Április végén döntött az NKA Táncművészeti Szakkol-légiuma a benyújtott pályázatokról, május közepére pedig kisebb botrány kerekedett az eredmények miatt, és ismét megoszlott a szakma: konzervatívok versus progresszívek, szociális balettfoglalkoztatók versus kozmopolita eltrafósítók. A baj komoly.
Kétségtelen, hogy a vita visszavezet legalább 1988-ig. Szabó György a Petőfi Csarnok szervezőjeként ekkor kezdte el meghívni a világ vezető kortárs táncszínházait, melyek közül többen - például a londoni DV8 Company - az idén is fellépnek az azóta már külön befogadó intézménnyé alakult (és Szabó György által igazgatott) Trafóban. Ennyit a maradandó értékekről. Akkor, mert elégedetlenek voltak a Táncszövetség általuk elavultnak ítélt intézményével, lelkes progresszívek egy csoportja létrehozta a kor trendjeinek inkább megfelelő Kortárs Táncszínházi Egyesületet (elnöke most Angelus Iván) és a Műhely Alapítványt a fiatal alkotók pályájának előmozdítására.
A Trafó megalakulásával gyarapodtak a konfliktusok, mert nyilvánvaló volt, hogy oda néptánc- és balettegyütteseket nem fognak meghívni, hiszen homlokzatán jó nagy betűkkel ez áll: Kortárs Művészetek Háza. Viszont a szakadár Kovács Gerzson Péter is hiába dörömbölne a Hagyományok Házának kapuján lila repertoárjával. Pedig akármilyen furcsa, az átjárás bizonyos mértékig nem elképzelhetetlen.
Táncirigység
Így hozta létre a progresszívek szerint a Táncszövetség és a szakmai irigység a Nemzeti Táncszínházat, amely csak tovább konzerválja azokat a konfliktusokat, amelyekre az idei kuratóriumi döntés feltette a koronát. Mert a nyolc-tagú (hét ebből táncszövetségi tag), Pataki András elnökletével (Szegedi Kortárs Balett, balettigazgató) összeülő táncszínházi kuratórium idei döntései mintha az átjárás lehetetlenségét támasztanák alá.
Csak néhány példa arra, hogy miről árulkodnak a számsorok, különös tekintettel a döntések alatt ott éktelenkedő figyelmeztetésre, hogy a *-gal jelzett pályázatok esetében egyes kollégiumi tagok érdekeltsége miatt a támogatás odaítélése mi-nősített többséggel történt. Ilyen körülmények között kapott a struktúrán belüli kategóriában a hatalmas állami költségvetéssel rendelkező, az NKÖM által fenntartott Állami Népi Együttes (a Hagyományok Házával pályázva) összesen 11 milliót, a BM táncegyüttese a Duna, Belügyi Általános Beruházó és Fejlesztő Kht. név alatt 10,5 milliót, a szintén struktúrán belüli, már említett, a Trafónál nagyobb állami költségvetéssel dolgozó Nemzeti Táncszínház 6,5 milliót. A Trafó 1,4 milliót nyert. A vidéki, struktúrán belüli társulatok (Miskolc, Szolnok, Győr stb.) 2 és 5 millió forint körüli összegeket nyertek egy-egy produkcióra, míg a Szegedi Kortárs Balett 7,4 milliót kasszírozott, és a jelenleg köztudottan mind vezetői, mind produkciós értelemben kaotikus viszonyokkal birkózó pécsiek 7,5 felett nyertek. (A három legtöbbet kapó pályázó képviselői egyébként a kuratóriumban ülnek, a csillagoknak utána lehet nézni a www.nka.hu vonatkozó oldalain.)
Frenák, haza!
Az is tanulságos, ha megnézzük néhány struktúrán kívüli társulat támogatását. Az Artus, Bozsik Yvette, a Közép-Európa Táncszínház 5 millió felett kapott, ami normálisnak mondható, a Nemzeti Táncszínház úgynevezett kedvencei: a Még 1 és a Budapest Táncszínház 4 millió felett, a Dream Team és Román Sándor majd 2 milliót, a Trafó "kegyeltjei" (Kovács Gerzson Péter, Juhász Anikó - Fehér Ferenc, Gergye Krisztián etc.) pedig egymillió alatt, általában azt sem a Trafóban megvalósítandó projektjükre. Frenák Pál pedig, aki kettős állampolgársága és furcsa koreográfiái miatt rendszerint nem nyeri el a döntéshozók, annál inkább a közönség és a nemzetközi fesztiválok tetszését, 800 000 Ft-tal lett gazdagabb.
Fuchs Lívia tánctörténész és az NKÖM alternatív táncszínházi műhelyek működését támogató alapja kuratóriumának tagja szerint ezek a döntések szembemennek az általuk megszavazott költségtámogatásokkal, annyiban mindenképp, hogy amit ott elszavaztak bizonyos - szerinte szakmailag gyenge - társulatoktól, azt itt visszavették. A támogatások zavarát fokozza, hogy a két döntéshozó testület tagsága között van némi átfedés.
"Mindez nem volna baj, ha nem söpörték volna le feltűnően a kicsiket" - mondja Fuchs Lívia. "Azért is botrányosak ezek az eredmények, mert a tagolt táncszakmát rákényszerítik, hogy fellépjen a Táncszövetség által fenntartott Nemzeti Táncszínházban. A döntésnek arról kéne szólnia, hogy értékeket és ne érdekeket képviseljenek, és hogy a nem jól működő és nem kifejezetten értékteremtő társulatokat lassan levegyék a mesterséges infúzióról. Ezeket az említett együtteseket a Trafó nem engedi be a színházába, ezért lehet azt gondolni, hogy kőkemény koncepció húzódik a döntések mögött."
Kardos József, a Sziget színházi szervezője, aki egész évben a nemzetközi trendeket figyeli, fel van háborodva azon, hogy a kuratórium nem reprezentálja a hazai táncszakmát, magyarul nem teszi a dolgát. "Rendben van, hogy 172 millió nem sok, de ha ezt elosztják 200 pályázó között, akkor nem lehet kihagyni a Trafót, a Műhely Alapítványt vagy teszem azt a Frenák Pál Társulatot. Káros és rossz folyamatot indít el, hiszen a progresszív irányzatok lehetetlenülnek el, és a konzervatív, illetve a közepes társulatokat támogatják kiemelten. A döntésekkel persze senki soha nem elégedett, de ennyire arcátlanul még sosem döntöttek."
Trafó-komplexus
Szabó György arra a kérdésre, hogy miért aggasztó a dolog, hiszen a Trafó jelentős állami költségvetéssel működik és degeszre nyeri magát európai pályázatokkal - ami persze nemzetközi elismertségét bizonyítja -, azt nyilatkozta: "Mindig azt mondtam, hogy az NKA ne a struktúrán belüli intézményeknek adjon pénzt, de az áfa-törvény óta, amióta nem tudjuk visszaigényelni a kiadási áfát, külső forrásokra is rászorulunk. A potenciális támogatók, a külföldi kulturális intézmények kifelé masíroznak az országból, EU-tagok lettünk, új, ránk is vonatkozó szabályokkal. Ráadásul nemzetközi szintű projekteket szeretünk csinálni, amelyekhez nagyon sok pénz kell, és nincsenek magyar partnerek. Fővárosi szinten támogatásban hátulról a harmadikak vagyunk a színházak között, az egy nézőre való költésben pedig az első három között.
Most meg kisebbségiek lettünk, mert a szakma nem szereti, hogy válogatunk a produkciók között, és ez fogalmazódik meg az NKA-döntésekben is leplezetlenül. Pataki András azt üzente, hogy nem elégedett a Trafóval, Hegedűs Sándor (tanár, kuratóriumi tag) pedig azt hangoztatja, hogy elég a Trafó ízlésdiktatúrájából. Ezek az ítéletek azért zavarnak, mert a Trafó autonómiáját kérdőjelezik meg. Nem is biztos, hogy koncepciózus ez a döntés, inkább egyfajta közhangulatot testesít meg."
Pataki András, a kuratórium elnöke, aki egyébként a kortárs tánc talán egyedüli, nem is akármilyen szakértője a testületben, elsősorban arra hivatkozott, hogy 30 millióval kevesebbet lehetett az idén elosztaniuk, és négyszázzal több pályázatot bíráltak el. Arra a kérdésre, hogy valóban tendenciózusak voltak-e a döntések, azt válaszolta, hogy semmi bajuk a Trafóval és Frenákkal, de a progressziót nem csak a Trafóban lehet ma Magyarországon meglelni, és tudomása szerint a Frenák Pál Társulat Párizsban éppen most kapott új rezidenciát. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen irányt tartanak támogatandónak, azt felelte, hogy az idén a leginkább magyar társulatokat felléptető (egyébként a Trafóval együttműködő) MU Színházat preferálták. (A MU Színház a produkciókkal együtt összesen 4,8 milliót kapott.) Elismerte, hogy ebből a dologból látszólag nem jött ki jól a testület, ezért érdemes levonni a tanulságokat és általánosabb kérdésekkel is foglalkozni kell.
Az tény, hogy sem az összeesküvés-elméletek, sem a "hosszú kezű" tánctótumfaktumok nem tesznek jót az ügynek, és az is nyilvánvaló, hogy a Trafó előadásai inkább a színház újraértelmezéséről, mintsem az esztétizáló táncművészetről szólnak, de sok egyéb dologról is érdemes elgondolkodni még az esettel kapcsolatban. Például arról, hogy politikai döntéshozók viselkedhetnek-e színikritikusként; jó-e az, ha egy színházi vezető egy (vagy két) testületben olyan szerephez jut, hogy más társulatok sorsáról dönthessen, vagy hogy szabad-e táncnégereket kreálni a Kárpátok alatt?
Ha nem tud kreatívan egymás mellett élni a hagyomány és a progresszió, és nem múlik ki, ami úgyis halott, annak csak az lesz a vége, hogy a politika betör erre a területre is, és akkor a részeges néptáncos, a szadoszenilis balettmester és a pederaszta kortárs táncos címkéket is viszszasírjuk majd.
