rés a présen: Volt már korábban is duóban kiállításod?
Kovács Lola: Igen. Álmomban két festő voltam, és játszottam egymással. Kotormán Norberttel, azután Gajzágó Donátával is volt nemrég duókiállításunk. Szeretem ezt a szituációt, mert valami dialógusféle alakul ki, amit a kiállítás nézői is érzékelhetnek. Ezek a helyzetek spontán alakulnak a barátságok és szakmai egyetértések mentén, és nem egy külső kurátori döntés befolyásaképpen. Örülök annak, hogyha ebben a kivételesen magányos szakmában társakkal dolgozhatok együtt. Persze azért egyéni kiállításaim is vannak, legutóbb a Fészek Galériában volt októberben a Haj című.
rap: Szilágyi Terézzel a Fugában most nyílt közös kiállításod, a Veszett határ is kétszereplős.
KL: Szilágyi Terézzel többször állítottunk ki együtt, sőt egy nagyszabású murális munkát is készítettünk közösen a Nyíregyházi Egyetem számára. Ez a mostani kiállítás sokáig érlelődött bennünk. Ugyanazokkal a gondolatokkal és témákkal néztünk szembe, művészileg nagyon különbözően felfegyverkezve, de nagyon hasonló érzékenységgel. A Petőfi Sándor utcai Fuga két lenti terme a sötét falakkal álomszerű helyszín a képeinknek, a nézők számára nagyon bensőséges, szokatlanul drámai hangulatot teremt. Úgy érzem, most nagyon jókor vagyunk jó helyen, a Fuga egyre fontosabb szerepet, sőt talán űrt is tölt be a budapesti kulturális életben.
rap: Mire reflektál a kiállításotok?
KL: A Veszett határ külső és belső határokról, határtalanságról szól. Teréz olaj-vászon festményei fény-árnyék vetületek geometrikus leképezései, a tér kívülről befelé fordítása, a konstrukció szubjektivitása. Személyes kedvencem egy kút részletét felnagyító hatalmas festménye. Erre a bemutatóra én egy felfüggesztett, lebegő szobor installációval készültem, egyetlen kéz mutációiból összeállt egy fémesen grafitszürkére patinázott kézrengeteg, egy felhőszerű képződmény. Ezt kísérik erősen személyes és érzelmekkel telített fotók, amelyeket ugyanolyan hozzáállással komponálok meg, mint a festményeimet.
rap: Meddig látható a tárlat?
KL: Január 28-ig látható a kiállítás, hétfőtől vasárnapig 13 és 21 óra között, kedden zárva van. Nekünk annál nagyobb öröm, minél többen és minél többféle szemmel látják a kiállítást, szeretettel invitálunk mindenkit! A Fugában sok más program is vonzó lehet, beszélgetések, koncertek is szoktak lenni.
rap: Milyen kiállítások hatottak rád mostanában?
KL: Szuper ez az időszak! Két legközelebbi barátomnak volt/van csodálatosan jó kiállítása. Mező volt a címe Haász Katalin nemrég rendezett kiállításának a Neon Galériában, és a Paksi Képtárban márciusig látható még Káldi Katalin Testek sebessége című nagy volumenű kiállítása. Két magyar származású művészt kell még említenem, akiket nagyon nagyra tartok. Reigl Judit fantasztikus fekete festményeit nagyon jó volt látni decemberben a Makláry Galériában. A New Yorkban élő Agnes Denes különleges munkái pedig még februárig láthatók az acb Galériában.
rap: Mire készülsz ezután?
KL: A megnyitó után sem állt meg a közös munka Terézzel, hiszen a kiállításhoz katalógus is készül, Hajdu István szövegével, aki a kiállítást is megnyitotta. Legközelebb Rómában, a Magyar Akadémián lesz látható februárban egy csoportos kiállításon életem legnagyobb méretű, 3×4 méteres festménye, a Mirabel, amelyet a lányom szemeiről festettem. Az alkotómunka folyamatos, egészen szó szerint: akár egy folyam, sodor magával.
