Falus Ferenc: "A saját maguk által felállított sorrendet is felrúgták"

  • Bányai György
  • 2021.03.16 07:55

Belpol

A volt országos tisztifőorvos szerint egy jól szervezett oltási tervvel naponta százezer embert is be lehetne oltani. 

magyarnarancs.hu: Hogyan célszerű kialakítani az oltási csoportokat: életkor, betegség vagy foglalkozás szerint?

Falus Ferenc: Az a jó prioritás, amit megállapítanak és betartanak. Mindegyik szisztéma mellett tudok érveket felhozni, ám a kormány egyiket sem csinálta meg. A saját maguk által felállított sorrendet is felrúgták az első pillanatban. Vannak még idősotthonok, ahol nem oltottak, ezenkívül rengeteg 65 és 85 éves közötti ember vár oltásra, miközben húszas éveikben járó makkegészségesek is megkapták már, mert a nyilvántartásban krónikus betegekként szerepelnek, csak ők erről elfelejtettek tudomást szerezni. Megzavarta az oltási rendet az oltóanyagok indikációs köre is, amely időről időre változik. Most már világos: a felhasználható oltóanyagot azonnal be kell adni, s nem szükséges félretenni a második adagot. Ezek az időközök úgy alakultak ki, hogy a gyártók igyekeztek minél hamarabb letudni a harmadik fázisú vizsgálatot, ezért a lehető legrövidebb időben szabták meg a második oltás esedékességét. Ugyanakkor már az első is nagy mértékben visszafogja a járvány terjedését, és az oltottakat remélhetőleg megvédi, statisztikailag pedig biztosan megvédi a halálos szövődményektől.

MN: A pedagógusok, más iskolai, bölcsődei, óvodai dolgozók például külön be sincsenek sorolva. A közlekedésiek egy részét talán a napokban előreveszik, és miközben katonákat, rendőröket, élsportolókat oltanak nagy elánnal, a transzpantáltak, cukorbetegek egy része még a fasorban sincs. Úgy tűnik, átláthatatlan az egész mechanizmus.

FF: Első lépésként a 2009-es nemzeti pandémiás tervet frissíteni kellett volna. Eleve 2010 után is folyamatosan karban kellett volna tartani, de azóta sem nyúltak hozzá. Viszont 2014-ben elbocsátották az utolsó ezzel foglalkozó szakembereket is. A nemzeti pandémiás terv része az oltási terv. S ha addig nem foglalkoztak is vele, 2020 februárjában mindenképpen rohamosan aktualizálni kellett volna, majd folyamatosan a helyzethez igazítani. És amikor az oroszok tavaly nyáron bejelentették, van oltóanyaguk, s lehetett tudni azt is, az Európai Unió aláírta az megállapodást több más gyártóval – sőt a magyar állam ezeknek a szerződéseknek aktív részese volt –, el kellett volna kezdeni az oltási tervet pontosítani.

Mégpedig mindenféle ütemezésre, a, b c, d variánsokra gondolva, hogy lehetőleg ne kerüljünk váratlan helyzetbe.

Ezek nem történtek meg Magyarországon. Sok helyen megtörténtek, például Németországban, Dániában. és így tovább.

MN: Milyen a jó oltási terv?

FF: Meg kell állapítani, mi a cél: a halálozások számát akarjuk-e csökkenteni gyorsan, vagy a járványt fékezni. Ez két külön taktikát jelent. Az egyiknél a legveszélyeztetettebbeket kell oltani, a másiknál azokat, akik feltehetően leginkább terjesztik a járványt. Ebben a kérdésben az Európai Unió az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) tulajdonképpen közösen az elsőnek említett megoldás mellett foglalt állást. Így alakult ki az Európai Unióban az az egységes eljárás, hogy először az egészségügyi dolgozókat kell oltani, legyen, akik meggyógyítanak bennünket, s utána rögtön a legidősebb krónikus betegeket, ennek részeként az idősotthonokban, szociális otthonokban élőket.

MN: Ez nálunk is valahogy így kezdődött, az elsők az egészségügyiek voltak. 

FF: Nem mindegyik. Nagyon sok egészségügyi dolgozó megfertőződött a járvány során, és jó néhányuknak mostanában telik le a három és hat hónap közötti kivárási időszakuk. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) kiadott egy utasítást már kétszer is, hogy a kimaradtakat nem Pfizerrel kell oltani, hanem azzal, ami van, és nem soron kívül, hanem vegyék előjegyzésbe őket, s ha jut nekik oltóanyag, akkor kapják meg. Viszont az országos tisztifőorvos 3-án azt az utasítást adta ki, hogy őket az oltópontokon az éppen rendelkezésre álló oltóanyaggal soron kívül oltani kell. Ezt szemmel láthatóan nem tartják be a kórházak, mert az országos kórház-főigazgató a munkáltatójuk. Gyakorlatilag elkezdődött a harc az egykori ÁNTSZ-esek és az OKFŐ között.

MN: Egyébként is alaposan összekuszálódtak a szálak. Nemcsak a sorrend, hanem a lebonyolítás is kaotikussá vált.

FF: Normális országokban az oltási sort elkészítik, azt megvitatják a szakmával, utána a társadalommal, majd a kormány ezt beterjeszti az Országgyűlésnek. Az oltási sorrendhez hozzárendelik a módszert: hogy a tömeges oltásokat miként oldják meg a nagyvárosokban, a kistelepülésekre hogyan juttatják el az oltóanyagokat, vagy azokhoz, akik nem tudnak otthonról kimozdulni, fekvőbetegek satöbbi. Németországban ezt a munkát tavaly ősszel elkezdték.

Megkeresték azokat, akik tervezni tudnak oltópontokat, megkérdeztek olyan embereket, akik már nem dolgoznak a katasztrófavédelemnél, de ismerik, hogyan kell egy ilyen mentesítőállomást létrehozni, működtetni, szervezni;

például a gyalogutakat úgy kialakítani, hogy minél kevesebb emberrel találkozzék, aki ott végigmegy. Nagy területű, zárt csarnokokban alakítottak ki – nevezzük így – paravánokkal elkülönített helyeket, ahol oltani, vizsgálni, dokumentálni lehet. Pontosan megrajzolták az ezek közötti közlekedést, ki hova megy. Kidolgozták, hány szakember szükséges. Például miután csekély számú az oltási szövődmény, egy ilyen helyre nagyon kevés orvos kell.

Tehát ha azt mondja valakinek a háziorvosa, hogy az illetőt különösebb elővigyázatosság nélkül lehet oltani, akkor a páciens felkeres egy ilyen oltóközpontot, ül az oltás után egy negyed-fél órát, s ha mégis valamilyen baja lesz, el tudják ott is látni. Ezer emberre is elég egy mentőautónyi személyzet. Oltani, meg az adminisztrációt elvégezni nem igényel túl nagy, speciális szakképzettséget, ráadásul a katonák döntő többsége ki van képezve arra, hogy egy injekciót hogyan kell beadni. Ehhez kell hozzátenni azt a logisztikát, amit a későbbi ismeretek alapján szükséges megvalósítani. Ilyen az is, hogy hány fokon kell tárolni az oltóanyagot, miután onnan fölengedem a mélyhűtésből, hány órát lehet normál hűtőben tárolni, meddig tartható aztán szobahőmérsékleten.

MN: Jószerével csak arról hallani, hány fokra kell lefagyasztani egyik vagy másik vakcinát.

FF: Viszont például a Pfizert utána öt napig még el lehet tartani normál hűtőszekrényben. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy hétfőn kiviszik a háziorvosi rendelőkbe, péntekig nyugodtan lehet oltani vele. Igaz, a normál hűtőszekrényből kivéve hat órán belül fel kell használni, nem szabad visszatenni.

MN: Eszerint lehetne vinni házhoz is?

FF: Csak meg kell szervezni. Ki kell alakítani oltócsoportokat, szükséges megerősíteni a háziorvosok stábját adott esetben önkéntesekkel, akik telefonálnak, adminisztrálnak, egyeztetnek. Már régen ki kellett volna képezni őket.

MN: Hogyan osztaná el a feladatokat az oltóközpontok és a háziorvosok közt? Gondolom, vidéken a háziorvosokra hárulna alapvetően a feladat.

FF: Egyébként is nekik kellene oltaniuk a krónikus betegeket és az otthon levőket, az egészséges fiatalokat és az oltható járóbetegeket nyugodtan lehetne nagyvárosokban oltópontokon. Ezzel tehermentesíthetők volnának a háziorvosokat. Ezerötszáz és háromezer között mozog az egy-egy háziorvoshoz tartozók száma, ott egy nap alatt be tudnak oltani egyéb feladataik mellett is mondjuk húsz beteget úgy, hogy az semmilyen módon nem zavarja meg a rendelés szokásos a menetét. Ez azt jelenti, hogy ha mindegyikük megteszi, naponta százezer ember megkaphatná az oltást. Mindebből az következik, hogy egy hónap alatt akár kétmillió embert is be lehetne oltani anélkül, hogy észrevennénk az oltási kampányt.

Neked ajánljuk