Nekrológ

A gép megállt

Harasztÿ István (1934–2022)

  • Hajdu István
  • 2022. július 20.

Képzőművészet

Nemigen ismertem-ismerek a magyar művészetben bárkit is, akinek személyisége és munkái olyan harmóniában, egyben létben, önazonosságban működtek volna, mint az Harasztÿ István életében és műveiben megnyilatkozhatott, talán csak Tandorinál volt ez hasonló.

Barátja, pálya- és kortársa, Csiky Tibor vitt-vezetett el hozzá 1973 késő őszén – itt azonnal, mint előttem és utánam sok százan, én is „édeske” lettem –, s az apró, föld alá bújtatott műhely-műteremben lenyűgöző továbbképzésben vehettem részt a fémek alkalmilag (feketén) történő beszerzése, kisipari megmunkálása, a célszerszámok utángyártása (vagy­is egyetemesen a korai sufnituning dimenzióinak feltárása) ügyében.

A két szobrász izgatott lelkesedése, az a bűvölet, amely az anyagok és a műveletek iránt a szemük csillanásában és a kezük szakmozdulataiban formát kapott, igazán lenyűgözött. Megéreztem és megértettem, hogy Harasztÿ mobiljai teremtmények; nem robotok, hanem inkább Gólem-kreatúrák, amelyek teremtőjük nélkül vigasztalan árvákká váltak.

Az Élet és Irodalomban egy évvel korábban Frank János arról kérdezte, mióta csinál mobilt. „Ötéves korom óta”, felelte. „Kaptam Märklin játékot, hosszú utasítások voltak a dobozban. Sose sikerült betartani, mindig mást raktam össze, sőt a szerkezetbe villanyégőt, meg egyéb dolgokat applikáltam. Géplakatos vagyok: a vésés, faragás, fúrás, fűrészelés, marás, menetvágás, hegesztés fogásai mind a kezemben vannak. Tizenkét évig iparitanuló-intézetben voltam tanár. Reggel korán mentem munkába, mindig igyekeztem leegyszerűsíteni az otthoni életet: automatizáltam a rádió bekapcsolását, vízmelegítést stb. Öt évig jártam közben a Dési Huber iskola szobrász tagozatára. Laborcz Ferenc tanítványa voltam. Mobilokat is szerkesztettem már, de csak játéknak, nem tudtam, hogy ez művészet. Erre csak később jöttem rá, amikor megismerkedtem hasonló törekvésű fiatal szobrászokkal, festőkkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."