Nagy Őszi Programajánló - Kiállítás

A művészet határán

Fordított tárgyak

Képzőművészet

Kosárfonással készült laptoptáska, David Bowie falvédőre hímezve, statisztika szőnyegbe szőve. Van-e találkozási pontja a hagyományos kézműves technikáknak, a Covid-hobbiknak, a nagyszüleinktől ismerős tárgyaknak és a kortárs művészetnek?

„Ezek a kerámia- és textiltárgyak, ékszerek vagy épp hímzett alkotások felvetik azt a banálisnak ható kérdést, hogy mi a művészet. Mitől számít valami műalkotásnak, vagy épp miért nem számít annak?” – utal lapunknak a tárlat kiindulópontjára a kiállítás kurátora, Timár Katalin. Hivatkozási alapjai között Jeremy Deller brit képzőművészt említi, különösen a hétköznapiság művészetével foglalkozó alkotó Folk Archive című, 2005-ös munkáját.

A kurátor felhívja a figyelmet arra is, hogy nem csupán a tárgyak maguk, de az elrendezésük módja is meghatározó lehet. „A világ néprajzi múzeumaiban a műtárgyakat általában zsúfoltan helyezik el a tárolókban: több tíz matyó hímzés vagy tarsolylemez kerül egymás mellé. De egy képzőművészeti múzeumban, ha csak egyetlen Picasso-kép függ a falon, akkor senki nem követeli, hogy szerepeljen mellette még tíz másik.” Vagyis közvetve a múzeumi hagyományok, a kiállítások bemutatása közötti különbségek is befolyásolják a nézőket. Ezt kiforgatva kerül a Ludwig terébe, mondjuk Tarr Hajnalka húsznál is több munkája.

Első pillantásra a kiállításon látható képzőművészeti tárgyak közül többről nem is gondolnánk, hogy az művészeti alkotás, ugyanis fölismerhető bennük egyéb funkció vagy máshonnan ismerős technika. Lőrincz Réka alkotásai jól példázzák ezt a kettősséget: ékszerei több esetben kis méretű tárgyak összekombinálásával, továbbfejlesztésével, akár meglévő ékszerek, műanyagok beépítésével készülnek. „Alapvetően sok tárgyamra jellemző, hogy szeretem megváltoztatni azt a valóságot, amiben épp voltak. Hiszem, hogy ez általánosságban igaz az életünkre: kedvünkre tudjuk alakítani” – árulta el nekünk Lőrincz Réka, akinek közel 25, nagyon különböző évekből származó alkotása szerepel a kiállításon. „Az egyik kedvencem egy régi játék mérleg, amelyet nyaklánccá alakítottam. Egy nagyon hétköznapi tárgy kis gyöngyökkel összekombinálva: ebben benne van minden, ami engem érdekel” – teszi hozzá. S ez tényleg egy ékszer, bár mindennapi használatra csak korlátozottan alkalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.