Nomen est omen? Milton Friedman neve és a zsidó tanítás

szerző
Fináli Gábor
publikálva
2018. aug. 11., 16:00
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Tóra nem hisz a magánbűnök és a közerkölcsök bensőséges kapcsolatában.

Milton Friedman rendkívüli képességű ember volt, rendkívül problémás életművel, de zsidó vallási példakép egészen bizonyosan nem volt.

A Talmud tanítása szerint „a gyűlölet, az irigység, a dicsvágy kiviszik az embert a világból”. Az első emberpár óta mind ezekkel a tulajdonságokkal küszködünk: az összezavarodott értékek és viszonyok kibogozása a vallásos ember egyik legfontosabb erkölcsi feladata.

Nemrég például új nevet kapott a Zsigmond Király Egyetem, ezentúl Milton Friedman közgazdász nevét viseli majd. Az egyetem egy zsidó vallási közösség befektetése, a gazdasági tantárgyak mellett judaizmussal foglalkozó kart is kíván indítani és konkurenciát támasztani ilyen módon a mi Mazsihisz-es egyetemünk, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) számára, amit nagyon is jól tesz: a szabályokat betartó, egészséges versengés mindenkit jobb teljesítményre ösztönöz. Az OR-ZSÉ-nek csak használ majd a kihívás, de általában már nem igaz, hogy minden verseny egyformán csak jó lehet.

Erről akarok valójában beszélni, hogy a kapitalizmus szelleme és a zsidóság sorsa csak történeti véletlenek révén kapcsolódott össze. Milton Friedman, mint névadó, ennek a témafelvetésnek csak apropója.

Milton Friedman, Nobel-díjas amerikai közgazdász

Milton Friedman, Nobel-díjas amerikai közgazdász

Fotó: MTI Fotó/SVO

Friedman életútja és „tanítása” csakúgy, mint bármelyik radikálisan és korlátozatlanul piacpárti közgazdászé, gazdasági szakemberé, igen messze esik a Tóra szellemétől. A személyes véleményem szerint a „laissez faire”- kapitalizmus hibás, káros, komoly állami háttérfeltételek, szabályozók nélkül egyáltalán nem sikeres még rövidtávon sem és mindezen túl bizonyosan nincsen köszönőviszonyban sem a tórai értékekkel.

Milton Friedman „győzelmének” sok minden megágyazott a 70-es években, bár mindez inkább volt korreláció, mint ok-okozati összefüggések sorozata. De a tény tény marad: ahol hallgattak a Nobel-díjas közgazdászra, ott tartósan nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek. Az USA-ban éppen a Carter és Reagan közötti korszakváltás óta zajlik ez a folyamat és a mára a gazdagok aránytalanabbul gazdagabbak, mint a dübörgő húszas években. Pinochet Chiléjének, Ronald Reagan és George Bush Amerikájának, Margaret Thatcher, John Major Angliájának makromutatói nagyon kedvezőek voltak. De a végeláthatatlan növekedés és a piac önszabályozó ereje, a társaságok lobbiereje, amelyik még a jogalkotás terében is maga felé gravitálja a paragrafusokat sokszorosan káros a társadalmakra és a környezetre egyaránt.

Ami a zsidó hagyományt illeti, tanítása jórészt nem híve az ilyen kapitalizmusnak, bár a magántulajdont –bizonyos megszorításokkal - fontosnak tartja.

Az Élet forrása Isten, ő a forrása az emberek és népek vagyonának és gazdagságának is. A Tóra egy olyan összetett gazdasági közösség felállítását írta elő, amilyet már a Tóra lapjain sem igazán követtek, mivel egyáltalán nem jutalmazta a versenyt. Az adósságot és magát az eladósodottat a hetedik évben el kellett engedni, illetve fel kellett szabadítani. A jubileumi (bibliai héber szó ez is) ötvenedik évben a honfoglalás kori tulajdonviszonyoknak kellett visszaállniuk, minden törzs és azon belüli klán és család visszakapta az ő eredeti területét. Ez, a „monopoly újrakezdése”, teljesen utópisztikus és szinte megvalósíthatatlan, akárcsak a korabeli adósrabszolgák maximum hat éven belüli felszabadítása.

A Misna szerint az, aki szerint „ami az enyém, az az enyém, ami pedig a tied, az a tied” és senkinek semmi köze hozzá, Szodoma és Gomorra erkölcsi nívóján áll.  Az, amid van, csak a gondnokságodra lett bízva, ezzel is, ahogy minden kiemelkedő képességeddel, a közösségnek tartozol. Mindent azért kaptál, hogy másokra „pazarold”, a többieknek segíts általuk. Elsősorban, persze, a családodnak, de nem kizárólagosan. Igaz, hogy azt is, mi „kell” a családodnak, a kései kapitalizmus írja elő jórészt, ezért van bajban a Tóra filozófiája abban a berendezkedésben, amelynek az egyik prófétája Milton Friedman volt.  A judaizmus említi és elítéli a bírvágyat a tízparancsolat tizedik mondásában. Folyvást küzdeni kell ellene, mert útjában áll a teljes életnek, semmiképpen sem lehet filozófiai útmutatásnak tekinteni.

A judaizmus szabályozza az árakat, az árrést és a hasznot. Perbe fogható az, aki túl nagy haszonnal adott el valamit, aki egy másik, már működő bolthoz, annak tönkretételére játszva, túl közel nyit üzletet. De ugyanígy nagy gondja van a hagyománynak a kamattal és egyéb, hatványozottan növő kölcsönökkel. A tőzsde is, ahol több érték cserél gazdát, mint amennyi megtermelt érték van a földön, csak félig-meddig kóser. Még a magántulajdon is korlátozható indokolt esetben: a zsidó jog pl. a nyaralómba télre behúzódó személyt, aki, bár beköltözött hozzám, kárt nem tett, nem ítéli el. Egy a Tóra szerint berendezett államban az individuumnak nincsen teljes gazdasági szabadsága. A közösség érdeke megköti a kezét, a közösség haszna előbbre való a sajátjánál. A Tóra nem hisz a magánbűnök és a közerkölcsök bensőséges kapcsolatában.

Milton Friedman rendkívüli képességű ember volt, rendkívül vitatható életművel, csak zsidó vallási példakép nem volt egészen bizonyosan.

A szerző a Hunyadi téri zsinagóga rabbija.

szerző
Fináli Gábor
publikálva
2018. aug. 11., 16:00
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A zsidó világ Dél-Afrikától Újlipótvároson át Kanadáig

Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk