Techno és séta az ötvenes évek legnagyobb ipartelepén - fotókon mutatjuk az Inota Fesztivált

Interaktív

Idén először rendezték meg Várpalota mellett az Inota Fesztivált, ami egyfajta kísérlet a volt hőerőmű ipari környezete és a kultúra közti párbeszédre. A négynapos rendezvény a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében szerveződött. A világ minden tájáról érkező underground zenei és vizuális alkotók mutathatták be műveiket egy nem hétköznapi ipari miliőben. Palágyi Barbara képriportja.

Az egykorI November 7. Hőerőművet az ’50-es években, az első ötéves terv keretében valósították meg a várpalotai alumíniumkohó területe mellett. Az ország legnagyobb ipartelepén egykor nyüzsgő élet zajlott: két lakótelep is felépült az erőmű környezetében, aminek az egyik, ikonikus modern építészeti remeke a ma már műemléki védettséget élvező Béke Művelődési Ház. A komplexum legimpozánsabb eleme a három hűtőtorony, más néven a Heller-Forgó-féle légkondenzációs hűtőberendezés (Heller László és Forgó László találmánya). A lignit égetése során keletkező áramot a közeli települések ellátására használták. Az erőművet 2001-ben állították le.

A fesztivált összművészeti és szélesebb rétegeket érintő rendezvényként álmodták meg. A fesztiválnyitó szakmai konferencián, a Power of Possibilities inspirációs fórumon az ipari területek újrahasznosítását elemezték hazai és külföldi példákon keresztül (pl. a pécsi Zsolnay Negyed) és az inotai lehetőségeket mérlegelték. A Túrajó által vezetett Szén útja tematikus sétán a résztvevők bejárhatták az iparváros területét. A RADIATIONS fényművészeti kiállítást esténként a komplexum külső területein és monumentális épületeiben, többek között a hűtőtoronyban, a kazántérben (ahol a Szárnyas fejvadász 2049 című filmet forgatták) és a turbinaházban. Az alapvetően elektronikus zenét játszó fellépők közül Nils Frahm a legismertebb, de a techno, minimal és experimentális műfajok közül is sok nagy név képviseltette magát (Rival Consoles, Oscar Mulero, Ellen Allien). A négynapos programsorozat zárásaként kortárs színház- és táncelőadásokat és egyéb családbarát foglalkozásokat szerveztek elsősorban a helyieknek.

A fesztiválra a komplex audiovizuális és egyéb élmények, valamint a különleges helyszín miatt nagy volt az érdeklődés (többnyire magyarországi fesztiválozók érkeztek), a pénteki és szombati napra minden jegy elkelt.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara  

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.