Lassan főzve

A vissza-visszatérő hőhullámokat, forró periódusokat megtapasztalva, amikor a ventilátor elé tapadva vagy legalább az árnyékban hűsölve próbáljuk kibírni, míg – jóval napnyugta után – kicsit le nem hűl a levegő, azért néha eltűnődünk: vajon miért pont nekünk jut a kemence melegéből? Pedig a magyarázat látszólag pofonegyszerű. Ha Európának eme fertályát egy gigantikus anticiklon uralja, mint most, akkor gyorsan kialakulhat egy afféle nyugatról zárt, délről nyitott szituáció. A magas nyomású légköri rendszer, melynek központja most éppen valahol Ukrajna fölött található, az óramutató járásával megegyező irányú áramlási rendszerében valósággal pumpálja hozzánk a forró, száraz szaharai levegőt – ez pedig bőséges utánpótlást kap, amelyet biztosít az is, hogy a Földközi-tenger középső és keleti zónáját hasonló magas nyomású rendszer uralja. Ugyanez a gigantikus anticiklon ugyanakkor blokkolja a Nyugat-Európán át (sőt, hogy precízek legyünk, az Atlasz-hegységtől az Alpokon és Németországon át Finnországig) húzódó hullámzó frontrendszert, amelynek zónájában bőségesen esik az eső, és sokszor az átlagosnál is hűvösebb az idő. Ahogy az elkészült modellek is mutatják, ebben a zónában az elkövetkező egy hétben valóban hűvös és csapadékos idő várható – míg nálunk az átlagnál jelentősen melegebb és állítólag legfeljebb átlagosan csapadékos napok, s ez rövid és középtávon (mondjuk szombattal bezárólag) csak akkor igaz, ha ez az átlag egyben a nullával egyenlő.

Mert hát, hogy heti penzumunkra térjünk, a napi hőmérsékleti értékek és a csapadékhajlam tekintetében egészen hét végéig semmi változásra nem számíthatunk. Ez ugye ideális ama markáns kisebbségnek, aki jól érzi magát ebben a pokoli időben, viszont kevésbé reményteli azoknak, akiknek a komfortzónája távol esik a napi 34–39 fok közötti hőmérsékleti maximumoktól (amúgy általában, pláne városi környezetben a skála felső széléhez közeli értékek jellemzik pillanatnyi tartózkodási helyünket). Ők joggal reklamálhatják, hogy hajnalban sem megyünk mondjuk 26 fok alá – vagy csak olyan, az emberi civilizációtól relatíve távoli helyeken, ahol már zavartalanul, fényszennyezéstől mentesen élvezhetjük a csillagok fényét: még a haloványabbakét is!

Vörös és szalmasárga riadó

Mint tudjuk, az országos tiszti főorvos már hétvégén elrendelte a harmadfokú hőségriasztást – egészen szerda éjfélig, amit alighanem a következő minimum két napra is prolongálni fog, mivel változásra akkor sincs sok remény: a napi átlaghőmérsékletek tartósan 27 fok felett alakulnak. Ehhez még kiemelten magas fokozatú UV-B sugárzás is társul – még egy ok arra, hogy ne nagyon ugráljunk napközben a tűző napon.

Ekkora forróságban amúgy is nehéz túlélni, s jólesik néhány szakszerű tanács, például kisgyermekes vagy várandós anyák, ne adj′ isten a hozzájuk mellékelt kispapák részére – ezekből itt is találhatunk néhányat. Most hirtelen csak egyet osztanánk meg önökkel: gondoskodjunk bőséges folyadék-utánpótlásról – ha e tekintetben helyesen jártunk el, azt bizonyítja majd bőséges, szalmasárga vizeletünk. Igen, tudjuk, számos városi gyerek sose látott szalmát – ráadásul az angol vécé rendeltetésszerű használata esetén a vizelet színét sem egyszerű megállapítani, de hát a kisgyerekes anyukák megbirkóznak az efféle akadályokkal. És ami a legfontosabb: kedves papák (s néha mamák), a korábban elfogyasztott 5-6 korsó sör kiváltotta dehidratációt nem lehet helyreütni egy viceházmesterrel!

Amúgy pedig ismertethetnénk napok szerinti bontásban is a prognózist, de hát minek. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek egyenletesen 34–39 fok közötti csúcshőmérséklet, nagyjából 20–25 fok közötti hajnali minimum (skálahatárok értelmezését tekintve lásd mint fent) és túlnyomórészt derült idő várható, meglehetősen minimális légmozgással megkoronázva. Csütörtökön délután nyugaton már megnövekedhet a gomolyfelhőzet, és elszórtan záporok is várhatók – ezek még nem vetnek véget a hőségnek. Pénteken már északon, illetve északkeleten is lehetnek kisebb, lokális konvektív események – nos, ezek sem hoznak enyhet adó lehűlést. Szombaton, vasárnap már valószínűleg méretüket és területi eloszlásukat tekintve is kiterjedtebb (de így is csak szórt elhelyezkedésű) csapadéktömbök, zivatartömbök mozoghatnak az országban, és ekkor már (de inkább csak nyugaton!) némileg mérséklődhet a meleg. A friss prognózisok alapján most úgy tűnik, hogy leghamarabb jövő hét közepétől lehet érzékelhető méretű enyhülés – azaz a mostani hétvégével kezdődően is izzasztó nyári idő vár ránk, legfeljebb egy kicsit több (tudjuk: átlagos mennyiségű) csapadékkal. De hát mit akarunk: még csak július első hete van! Hiába is ábrándultunk volna ki a nyárból, attól még nem lesz egyhamar szeptember.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.