Nagy Őszi Programajánló - Kiállítás

A művészet határán

Fordított tárgyak

Képzőművészet

Kosárfonással készült laptoptáska, David Bowie falvédőre hímezve, statisztika szőnyegbe szőve. Van-e találkozási pontja a hagyományos kézműves technikáknak, a Covid-hobbiknak, a nagyszüleinktől ismerős tárgyaknak és a kortárs művészetnek?

„Ezek a kerámia- és textiltárgyak, ékszerek vagy épp hímzett alkotások felvetik azt a banálisnak ható kérdést, hogy mi a művészet. Mitől számít valami műalkotásnak, vagy épp miért nem számít annak?” – utal lapunknak a tárlat kiindulópontjára a kiállítás kurátora, Timár Katalin. Hivatkozási alapjai között Jeremy Deller brit képzőművészt említi, különösen a hétköznapiság művészetével foglalkozó alkotó Folk Archive című, 2005-ös munkáját.

A kurátor felhívja a figyelmet arra is, hogy nem csupán a tárgyak maguk, de az elrendezésük módja is meghatározó lehet. „A világ néprajzi múzeumaiban a műtárgyakat általában zsúfoltan helyezik el a tárolókban: több tíz matyó hímzés vagy tarsolylemez kerül egymás mellé. De egy képzőművészeti múzeumban, ha csak egyetlen Picasso-kép függ a falon, akkor senki nem követeli, hogy szerepeljen mellette még tíz másik.” Vagyis közvetve a múzeumi hagyományok, a kiállítások bemutatása közötti különbségek is befolyásolják a nézőket. Ezt kiforgatva kerül a Ludwig terébe, mondjuk Tarr Hajnalka húsznál is több munkája.

Első pillantásra a kiállításon látható képzőművészeti tárgyak közül többről nem is gondolnánk, hogy az művészeti alkotás, ugyanis fölismerhető bennük egyéb funkció vagy máshonnan ismerős technika. Lőrincz Réka alkotásai jól példázzák ezt a kettősséget: ékszerei több esetben kis méretű tárgyak összekombinálásával, továbbfejlesztésével, akár meglévő ékszerek, műanyagok beépítésével készülnek. „Alapvetően sok tárgyamra jellemző, hogy szeretem megváltoztatni azt a valóságot, amiben épp voltak. Hiszem, hogy ez általánosságban igaz az életünkre: kedvünkre tudjuk alakítani” – árulta el nekünk Lőrincz Réka, akinek közel 25, nagyon különböző évekből származó alkotása szerepel a kiállításon. „Az egyik kedvencem egy régi játék mérleg, amelyet nyaklánccá alakítottam. Egy nagyon hétköznapi tárgy kis gyöngyökkel összekombinálva: ebben benne van minden, ami engem érdekel” – teszi hozzá. S ez tényleg egy ékszer, bár mindennapi használatra csak korlátozottan alkalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.