Lassan főzve

A vissza-visszatérő hőhullámokat, forró periódusokat megtapasztalva, amikor a ventilátor elé tapadva vagy legalább az árnyékban hűsölve próbáljuk kibírni, míg – jóval napnyugta után – kicsit le nem hűl a levegő, azért néha eltűnődünk: vajon miért pont nekünk jut a kemence melegéből? Pedig a magyarázat látszólag pofonegyszerű. Ha Európának eme fertályát egy gigantikus anticiklon uralja, mint most, akkor gyorsan kialakulhat egy afféle nyugatról zárt, délről nyitott szituáció. A magas nyomású légköri rendszer, melynek központja most éppen valahol Ukrajna fölött található, az óramutató járásával megegyező irányú áramlási rendszerében valósággal pumpálja hozzánk a forró, száraz szaharai levegőt – ez pedig bőséges utánpótlást kap, amelyet biztosít az is, hogy a Földközi-tenger középső és keleti zónáját hasonló magas nyomású rendszer uralja. Ugyanez a gigantikus anticiklon ugyanakkor blokkolja a Nyugat-Európán át (sőt, hogy precízek legyünk, az Atlasz-hegységtől az Alpokon és Németországon át Finnországig) húzódó hullámzó frontrendszert, amelynek zónájában bőségesen esik az eső, és sokszor az átlagosnál is hűvösebb az idő. Ahogy az elkészült modellek is mutatják, ebben a zónában az elkövetkező egy hétben valóban hűvös és csapadékos idő várható – míg nálunk az átlagnál jelentősen melegebb és állítólag legfeljebb átlagosan csapadékos napok, s ez rövid és középtávon (mondjuk szombattal bezárólag) csak akkor igaz, ha ez az átlag egyben a nullával egyenlő.

Mert hát, hogy heti penzumunkra térjünk, a napi hőmérsékleti értékek és a csapadékhajlam tekintetében egészen hét végéig semmi változásra nem számíthatunk. Ez ugye ideális ama markáns kisebbségnek, aki jól érzi magát ebben a pokoli időben, viszont kevésbé reményteli azoknak, akiknek a komfortzónája távol esik a napi 34–39 fok közötti hőmérsékleti maximumoktól (amúgy általában, pláne városi környezetben a skála felső széléhez közeli értékek jellemzik pillanatnyi tartózkodási helyünket). Ők joggal reklamálhatják, hogy hajnalban sem megyünk mondjuk 26 fok alá – vagy csak olyan, az emberi civilizációtól relatíve távoli helyeken, ahol már zavartalanul, fényszennyezéstől mentesen élvezhetjük a csillagok fényét: még a haloványabbakét is!

Vörös és szalmasárga riadó

Mint tudjuk, az országos tiszti főorvos már hétvégén elrendelte a harmadfokú hőségriasztást – egészen szerda éjfélig, amit alighanem a következő minimum két napra is prolongálni fog, mivel változásra akkor sincs sok remény: a napi átlaghőmérsékletek tartósan 27 fok felett alakulnak. Ehhez még kiemelten magas fokozatú UV-B sugárzás is társul – még egy ok arra, hogy ne nagyon ugráljunk napközben a tűző napon.

Ekkora forróságban amúgy is nehéz túlélni, s jólesik néhány szakszerű tanács, például kisgyermekes vagy várandós anyák, ne adj′ isten a hozzájuk mellékelt kispapák részére – ezekből itt is találhatunk néhányat. Most hirtelen csak egyet osztanánk meg önökkel: gondoskodjunk bőséges folyadék-utánpótlásról – ha e tekintetben helyesen jártunk el, azt bizonyítja majd bőséges, szalmasárga vizeletünk. Igen, tudjuk, számos városi gyerek sose látott szalmát – ráadásul az angol vécé rendeltetésszerű használata esetén a vizelet színét sem egyszerű megállapítani, de hát a kisgyerekes anyukák megbirkóznak az efféle akadályokkal. És ami a legfontosabb: kedves papák (s néha mamák), a korábban elfogyasztott 5-6 korsó sör kiváltotta dehidratációt nem lehet helyreütni egy viceházmesterrel!

Amúgy pedig ismertethetnénk napok szerinti bontásban is a prognózist, de hát minek. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek egyenletesen 34–39 fok közötti csúcshőmérséklet, nagyjából 20–25 fok közötti hajnali minimum (skálahatárok értelmezését tekintve lásd mint fent) és túlnyomórészt derült idő várható, meglehetősen minimális légmozgással megkoronázva. Csütörtökön délután nyugaton már megnövekedhet a gomolyfelhőzet, és elszórtan záporok is várhatók – ezek még nem vetnek véget a hőségnek. Pénteken már északon, illetve északkeleten is lehetnek kisebb, lokális konvektív események – nos, ezek sem hoznak enyhet adó lehűlést. Szombaton, vasárnap már valószínűleg méretüket és területi eloszlásukat tekintve is kiterjedtebb (de így is csak szórt elhelyezkedésű) csapadéktömbök, zivatartömbök mozoghatnak az országban, és ekkor már (de inkább csak nyugaton!) némileg mérséklődhet a meleg. A friss prognózisok alapján most úgy tűnik, hogy leghamarabb jövő hét közepétől lehet érzékelhető méretű enyhülés – azaz a mostani hétvégével kezdődően is izzasztó nyári idő vár ránk, legfeljebb egy kicsit több (tudjuk: átlagos mennyiségű) csapadékkal. De hát mit akarunk: még csak július első hete van! Hiába is ábrándultunk volna ki a nyárból, attól még nem lesz egyhamar szeptember.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.