Kiállítás

A kánon és a „tutti-frutti”

1971. Párhuzamos különidők

Képzőművészet

Bár a Kiscelli Múzeum Templomterében, illetve Oratóriumában bemutatott kiállítás fókuszba emelt időpontja az 1971-es év, valójában tágabb időszakot ölel fel; az új gazdasági mechanizmus 1968–1973 közötti éveit, ami a művészettörténeti „időszámításban” megfelel a fiatal neoavantgárd generáció megjelenésétől egészen annak hivatalos betiltásáig tartó időszaknak.

A kiállítás egyben folytatja az utóbbi években megrendezett, újraértelmező tárlatok sorát, kezdve Gróf Ferenc ugyanitt megrendezett egyéni kiállításával, melyben az 1958-as brüsszeli világkiállítás (illetve az ott bemutatott Bernáth Aurél-mű) került új kontextusba, egészen a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott Keretek között – A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958–1968) című gigakiállításig, melyben a kurátor mintegy rehabilitálta a „szocmodern” tendenciákat. Jelen kiállítás kurátorainak nem célja, hogy „esztétikai vagy történeti ítéletet mondjanak”; helyette egy igen alapos mélyfúrást, már-már tudományos disszertációt kapunk a korszak egymás mellett élő, de a történeti emlékezetben élesen elváló két generációjának „összetett viszonyrendszeréről”. Maga a kiállítás Ernst Blochtól kölcsönzött címe, a Párhuzamos különidők is erre utal.

A Fővárosi Képtár 1961-től tartozik a Budapesti Történeti Múzeumhoz. (A múzeum több társával, a Magyar Nemzeti Galériával és az Országos Széchényi Könyvtárral egyetemben a hatvanas években került fel a Várba. Korábban itt tervezték kialakítani a kormányzati negyedet, de 1957-ben a Legyen a Vár a kultúra vára! elképzelés győzedelmeskedett; talán nem függetlenül attól, hogy Mihályfi Ernő, aki akkoriban a művelődési miniszterhelyettes volt, a „személyi kultusz idejében és szellemében fogant tervnek” nevezte.) A múzeum újkori osztályát 1960 és 1971 között vezette Bertalan Vilmos, aki elérte, hogy kortárs művészektől is vásároljanak műveket; így kerültek a gyűjteménybe Domanovszky Endre és Hincz Gyula „új realista” és félig absztrakt művei, s így rendeztek mindkettőnek 1971-ben „kultúrpolitikai jelentőségű” kiállításokat (Hincz 1970-ben, Domanovszky 1972-ben szerepelt a Velencei Biennálén). A Kiscelli Múzeumban akkoriban bemutatott, Bertalan vagy Domanovszky „bábáskodásával” létrejött pannók, szobrok, gobelinek (Somogyi József, Kerényi Jenő, Kondor Béla), illetve a hozzájuk tartozó dokumentumok (lektorátusi jegyzőkönyvek, újságkivágatok) egy speciális, Kaszás Tamás által épített doboztérben jelennek meg. Az El Liszickij 1926-os Absztrakt kabinetjén alapuló, körüljárható építmény egyrészt kiállítás a kiállításban, díszlet, Patyomkin-fal, amely mint­egy idézőjelbe teszi a műveket, továbbá utal a „hatalmi pozíciókból megtámogatott kánonépítés viszonylagosságára” is.

A művészet hivatalos fórumairól és intézményeiből kiszoruló fiatalokat 1971-ben kezdték a neovantgárd terminussal jelölni – bár a szocialista képzőművészet elveit elvető generációt Oelmacher Anna a három T (támogatott, tűrt és tiltott művészet) mintájára „tutti-frutti”-nak nevezte. E művészek kitörési kísérleteinek (önköltséges kiállítások, pár napos tárlatok vállalati KISZ-klubokban) egyik fontos állomása volt Beke László 1971-es Elképzelés projektje. Az utóbbi pár évben több kiállításon szereplő (sőt, könyvben is megjelent) anyagot a magyar konceptualizmus kiindulópontjának tekintik. Felhívásának értelmében csak a „gondolatban realizálódó” műveket kért „dosszié-kiállításra”, s a mű és az elképzelés azonosításán túl utalt ennek dokumentálására is, mint­egy ösztönözve a konceptuális művészet kedvelt médiumainak (tervek, vázlatok, rajzok, fotók, levelek, szöveges leírások) alkalmazását. E mellé került egy még eddig nem bemutatott anyag, amelyet Kovalovszky Márta 1972-ben a székesfehérvári István Király Múzeumba tervezett Elképzelések című kiállítására gyűjtött be. Mivel a részvevők köre szinte azonos volt, így (egy első látásra bonyolultnak tűnő, de logikus rendszer szerint) fellógatva egymás mellé kerültek az egyes művészek 1971-es és 1972-es munkái. Sőt, a kiállítótérben megjelennek olyan, az anyagokban szereplő munkák, amelyek akkor vagy a későbbiekben meg is valósultak (Attalai Gábor ötágú, hóba rajzolt csillagja, Baranyay András kézkivágatai, Méhes László kartonja, Harasztÿ Gomb-mobilja – teljes címe: Gomb – Húzd meg, ereszd meg 1987; ez utóbbit működés közben csak a hétvégi tárlatvezetések ideje alatt lehet látni). A Beke-féle anyagban szerepelt az idősebb generációhoz tartozó Korniss Dezső többször is átdolgozott Tér-rács című terve is – ezt a síkdíszítő térszerkezetet (valójában a félig kész héját) építette meg Kaszás Tamás a múzeum udvarában, mintegy újraértelmezve, a fikció és a megvalósulás határára tolva a művet.

A kiállításon látható még az Elképzelés projektekben szereplő művészektől egy-egy munka (bár „befigyel” egy Bernáth-mű is) és 5 (!) órányi videó. Azaz V mint Visszaemlékezések – a tereket ugyanis csoportokba rendezték, van például múzeumtörténet (M), Kontextus (K) és Elképzelések (E) szekció is. Ezek a kereszthivatkozásokat (hiperlinkeket) jelölő betűk azonban a műleírásoknál, a szövegben is rendre feltűnnek, ami, valljuk be, igen zavaró. A kiállított anyag nagyon érdekes, de szinte befogadhatatlanul nagy – érdemes többször is visszatérni. Művészettörténész-palántáknak meg egyenesen kötelező.

BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, nyitva 2019. február 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.