„Inkább több Európai Unió, mint kevesebb” – nagyjából így lehetne összefoglalni a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Political Capital és a Jelen hetilap által szervezett szerdai Egyedül nem megy: védekezés a járvány ellen című beszélgetés legfőbb üzenetét. A megszólaló három szakértő mindegyike egyetértett abban, hogy egy világjárvány ellen nem tagországi, hanem nemzetközi szinten kellene védekezni, sőt, még az európai összefogás sem elegendő, világméretű együttműködésre lenne szükség.
Nemzetközi szinten
„Ha nincs eszköz a kezében, ha nincs egységes uniós szabályozás, közös intézményrendszer, akkor az Európai Unió csak egy béna kacsa a járványkezelésben” – mondta Lantos Gabriella egészségügyi menedzser, aki erről írt hosszabban lapunk decemberi számában is.
Lantos szerint az EU-nak keményebben kellett volna, és kellene még mindig fellépnie: ha lenne például egy közös szabályrendszer, amely alapján számon lehetne kérni a tagországokat, akkor
akár kötelezettségszegési eljárást is indíthatnának azok ellen az országok ellen, akik nem védik meg az állampolgáraikat.
Balkányi László orvosi tudásmérnök, az Európai Betegségmegelőzési és Járványmegelőzési Központ (ECDC) korábbi vezető munkatársa azzal egészítette ki mindezt, hogy a globalizáció mára olyan méreteket öltött, hogy egy világjárvány ellen is csak globálisan, vagy még inkább "glokálisan" lehetne sikeresen védekezni.
A szakértő szerint nagyon fontos a pandémiás tervezés, amelyben Tajvan például élen jár: itt ugyanis folyamatosan karbantartják a járványügyi intézkedési terveket arra az esetre, ha kitörne egy újabb világjárvány, naprakész adataik vannak és olyan járványügyi felelőseik, akik azonnal cselekedni tudnak. „A pandémiás tervezésnek van egy tudományos eszköztára, megvannak a technikái, csak következetesen használni kellene azokat. És nem szabad hagyni, hogy ez nemzeti feladat legyen.”
Sok országban erre azonban nem fordítanak kellő figyelmet. Példaként említette Franciaországot, ahol korábban az ország megvált stratégiai maszkkészletétől, vagy Magyarországot, ahol nem naprakész az adatkezelés és nem transzparens a kommunikáció. (Erről beszélt nekünk korábban Falus Ferenc volt országos tisztifőorvos is.)
Vásárhelyi-Kondor Judit közgazdász, a Spitzberg Partners elemzője szerint a magyarországi tájékoztatás csődöt vallott, hiszen arról naponta beszámol az Operatív Törzs, hány embert büntettek meg azért, mert nem viselt maszkot, de arról, hogy bizonyos betegségek mellett melyik vakcinát ajánlatos beadatni, például nem sokat hallani. Jó példaként Izraelt említette, ahol az oltási kampány kezdete előtt egyperces videókban tájékoztatták a lakosságot az oltásról, négy nyelven, hogy mindenkihez elérjen, a televízióban és az interneten egyaránt. Vagy Németországot, ahol az egészségügyi miniszter kétnaponta élő videókban válaszol a felmerülő kérdésekre, kéthetente pedig konzultációt tart járványügyi szakemberekkel, ahol szintén megválaszolják a lakosság kérdéseit.
Problémák és siker
A szakértők szerint a magyarországi járványkezelés legfőbb problémája emellett az, hogy nincs elég tesztelés és nem működik a kontaktkutatás, aminek eredményeképp muszáj egy társadalmi szintű izolációt alkalmazni (lockdown), aminek viszont igen nagy ára van. Lantos Szijjártó Pétert idézve megjegyezte,
egy teljes lezárás egy Magyarország méretű országban naponta 15 milliárd forintba kerül.
A hazai mellett az uniós szinten elkövetett hibákról is szó esett a beszélgetésen:
- egyrészt a pandémia kezdetén az uniós intézmények lassan reagáltak a járványügyi hírszerzés információira, ezért nem tudtak egy lépéssel a tagállamok előtt járni, nem tudtak mit tanácsolni nekik;
- másrészt a határok kései lezárása sem segítette a védekezést, ahogy az sem jó üzenet, hogy Finnország ellen schengeni eljárást indítottak, amiért az fél évnél tovább zárva tartotta a határait az uniós ajánlás ellenére. A sikeres finn védekezésnek egyébként épp ez volt az egyik kulcsa.
Az uniós közös vakcinabeszerzést viszont a szakértők igazi sikertörténetnek tartják. Balkányi László szerint az, hogy ennyi jó és hatásos vakcina született ilyen rövid időn belül, és azoknak egy része el is jutott a tagországokba, rendkívüli. Mint mondja, az elmúlt években, a járvány kitörése előtt világszerte száz körüli vakcinát fejlesztettek, amiből mindössze 14 lett sikeres. Most azonban rengeteg pénzt öltek a folyamatba, és fel tudták gyorsítani.
„Igazából nagyon jól állunk a vakcinákkal, ezzel kapcsolatban a percepció csúszott félre és a politika áldozatává vált”
– vélte Balkányi, aki szerint hiába üti a magyar kormány Brüsszelt azért, mert lassan érkeznek a vakcinák, az uniós keretszerződés mellett a tagországok is szerződést kötöttek a gyártókkal, így pontosan tudják, hogy mikor és mennyi vakcinát várhatnak. Problémák természetesen a gyártási kapacitás miatt lehetnek, de szerinte még így is jó ütemben érkezik az oltóanyag.
Jövőbeli politikai viták
Arról, hogy mit kellene tenni, és mire lenne érdemes figyelni, szintén szó esett a beszélgetésen. Lantos Gabriella megjegyezte, hogy bár nem orvos, mégis rengetegen fordulnak hozzá a járványt és a vakcinákat érintő kérdésekben, amiből jól látszik, hogy az emberek érdemi és releváns információk nélkül csak kétségbeesetten sodródnak. Balkányi hozzátette, az ECDC honlapján rengeteg fontos és jó anyag megtalálható, ezeket le is fordítják a tagországok nyelveire, így semmi mást nem kellene tenni, mint „a politikának használnia kellene a szakmát”.
Vásárhelyi-Kondor Judit felidézte, a németorzsági Tübingenben például a döntéshozók és a háziorvosok, járványügyi szakértők összedolgoztak, ennek eredményeképp most egy új rendszert tesztelnek: folyamatosan biztosítják az ingyenes gyorsteszteket a város lakóinak, és a negatívaknak egynapos zöld kártyát adnak, amivel mehetnek boltba, fodrászhoz, kávézni vagy akár színházba is. Az emberek rendkívül lelkesek, rengeteg tesztet csinálnak és szépen lassan nyitni is lehet majd a folyamatos oltás mellett.
Lantos szerint
a politikusok – nem csak nálunk – ott rontották el a dolgot, hogy mindent egy lapra tettek fel: az oltásra.
Egy éve ugyanis olyan dolgokra kell rávennie a döntéshozóknak az embereket, amit nem akarnak: hogy maradjanak otthon, dolgozzanak otthonról, ne utazzanak, vagy zárják be az üzleteiket. „Ehhez bizalmat kell építeni. Amikor elérhetővé váltak a vakcinák, a politikusok azt kezdték kommunikálni, hogy most már minden megoldódik. Ami természetesen nem megy az egyik napról a másikra, azt viszont senki sem merte mondani, hogy a tesztelés, a lockdown és az oltás együtt, kéz a kézben kell, hogy járjon, és ahogy haladunk az oltással, úgy lehet majd lassan enyhíteni a szigorításokon”.
Végső tanulságként Lantos azt mondta, szerinte nagyon fontos lenne, hogy létrejöjjön egy egészségügyi unió közös minimumfeltételekkel, közös cselekvési tervekkel vagy közös szankciókkal. Ennek viszont az az ára, hogy a tagországok lemondanak a szuverenitásuk egy újabb szeletéről, ami óriási politikai vitákat eredményezne. „Enélkül azonban nem lehet nekimenni egy következő világjárványnak”- tette hozzá.
