rés a présen

„Álmomban két festő voltam”

Kovács Lola képzőművész

  • rés a présen
  • 2019. február 24.

Képzőművészet

rés a présen: Volt már korábban is duóban kiállításod?

Kovács Lola: Igen. Álmomban két festő voltam, és játszottam egymással. Kotormán Norberttel, azután Gajzágó Donátával is volt nemrég duókiállításunk. Szeretem ezt a szituációt, mert valami dialógusféle alakul ki, amit a kiállítás nézői is érzékelhetnek. Ezek a helyzetek spontán alakulnak a barátságok és szakmai egyetértések mentén, és nem egy külső kurátori döntés befolyásaképpen. Örülök annak, hogyha ebben a kivételesen magányos szakmában társakkal dolgozhatok együtt. Persze azért egyéni kiállításaim is vannak, legutóbb a Fészek Galériában volt októberben a Haj című.

rap: Szilágyi Terézzel a Fugában most nyílt közös kiállításod, a Veszett határ is kétszereplős.

KL: Szilágyi Terézzel többször állítottunk ki együtt, sőt egy nagyszabású murális munkát is készítettünk közösen a Nyíregyházi Egyetem számára. Ez a mostani kiállítás sokáig érlelődött bennünk. Ugyanazokkal a gondolatokkal és témákkal néztünk szembe, művészileg nagyon különbözően felfegyverkezve, de nagyon hasonló érzékenységgel. A Petőfi Sándor utcai Fuga két lenti terme a sötét falakkal álomszerű helyszín a képeinknek, a nézők számára nagyon bensőséges, szokatlanul drámai hangulatot teremt. Úgy érzem, most nagyon jókor vagyunk jó helyen, a Fuga egyre fontosabb szerepet, sőt talán űrt is tölt be a budapesti kulturális életben.

rap: Mire reflektál a kiállításotok?

KL: A Veszett határ külső és belső határokról, határtalanságról szól. Teréz olaj-vászon festményei fény-árnyék vetületek geometrikus leképezései, a tér kívülről befelé fordítása, a konstrukció szubjektivitása. Személyes kedvencem egy kút részletét felnagyító hatalmas festménye. Erre a bemutatóra én egy felfüggesztett, lebegő szobor installációval készültem, egyetlen kéz mutációiból összeállt egy fémesen grafitszürkére patinázott kézrengeteg, egy felhőszerű képződmény. Ezt kísérik erősen személyes és érzelmekkel telített fotók, amelyeket ugyanolyan hozzáállással komponálok meg, mint a festményeimet.

rap: Meddig látható a tárlat?

KL: Január 28-ig látható a kiállítás, hétfőtől vasárnapig 13 és 21 óra között, kedden zárva van. Nekünk annál nagyobb öröm, minél többen és minél többféle szemmel látják a kiállítást, szeretettel invitálunk mindenkit! A Fugában sok más program is vonzó lehet, beszélgetések, koncertek is szoktak lenni.

rap: Milyen kiállítások hatottak rád mostanában?

KL: Szuper ez az időszak! Két legközelebbi barátomnak volt/van csodálatosan jó kiállítása. Mező volt a címe Haász Katalin nemrég rendezett kiállításának a Neon Galériában, és a Paksi Képtárban márciusig látható még Káldi Katalin Testek sebessége című nagy volumenű kiállítása. Két magyar származású művészt kell még említenem, akiket nagyon nagyra tartok. Reigl Judit fantasztikus fekete festményeit nagyon jó volt látni decemberben a Makláry Galériában. A New Yorkban élő Agnes Denes különleges munkái pedig még februárig láthatók az acb Galériában.

rap: Mire készülsz ezután?

KL: A megnyitó után sem állt meg a közös munka Terézzel, hiszen a kiállításhoz katalógus is készül, Hajdu István szövegével, aki a kiállítást is megnyitotta. Legközelebb Rómában, a Magyar Akadémián lesz látható februárban egy csoportos kiállításon életem legnagyobb méretű, 3×4 méteres festménye, a Mirabel, amelyet a lányom szemeiről festettem. Az alkotómunka folyamatos, egészen szó szerint: akár egy folyam, sodor magával.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.