Egy hét kultúra 2022/13.

  • Narancs
  • 2022. március 30.

Interaktív

Rövid hírek: Eva Lindström, Marina Abramović, JR

OSCAR Március 27-e estéjén 94. alkalommal adták át az Oscar-díjakat. Leginkább talán azért izgulhattunk, hogy lesz-e magyar győztese a prominens eseménynek. Mint kiderült, a reménykedés nem volt megalapozatlan: a BAFTA után ugyanis az Oscar-díjat is elnyerte Sipos Zsuzsanna és Patrice Vermette a Dűne látványtervezéséért. A Frank Herbert klasszikusa alapján készült adaptáció egyébként további négy jelölést váltott díjra: a legjobb filmzene, hang, vágás és operatőri munka elismerése is az övék lett. Az idei nagy meglepetés viszont nem ez, hanem az, hogy a megmérettetésnek 12 jelöléssel nekifutó A kutya karmai közt című film mindössze egy elismerést kapott meg: Jane Campion érdemelte ki a legjobb rendező díját. A legjobb film a CODA című dráma lett, amely egy siket család életéről szól. A film az Oscar történetében először hozott fődíjat egy streamingszolgáltatónak, az Apple TV+-nak. A legjobb külföldi film Oscar-díját a japán Vezess helyettem című dráma nyerte, amelyet Hamagucsi Rjúszuke rendezett Murakami Haruki novellája alapján. A legjobb női főszereplőnek Jessica Chastaint választották, a Tammy Faye szemei című filmben nyújtott alakításért, a legjobb férfi főszereplő díját pedig Will Smith kapta a Richard királyért. Utóbbi azonban nemcsak első Oscar-díjával rázta fel az estét, hanem azzal is, hogy egy váratlan pillanatban felment a színpadra és a feleségén élcelődő műsorvezetőnek, Chris Rocknak lekevert egy pofont. Persze mindenki állítja, hogy a jelenet nem volt megrendezett, de ki tudja, hallottunk már ilyesmiről az Oscar-gálák történetében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.