Kiállítás

Zuzu-Vető: Feltámadtunk - új képek

  • Kürti Emese
  • 2013. április 14.

Képzőművészet

Vető János életét a nagy periódusváltások határozták meg: miután 1975-ben lefényképezte a kispárnájával Svájcba emigráló Szentjóbyt a repülőtéren, a távozót kísérők csoportjából Hajas Tiborral találtak egymásra és maradtak úgy, öt éven keresztül. Majd amikor 1980-ban mindannyian kirepültek egy Wartburgból, de Hajas végleg fekve maradt, a későbbi Trabant tagjai és egy kettős formáció, a Méhes Lóránttal való közös munka került előtérbe. Olyan, mintha az egész életet a barátságokhoz való hűség dinamikája határozná meg, amit Vető a mesei narráció derűs lassúságával fogalmazott meg mostani, Méhes-Zuzuval közös kiállításukhoz a két mendegélő, maga útját járó jó barátról: mentek, mendegéltek, míg el nem jött Uk Muk Fuck kora.

A mostani kiállítás nem retrospektív, hanem közös, 1981-1986-os periódusuk szerves folytatása, amit a képeket létrehozó művész entitás feltámadásaként közöltek a rajongókkal. A Zuzu-Vető formáció jellegzetesen nyolcvanas évekbeli intermediális jelenségként a képzőművészetet, a zenét és a marháskodást olyan természetességgel ötvözte, hogy nem annyira közönséget, mint inkább híveket tudhat maga mögött. Az avantgárd elhivatottságába, intellektuális felsőbbségébe és humortalanságába beleunt közeg hálásan fogadta a színes, politikai szlogeneket kiforgató gyermekies naivságot, az antiprofeszszionalizmust és a zenei performanszok kötetlenségét.

A Neon Galériában bemutatott képek ezt a szellemiséget követik: színes, geometrikus és figuratív akvarellek, asszociatív módon összekapcsolódó elemek szöveges és képi láncolata. Vető-Zuzu kiállítása annak a kissé ezoterikus, az életet organikus egységként megélő attitűdnek a derűs eseménye, amely a társadalom jellemzően merev, hierarchikus struktúráján kívül tud létezni, és amely a létezés szabad formáit minden körülmények között realizálhatónak tudja.

Galéria Neon, Bp. VI., Nagymező utca 47. Nyitva április 30-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.