Nagy Őszi Programajánló - Interjú

„Belesűríteni egy gesztusba”

Fabricius Anna fotográfus

Képzőművészet

Tavaly elnyerte a Kassák kortárs művészeti díjat, ebből tudta megvalósítani a munka kérdéskörét körbejáró, Itt a munka, hol az otthon? című kiállítását. Ennek kapcsán beszélgettünk a kétkezi munkával kapcsolatos tapasztalatokról, s arról, hogy milyen az az állapot, amikor sehol sem vagyunk.

Magyar Narancs: Könnyebben megjeleníthetők fényképeken a fizikai munkások?

Fabricius Anna: Alapvetően a fizikai munka érdekel, magam is kétkezi ember vagyok. A fizikai munkásoknak már a testhordozása előrevetíti azt, ahogyan dolgoznak. Az is fontos volt számomra, hogy itt olyan munkásokat jelenítsek meg, akik láthatatlan munkát végeznek. Ha a láthatatlan munkát említjük, rögtön a női munkára, a háztartásbeli helyzetekre gondol mindenki, de nagyon sok egyéb láthatatlan munka is létezik. Ennek a láthatatlan munkának az eredménye egy halom olyan termék, amit nap mint nap használunk, de arról, hogy ezeket a termékeket kik készítik és hogyan kerülnek az asztalunkra, nincs tudomásunk. A kíváncsiságom hajtott ezek megismertetésére.

MN: A fotózást munkának tekinted?

FA: Sok esetben a munkának van valamilyen kellemetlen része, de amit én csinálok, annak nincs, ilyen értelemben nem tekintem munkának. A munka része inkább a szellemi oldal, vagyis a munkát az aktív gondolkodás jelenti. Például, hogy melyek az adott probléma rejtett dimenziói, mik a projektnek azok a kulcsmozzanatai, amelyek majd vizuálisan megjelennek. Hosszú gondolatfolyamat eredménye, hogyan fogom megjeleníteni, amit szeretnék. Amikor ott vagyok, beszélgetek emberekkel és képet készítek, az nagyon koncentrált tevékenység, és pont ezért felszabadító.

MN: A kétkeziség miben nyilvánul meg nálad?

FA: Például a díszítőfestésben. Gyenis Tibor képzőművésszel 2022-ben Kecskeméten kifestettünk egy egész palotát, és az kifejezetten kétkezi munka volt, a plafonon festéssel, cipeléssel, motívumkészítéssel együtt. Szeretek sportolni, ezért az olyan fizikai munkák, ahol használhatom a testemet, nem állnak távol tőlem. Ez a ház körüli munkákra is igaz, hamarabb megyek fel a tetőre, vagy csákányozok ki egy gödröt a facsemetének, minthogy főzzek valamit. A férjem viszont nagyon szeret főzni, úgyhogy szerencsére jók a balanszok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.