Vető János életét a nagy periódusváltások határozták meg: miután 1975-ben lefényképezte a kispárnájával Svájcba emigráló Szentjóbyt a repülőtéren, a távozót kísérők csoportjából Hajas Tiborral találtak egymásra és maradtak úgy, öt éven keresztül. Majd amikor 1980-ban mindannyian kirepültek egy Wartburgból, de Hajas végleg fekve maradt, a későbbi Trabant tagjai és egy kettős formáció, a Méhes Lóránttal való közös munka került előtérbe. Olyan, mintha az egész életet a barátságokhoz való hűség dinamikája határozná meg, amit Vető a mesei narráció derűs lassúságával fogalmazott meg mostani, Méhes-Zuzuval közös kiállításukhoz a két mendegélő, maga útját járó jó barátról: mentek, mendegéltek, míg el nem jött Uk Muk Fuck kora.
A mostani kiállítás nem retrospektív, hanem közös, 1981-1986-os periódusuk szerves folytatása, amit a képeket létrehozó művész entitás feltámadásaként közöltek a rajongókkal. A Zuzu-Vető formáció jellegzetesen nyolcvanas évekbeli intermediális jelenségként a képzőművészetet, a zenét és a marháskodást olyan természetességgel ötvözte, hogy nem annyira közönséget, mint inkább híveket tudhat maga mögött. Az avantgárd elhivatottságába, intellektuális felsőbbségébe és humortalanságába beleunt közeg hálásan fogadta a színes, politikai szlogeneket kiforgató gyermekies naivságot, az antiprofeszszionalizmust és a zenei performanszok kötetlenségét.
A Neon Galériában bemutatott képek ezt a szellemiséget követik: színes, geometrikus és figuratív akvarellek, asszociatív módon összekapcsolódó elemek szöveges és képi láncolata. Vető-Zuzu kiállítása annak a kissé ezoterikus, az életet organikus egységként megélő attitűdnek a derűs eseménye, amely a társadalom jellemzően merev, hierarchikus struktúráján kívül tud létezni, és amely a létezés szabad formáit minden körülmények között realizálhatónak tudja.
Galéria Neon, Bp. VI., Nagymező utca 47. Nyitva április 30-ig
_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=1f1b2aa9075963fdeaeae3b4da33e1f3)
