Képzőművészet

A Budapesti Aszfaltprojekt (Bupap) egyik új városi sétájának tárgya a fal. A védelmező, kizáró és elválasztó fal, egyrészt történelmi megjelenései, másrészt értelmezésbeli sokszínűsége felől szemlélve - ha van, ha nincs. A helyszín elsősorban a Belső-Erzsébetváros.

Öt év után ismét megnyílt a Tárt Kapu Galéria, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori kiállítóhelye - az itt látható műveket terápiás foglalkozásokon készítették.

Kiállítás - Kartonpapírból készült, végtelenül aprólékosan kidolgozott mini dobozvilágokat látunk szépen sorban. Az előadások előtt készült makettek az életnagyságúnál huszonötször kisebbek, ennek ellenére minden, tényleg minden pontosan kivitelezett: kisebb körömnyi könyvek "teleírva", roskadozó asztal étellel és poharakkal, színészportré a falon - pont, mint egy babaházban.

A képzőművészet gender típusú interpretációja három hullámban öntötte el a várost: a Ludwig Múzeum egészen friss kiállítása atipikus módon a férfitestre vetítette a társadalmi nemek kérdését, és bemutatta az első férfiakt-kiállítást Magyarországon.

Nem először fordul elő, hogy a grafikusként induló, majd a fotó és a videó felé forduló művész egyetlen installációt helyez el egy adott térben. 2011-ben a Paksi Képtár csarnokában kék és fekete dobozokból épített fel óriási, hajóra emlékeztető építményt (melyen egy adott nézőpontból kiolvasható volt a God Bless felirat), egy évvel korábban pedig a Miskolci Galéria fekete műanyaggal bevont terében szókapcsolatok, szavak töredékeit állította ki (ezek a megnyitó előtt "estek le" a falról).

Király Tamás divattervezőre 2001-es interjúnkkal emlékezünk.

Jelen politikai környezetben, amikor a szegénység kriminalizálása homofóbiával, idegengyűlölettel, a kisebbségek megvetésével találkozik össze, és amikor a politika ellenzéki művelői is abban a tévhitben ringatják magukat, hogy tevékenységük karakteresen depolitizált, ebben a környezetben tehát minden, kisebbségi kultúrát érintő gesztus politikai jellegű.

A Bessenyei Ferenc nevét viselő, 2012 végére teljesen felújított kulturális központ nem csupán Hódmezővásárhely kiglancolt utcájának legszexibb jelensége, de zsebtükre a magyar architektúra elmúlt hetven évének, és egy kimagaslóan tehetséges építészcsalád több generációjának emlékét is őrzi.

A 2004-ben a rangos Turner-díjat elnyerő művész legutóbbi munkájával a londoni olimpia idején találkozhattak a nézők - a nagy sikerű Istenkáromlás nem más, mint Stonehenge prehistorikus köveinek életnagyságú és felfújható másolata -, legközelebb pedig idén, a Velencei Biennále brit pavilonjában mutatkozik be.

A 2B Galéria profiljának fontos része, hogy a tematikus és csoportos kiállítások mellett gyakran mutat be olyan kettős tárlatokat, ahol a két művészt nem valamely stiláris szál köti össze, hanem a családi kötelék. A galéria vezetője, Böröcz László (Böröcz András testvére) ezt a tematikát most a köbre emelte.