Nagy Őszi Programajánló - Kiállítás

A művészet határán

Fordított tárgyak

Képzőművészet

Kosárfonással készült laptoptáska, David Bowie falvédőre hímezve, statisztika szőnyegbe szőve. Van-e találkozási pontja a hagyományos kézműves technikáknak, a Covid-hobbiknak, a nagyszüleinktől ismerős tárgyaknak és a kortárs művészetnek?

„Ezek a kerámia- és textiltárgyak, ékszerek vagy épp hímzett alkotások felvetik azt a banálisnak ható kérdést, hogy mi a művészet. Mitől számít valami műalkotásnak, vagy épp miért nem számít annak?” – utal lapunknak a tárlat kiindulópontjára a kiállítás kurátora, Timár Katalin. Hivatkozási alapjai között Jeremy Deller brit képzőművészt említi, különösen a hétköznapiság művészetével foglalkozó alkotó Folk Archive című, 2005-ös munkáját.

A kurátor felhívja a figyelmet arra is, hogy nem csupán a tárgyak maguk, de az elrendezésük módja is meghatározó lehet. „A világ néprajzi múzeumaiban a műtárgyakat általában zsúfoltan helyezik el a tárolókban: több tíz matyó hímzés vagy tarsolylemez kerül egymás mellé. De egy képzőművészeti múzeumban, ha csak egyetlen Picasso-kép függ a falon, akkor senki nem követeli, hogy szerepeljen mellette még tíz másik.” Vagyis közvetve a múzeumi hagyományok, a kiállítások bemutatása közötti különbségek is befolyásolják a nézőket. Ezt kiforgatva kerül a Ludwig terébe, mondjuk Tarr Hajnalka húsznál is több munkája.

Első pillantásra a kiállításon látható képzőművészeti tárgyak közül többről nem is gondolnánk, hogy az művészeti alkotás, ugyanis fölismerhető bennük egyéb funkció vagy máshonnan ismerős technika. Lőrincz Réka alkotásai jól példázzák ezt a kettősséget: ékszerei több esetben kis méretű tárgyak összekombinálásával, továbbfejlesztésével, akár meglévő ékszerek, műanyagok beépítésével készülnek. „Alapvetően sok tárgyamra jellemző, hogy szeretem megváltoztatni azt a valóságot, amiben épp voltak. Hiszem, hogy ez általánosságban igaz az életünkre: kedvünkre tudjuk alakítani” – árulta el nekünk Lőrincz Réka, akinek közel 25, nagyon különböző évekből származó alkotása szerepel a kiállításon. „Az egyik kedvencem egy régi játék mérleg, amelyet nyaklánccá alakítottam. Egy nagyon hétköznapi tárgy kis gyöngyökkel összekombinálva: ebben benne van minden, ami engem érdekel” – teszi hozzá. S ez tényleg egy ékszer, bár mindennapi használatra csak korlátozottan alkalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.