Azóta négyen csinálunk mindent Polyák Levente kurátorral, Huszár Daniella közgazdásszal, aki a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) számos egyéb projektjében is részt vett már, és Oravecz Juli dizájnmenedzsment szakos MOME-s hallgatóval.
rap: Mi a cél?
SN: Az eredeti cél az volt, hogy e két művészeti ág metszetét, az építészeti film műfaját minél szélesebb közönségnek bemutassuk. A filmnek mindig fontos eleme volt a tér, az építészeti tervezésben pedig egyre fontosabb a filmes tudás. Az építészközönséget a KÉK csatornáin keresztül elég jól elérjük, a filmeseket idén egy rövidfilmpályázat, a Short Shots Budapest kiírásával próbáltuk megszólítani. Több mint 50 film érkezett, ebből 15-öt választott be a zsűri a versenybe, és a közönség fogja eldönteni, hogy ki kapja a fődíjat. Magyarországon kifejezetten építészeti film nem nagyon készül, de rövidfilmek, animációk gyakran foglalkoznak építészettel, térrel, városhasználattal.
rap: Milyen újdonságok lesznek?
SN: Egyik kiemelt és új téma a mozgás és tér, az emberi test és az épített környezet viszonya, az extrém városhasználat lesz. Sasha Waltz filmjében kortárs táncosok veszik birtokba a berlini Neues Museumot, a dán My Playgroundban a parkourozók pedig egész Koppenhágát. Idén is lesznek építészportrék, egy nagyon szép film Norman Fosterről, és bemutatkozik a dizájnszekció is két portréfilmmel. A modernizmussal, utópiákkal számos film foglalkozik: szó lesz például a bevásárlóközpontok atyjáról, Victor Gruenről, Detroitról, a Pruitt-Igoe lakótelepről, ami a modernizmus kudarcának szimbólumává vált és egy bakui tengeri olajvárosról a sztálini időkből. A filmvetítésekhez kapcsolódnak városi séták is, az egyiken egy location scouter (filmes helyszínvadász) meséli el, hogy egy filmhez vagy reklámfilmhez hogyan keres helyszínt.
rap: Téged melyik téma érdekel a legjobban?
SN: Nagyon szeretem azokat a filmeket, amelyek az épületek mindennapi életét mutatják be, amikor egy ház használata köszönő viszonyban sincs az építész által, papíron megrajzolt koncepcióval, kigondolt funkcióval. Ilyen a Living Architectures sorozat, melyből idén egy Renzo Piano-épületet ismerhetünk meg, vagy Jord den Hollander filmje a holland nagykövetség-építési programról. Építészként nagyon vicces és tanulságos azt látni, hogy egy magazinokban publikált ikonikus sztárépületet hogyan használnak, illetve nem értenek a lakói. Hogy milyen az épület a házvezetőnő vagy az ipari alpinista szemével.
rap: Szerinted mennyire élhető a mi fővárosunk?
SN: Budapest nagyon élhető város, a posztszocialista városok minden sutaságával és nyűgével együtt. Pont jó a mérete, a domborzata, és ha lassan is, de jó irányban mozognak a dolgok: sok jó kezdeményezés foglalkozik a közterekkel, a város használatával vagy például a Duna birtokbavételével. Sok a probléma és az építészeti szemét persze, a válságig túl hirtelen formálódott a város, sok a meggondolatlan beruházás. De, ha nem így lenne, nem lenne min gondolkodni építészként, városlakóként.
