállítást esténként a komplexum külső területein és monumentális épületeiben, többek között a hűtőtoronyban, a kazántérben (ahol a Szárnyas fejvadász 2049 című filmet forgatták) és a turbinaházban. Az alapvetően elektronikus zenét játszó fellépők közül Nils Frahm a legismertebb, de a techno, minimal és experimentális műfajok közül is sok nagy név képviseltette magát (Rival Consoles, Oscar Mulero, Ellen Allien). A négynapos programsorozat zárásaként kortárs színház- és táncelőadásokat és egyéb családbarát foglalkozásokat szerveztek elsősorban a helyieknek.

A fesztiválra a komplex audiovizuális és egyéb élmények, valamint a különleges helyszín miatt nagy volt az érdeklődés (többnyire magyarországi fesztiválozók érkeztek), a pénteki és szombati napra minden jegy elkelt.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.