Kiállítás

Zuzu-Vető: Feltámadtunk - új képek

  • Kürti Emese
  • 2013. április 14.

Képzőművészet

Vető János életét a nagy periódusváltások határozták meg: miután 1975-ben lefényképezte a kispárnájával Svájcba emigráló Szentjóbyt a repülőtéren, a távozót kísérők csoportjából Hajas Tiborral találtak egymásra és maradtak úgy, öt éven keresztül. Majd amikor 1980-ban mindannyian kirepültek egy Wartburgból, de Hajas végleg fekve maradt, a későbbi Trabant tagjai és egy kettős formáció, a Méhes Lóránttal való közös munka került előtérbe. Olyan, mintha az egész életet a barátságokhoz való hűség dinamikája határozná meg, amit Vető a mesei narráció derűs lassúságával fogalmazott meg mostani, Méhes-Zuzuval közös kiállításukhoz a két mendegélő, maga útját járó jó barátról: mentek, mendegéltek, míg el nem jött Uk Muk Fuck kora.

A mostani kiállítás nem retrospektív, hanem közös, 1981-1986-os periódusuk szerves folytatása, amit a képeket létrehozó művész entitás feltámadásaként közöltek a rajongókkal. A Zuzu-Vető formáció jellegzetesen nyolcvanas évekbeli intermediális jelenségként a képzőművészetet, a zenét és a marháskodást olyan természetességgel ötvözte, hogy nem annyira közönséget, mint inkább híveket tudhat maga mögött. Az avantgárd elhivatottságába, intellektuális felsőbbségébe és humortalanságába beleunt közeg hálásan fogadta a színes, politikai szlogeneket kiforgató gyermekies naivságot, az antiprofeszszionalizmust és a zenei performanszok kötetlenségét.

A Neon Galériában bemutatott képek ezt a szellemiséget követik: színes, geometrikus és figuratív akvarellek, asszociatív módon összekapcsolódó elemek szöveges és képi láncolata. Vető-Zuzu kiállítása annak a kissé ezoterikus, az életet organikus egységként megélő attitűdnek a derűs eseménye, amely a társadalom jellemzően merev, hierarchikus struktúráján kívül tud létezni, és amely a létezés szabad formáit minden körülmények között realizálhatónak tudja.

Galéria Neon, Bp. VI., Nagymező utca 47. Nyitva április 30-ig

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.