Egy évvel ezelőtt, 2021 márciusában rekordáron, 69 millió dollárért kelt el a Christie’s aukcióján Beeple, azaz Mike Winkelmann számítógépes illusztrációkból álló, NFT-ként hitelesített kollázsa. Az Everydays hatalmas sikere új keletű aranylázat generált, amelynek lényege a művészeti alkotások non-fungible tokenként, azaz digitálisan előállított, s blokklánc technológiával egyedivé tett dologként való hitelesítése és adásvétele. (A technológia a kriptopénzek kapcsán vált ismertté, s az NFT rövidítésben szereplő token kifejezés is erre a kapcsolatra utal; egységes magyar kibontása még nincs az NFT-nek.)
Az első NFT-t Kevin McCoy nevéhez kötik. Az amerikai médiaművész arra keresett megoldást, hogyan hitelesíthetné a szerzői jogot és a tulajdonjogokat az eladott digitális alkotásain. Ekkor jött rá, hogy a blokkláncok egyfajta virtuális trezorként is funkcionálhatnak. 2014-ben fel is töltötte az egyik blokklánc platformra a világ első NFT-műveként jegyzett Quantum című alkotását, amelyet a Sotheby’s 2021-ben 1,47 millió dollárnak megfelelő összegért árverezett el.
A kriptopénzekhez is használt blokkláncok egy olyan adatbázist alkotnak, amelybe egyedi és másolhatatlan bejegyzéseket készíthetünk. Az NFT ilyen bejegyzésként, blokként van rögzítve ebben a láncolatban, ezáltal a műalkotás olyan hitelesítést kap, ami biztosítja eredetiségét, hozzárendeli egy adott tulajdonoshoz, később pedig követhetővé teszi az adásvételét. „Ez megoldja a digitális műalkotások évtizedes problémáját: hiszen hiába másoljuk, képernyőfotózzuk az adott művet, arról már egyértelműen megállapítható, hogy nem eredeti” – magyarázza Györfi András, a Kripto Akadémia szakértője.
Az okos kódsor
A NFT-alapú művek tavaly március óta közel 44 milliárd dollárnyi forgalmat hoztak, és ez még mindig csak a kezdet. A metódus alapjaiban változtatta meg a digitális műalkotások kezelésének mikéntjét.
NFT nemcsak műalkotás lehet, hanem bármi, amiről valaki úgy gondolja, hogy eladható. Így a jelenség hatalmas hozadéka a zaj, egyelőre ugyanis az NFT-ként létező digitális tárgyaknak csak egészen kicsi százalékáról vélhető, hogy megüt művészetileg és esztétikailag is elismerhető értéket. Éppúgy megtalálhatók NFT-ként a kosaraskártyák digitális másai, a Nike 3D cipői vagy a számítógépes játékokhoz szükséges virtuális kiegészítők, mint Damien Hirst alkotásai. Hirst tavaly nyáron indította el a Nifty digitális piacterén elérhető The Currency című projektjét. Egy 10 ezer darabos NFT-kollekciót árul, amelynek a különlegessége, hogy a digitális mellett a fizikai eredetijük is elkészült. A megvétel után egy évvel a vásárlónak azonban döntenie kell, hogy a fizikailag létező vagy az NFT-alkotást tartja-e meg, a másik példányt ugyanis megsemmisítik. Ezzel a kísérlettel a művészeti alkotások valutává válásának határait térképezi fel. Quentin Tarantino azzal próbálkozott, hogy eladja a Ponyvaregény egyes jeleneteit, de a jogokat birtokló filmstúdió gyorsan megvétózta az ötletet. A londoni Royal Ballet egyik sztárja, Natalja Oszipova híres fellépéseit tette fel NFT-ként, Jack Dorsey, a Twitter vezérigazgatója pedig a világ első tweetjét adta el 2,9 millió dollárnak megfelelő ethereumért (ez a bitcoin után a második legnagyobb forgalmú kriptopénz, használják a rövidebb ether elnevezését is).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
