Az elmúlt napokban nem unatkoztak az extrém időjárási események rajongói – mondjuk azok elszenvedői sem. Az előbbieknek élményt nyújthat, hogy a hét első két napján folytatódik a légkörben játszódó flúgos futam – az utóbbiak számára reményteli, hogy csütörtöktől alábbhagy a csapadékhajlam, péntektől pedig fokozatosan melegedő, száraz időszak következik. Medárd ezúttal is rendesen odatette magát: ahogy vártuk, szombatra hozzánk is terelt egy összetett, hullámzó frontrendszert. Ez ráadásul stacioner, afféle veszteglésre hajlamos természetű: az ország északnyugati negyedét bekebelezve megállt, s az előterében szombat és vasárnap is elképesztő légköri tünemények formálódtak – hasonlók várhatók hétfőn és kedden is. Ha a jelentős légköri labilitáshoz és az ebből is következő, a vízcseppekre ható emelőhatáshoz megfelelő nedvesség és kellő szélnyírás is társul (vagyis az egymásra rétegződő, sokszor eltérő fizikai jellemzőkkel bíró levegőrétegek mozgási iránya és sebessége is eltér), úgy kiterjedt, összetett zivatarcellák, sőt idővel úgynevezett szupercellák alakulnak ki – pláne ha ezeket front előtt a magasabb szinteken kialakuló meleg, nedves szállítószalag is táplálja (mint mostanában, nálunk).
Ezek olyan hosszú időtartamú, határozott saját forgással rendelkező, összetett felépítésű viharrendszerek, amelyekben erős feláramlás zajlik, s eközben afféle légköri gyárként konvertálják a meleg, nedves levegő energiáját csapadékká (ez sokszor nagyméretű jég, mint a szombat délutáni-esti baranyai-bácskai celláé), szélrohamokká, légköri elektromos viharrá – súlyosabb esetben egy-egy (nálunk szerencsére viszonylag kisebb) tornádóvá. S mindent lehet fokozni: ha ilyen szupercellák a műholdakról is kivehető kiterjedt, több megyét beterítő viharrendszerré állnak össze, azt már mezoléptékű konvektív rendszernek hívják – s még ennek is vannak súlyosabb fokozatai. Nos, hétfőn és kedden sem maradunk izgalmak nélkül, elvégre továbbra is itt hullámzik felettünk az említett frontrendszer, ráadásul ez és a rajta képződött peremciklonok is csak lassan mozdulnak kelet, északkelet felé. Talán sikerült érzékeltetnünk, hogy e rendszer előterében tartózkodni sem éppen főnyeremény – itt és most semmiképpen sem lennénk veteményeskert vagy palatető.
Hétfőn az ország nagy részén várhatók záporok, zivatarok – kiterjedtebb zivatarrendszerek kialakulására leginkább az ország déli és keleti részén van esély –, de máshol sem kizárt! Ezzel szemben a Dunántúlon átmenetileg felszakadozik a felhőzet, és kisüt a nap. Éjszakára előbb fokozatosan a Tiszántúlra húzódnak vissza a cellák – ugyanakkor kedd hajnalban már megint nyugatról, délnyugatról kezdődik csapadékhullás, köszönhetően annak, hogy a már említett mediterrán peremciklon átszambázik rajtunk. Erre szépen rá is megy a keddünk – egészen késő éjszakába nyúlóan mind több helyen várható (jórészt persze konvektív) csapadék, zápor, zivatar, és a frontrendszer előterében továbbra sem zárható ki intenzívebb cellák kialakulása. A hőmérséklet a hét elejére több fokkal visszaesik (mármint a hétvégi, pláne szombati értékekhez képest), miközben megmarad a hétvégén kialakult északnyugat–délkeleti irányú övezetesség, a hűvös–meleg tengely. Szerdán már némileg kevesebb helyen várható zápor, zivatar (tipikusan északkeleten és délnyugaton) – lassan megnyugszik az idő, miközben az évszakhoz képest kicsit hűvös lesz.
Csütörtöktől (amikor azért még szintén lehetnek zivatarok – megint csak az ország előbb említett két sarkában), s pláne péntektől egy rendkívül masszív, tartós anticiklon épül ki felettünk, ennek köszönhetően a szokásos nappali gomolyfelhőket leszámítva szinte tökéletesen derült idő várható – ráadásul, most úgy tűnik, akár egy hétig is. Sőt melegszik, ami ilyenkor, nyár elején szinte természetes – már szombaton is sokfelé lehet 30 fok körüli csúcshőmérséklet (a távlatokba pedig bele sem merünk gondolni). Az éjszakák átmenetileg kicsit hűvösebbek lesznek, de legkésőbb vasárnaptól e tekintetben is javulást fogunk tapasztalni…
A hőmérő visszavág
Hétfőn tehát sokfelé várható eső, zápor, néhol (nagyobb eséllyel az ország keleti felén) kiterjedtebb zivatarok – ugyanakkor előbb délen, majd késő délutántól nyugat felől átmenetileg felszakadozik a felhőzet. Északnyugaton legfeljebb 17-18 fok lesz napközben – de délkeleten is már csak 25 fok körüli meleg várható (a Budapesten és környékén lakóknak is be kell érniük 20 fokkal). Kedden a még hajnalban délnyugat felől kezdődő csapadékhullás átterjed az ország más részeire – változatos formában kaphatjuk az égi áldást, s a szokásos zivatarok ezúttal sem maradnak el (leginkább nyugaton és délen). A hajnali 10-15 fokról (ez nagyjából egész hétre jellemző lehet) olyan 20-25 fokig melegszik a levegő – ennél északnyugaton több fokkal hűvösebb is lehet, miként a zivatarok környezetében is hirtelen, jelentősen csökkenhet a hőmérséklet (eközben délkeleten a 27-28 fok sem kizárt – magasabb hőmérséklet plusz nedvesség jó eséllyel egyenlő nagyobb zivatarkockázattal). Szerdán, bár kisebb eséllyel, de továbbra sem maradunk záporok, zivatarok nélkül – ezek azonban inkább a délnyugati, illetve az északkeleti országrészt szerencséltetik jelenlétükkel. A csúcshőmérséklet a beáramló viszonylag hűvösebb levegő miatt csak 20–26 fok között alakul.
Csütörtökön megnyugszik ez a még mindig hűvös levegő: sok napsütés, legfeljebb elszórt záporok, kisebb zivatarok és inkább tavaszias, 19–24 fokos maximumok várnak ránk. Pénteken már mindenhol 25 fok körül alakulnak a csúcspontok, szombat délután pedig sok helyen mutathat a mérce 30 fokot. Átmeneti száműzetés után visszatér a nyár: bosszúja, mint látni fogjuk, rettenetes lesz.
