Nekrológ

A gép megállt

Harasztÿ István (1934–2022)

  • Hajdu István
  • 2022. július 20.

Képzőművészet

Nemigen ismertem-ismerek a magyar művészetben bárkit is, akinek személyisége és munkái olyan harmóniában, egyben létben, önazonosságban működtek volna, mint az Harasztÿ István életében és műveiben megnyilatkozhatott, talán csak Tandorinál volt ez hasonló.

Barátja, pálya- és kortársa, Csiky Tibor vitt-vezetett el hozzá 1973 késő őszén – itt azonnal, mint előttem és utánam sok százan, én is „édeske” lettem –, s az apró, föld alá bújtatott műhely-műteremben lenyűgöző továbbképzésben vehettem részt a fémek alkalmilag (feketén) történő beszerzése, kisipari megmunkálása, a célszerszámok utángyártása (vagy­is egyetemesen a korai sufnituning dimenzióinak feltárása) ügyében.

A két szobrász izgatott lelkesedése, az a bűvölet, amely az anyagok és a műveletek iránt a szemük csillanásában és a kezük szakmozdulataiban formát kapott, igazán lenyűgözött. Megéreztem és megértettem, hogy Harasztÿ mobiljai teremtmények; nem robotok, hanem inkább Gólem-kreatúrák, amelyek teremtőjük nélkül vigasztalan árvákká váltak.

Az Élet és Irodalomban egy évvel korábban Frank János arról kérdezte, mióta csinál mobilt. „Ötéves korom óta”, felelte. „Kaptam Märklin játékot, hosszú utasítások voltak a dobozban. Sose sikerült betartani, mindig mást raktam össze, sőt a szerkezetbe villanyégőt, meg egyéb dolgokat applikáltam. Géplakatos vagyok: a vésés, faragás, fúrás, fűrészelés, marás, menetvágás, hegesztés fogásai mind a kezemben vannak. Tizenkét évig iparitanuló-intézetben voltam tanár. Reggel korán mentem munkába, mindig igyekeztem leegyszerűsíteni az otthoni életet: automatizáltam a rádió bekapcsolását, vízmelegítést stb. Öt évig jártam közben a Dési Huber iskola szobrász tagozatára. Laborcz Ferenc tanítványa voltam. Mobilokat is szerkesztettem már, de csak játéknak, nem tudtam, hogy ez művészet. Erre csak később jöttem rá, amikor megismerkedtem hasonló törekvésű fiatal szobrászokkal, festőkkel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.