Képzőművészet

"Az indiai esküvői zenekaroknak két fő feladatuk van. Először is nagyon hangosan kell játszaniuk vasárnap reggel, hadd értesüljön az egész szomszédság: ez nemcsak a meghívás eszköze, hanem főként a büszkélkedésé: nagy család vagyunk, zenekart is tudunk fogadni, hallja meg mindenki, nősül a fiunk. Általában a vőlegény családja fizeti a zenekart. A másik funkció, hogy táncolhasson a násznép az esküvői parádén, a vőlegény házától a templomig. Indiában ez általában egyetlen út. Nagy-Britanniában többnyire két részletben teszik meg, a vőlegény házától elgyalogolnak a sarokig, buszra szállnak, mikor aztán megérkeznek a menyasszonyék közelébe, folytatódik a zene a lányos házig - ez az esküvői parádé a baraat, amihez a modern világban már a jármű is hozzátartozik. A késő délutáni, esti táncra általában bhangrazenekart vagy dj-t hívnak."

A Várban található múzeumot igazságtalanul kevesen látogatják. Pedig a hűs kiállítótermekben felüdül a lélek, a szív pedig nemesebbé válik.

A külföldi tudósokat adómentes ösztöndíjjal fogadó intézmény idén tízéves, de tavaly egy ideig kétségesnek tűnt, megéri-e ezt a kort.

Jó húsz éven át működött független intézményként Eindhovenben a kortárs művészet peremvidékein alkotók produkcióinak otthont adó Apollohuis. Szervezői nemrég Budapesten beszámoltak róla: ennek vége.

A jó terek rendre városrészek metszéspontjában, más-más arculatú negyedek között fekszenek, sokszínű világokat kötnek össze, s ekképp felfokozott életükkel városuk esszenciáját is jelenthetik. A jó tér mindig mozgásban van, forgalmas, ám egyúttal mindig akad olyan nyugodt pontja is, ahol a flanőrtermészet elbámészkodhat a város forgatagában.

A kitalált hagyomány címmel kiállítás nyílik Péter-Pál napján az új kenyér ünnepének kultúrtörténetéről. A Néprajzi Múzeum tárlata két közhiedelmet is megcáfol: nem ősi magyar néphagyományról és nem is szimpla szovjet átvételről van szó.

Az internet mint a bizniszt fenyegető ingyenes zenebutik kihívásaival küzdő multik körében nagy lépést tett az öt óriás egyike, az EMI, amikor Európában is elindította tavaly már Amerikában bevezetett szolgáltatását: fizetés ellenében, jogtiszta módon tölthető le több mint 3000 előadó több mint 150 ezer - az EMI-birodalomhoz tartozó kiadóknál megjelent - felvétele. Az április 23-tól élő szolgáltatást hétről hétre 16-20 százalékkal többen veszik igénybe, tájékoztatta a Narancsot az EMI magyarországi fiókját vezető Szekeres Judit.

Néhány nap múlva több mint ötven magyar képre lehet licitálni a világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby´s londoni árverésén.

Erőss Zsoltot, az első magyar hegymászót, aki a Mount Everest csúcsára jutott, a világ legmagasabb pontján körülbelül akkora tömeg fogadta, mint egy focicsapat a középcsatártól gyúróig. A zsúfoltság - talán az Antarktisz kivételével - ma minden hegyvidéken általános. A kevesek szenvedélyéből az extrém sport a kikapcsolódás egyre népszerűbb formájává vált. Még az adókötelezettség alsó határán tengődőnek is futja a legszükségesebb vasakra, kerekekre és műanyagokra, amelyekkel kedvére tágíthat a fizikai és mentális kereteken. Szél, szabad vízfelület, erdei ösvény vagy néhány emeletnyi szikla még mindenütt akad. Az extrém kifejezés talán már csak azoknak nem kellemetlen, akik tetszelegni akarnak egy áhított szerepben. Egész egyszerűen kinőttük, lerúgnánk magunkról ezt szót, mint a szoros cipőt, de akkor mi marad helyette? Talán az outdoor, ami szabadtérit jelent, de elég hülyén hangzik, vagy esetleg a kalandsport kifejezés? Az extrém sport a másik bűvös szóval, az adrenalinnal maradjon meg Batiz Andrásnak a Fókuszban.

Az Ünnepi Könyvhét tavaly megváltozott szabályzata szerint ezentúl csak a szakma érdekvédelmi egyesületének tagjai állíthatnak ki a Vörösmarty téren. A független kiadók számára maradt a belépés vagy a kétes kimenetelű háború.

Az a zenekedvelő, aki nem vette észre, hogy az elmúlt két évben kisebb revolúció zajlott le a transzatlanti gitárzenében, az vagy süket, vagy egyszerűen fölébe emelkedik a folyvást változó zenei színtérnek, és legyint egy jóízűt. Ez utóbbi nem helyes hozzáállás. Hiszen az említett időszakban a "primitív" gitárrockban utazó vagy a new wave világát idéző zenekarok tucatjai emelkedtek a felszínre.

Egy fotós, két festő, három portrésorozat.Arcok, arcok, arcok. Néznek ránk, megállítanak, megszólítanak. Bozsó András budapesti hajléktalanokról készített fotósorozatát tavaly decemberben mutatta be a Vigadó Galériában, Ádám Zoltán cigányportréi és Birkás Ákos új arcképei e hetekben kerültek az acb galéria, illetve a Knoll Galéria falaira. Eközben a Deák Erika Galériában fiatal magyar képzőművészek portrékiállítását készítik elő.

Ahhoz képest, hogy a közhiedelem szerint egy nem populáris zenei irányzat legfőbb éltetője maga a szubkulturális, többé-kevésbé összetartó közeg, az egyik legfontosabb elektronikus stílusnak egyáltalán nincs "szcénája". Az elektro (vagy electro) mégis egész jól megvan már vagy két évtizede, sőt a hozzáértők állítják, hogy máig állandó forrásként funkcionál, szinte minden más áramlat merít belőle.

Látom magamat tucat évvel fiatalabban, először tudósítom a Magyar Narancsot e kitüntetett helyről. 1991 hideg tele, zajlik az Öböl-háború, amerre járunk, mindenhol beleütközünk. Rendőrök őrzik a bejáratokat, táskánkat minden lépcsőfordulóban átkutatja valami hivatalos szerv. Idén januárban még csak az elővetítéseknél tartottunk, máris mindenki azt kérdezte: mi lesz, ha háború lesz?