Lazák, mint a beton

Cement, kavics és egy közösségi hely

  • Smiló Dávid
  • 2012. április 17.

Képzőművészet

Kétfajta ember van a világon: aki szereti a betont, és aki nem. Ráadásul aki szereti, az általában egyenesen imádja, aki pedig nem, az szinte gyűlöli. A Szövetség'39-ben tartott rendezvényen viszont még a legelvetemültebb antibetonisták is ellágyultak volna.

A Szövetség'39 jelenleg Budapest egyik nem hivatalos városi dizájn- és művészeti hivatala. Az itt dolgozó ipar- és képzőművészek - Baróthy Anna, Kolozsvári Csenge és Bozsó Melinda - egyik fő törekvése a képzőművészet és a dizájn deheroizálása az építészettel valamilyen módon kapcsolatban lévő komplex művészeti alkotásokon keresztül. Munkáik a város legkülönbözőbb pontjain köszönnek vissza, frappáns és gyakran meghökkentő formában. Találkozhatunk velük épületek üveghomlokzatán, betonkeverő autók diszkógömb módjára csillogó betontartályain, a városi bútorokon, felületeken és műalkotásokon. Az alkotócsoport egy olyan

képzeletbeli dizájnhadtest

egyik oszlopa, amely évek óta sikerrel küzd azért, hogy Budapest felkerülhessen Európa dizájntérképére, ezzel még több érdeklődőt és laikust csalogatva a városba. Képzőművészet, építészet és a kortárs dizájnnal kapcsolatba hozható egyéb szakmák találkoznak a Szövetség utca 39. szám alatt, amely népszerű csomópontként is működik az építészeti és dizájntársadalom berkein belül, generálva egy példaértékű és intenzív együttműködést. Workshopok, előadások, beszélgetések és természetesen bulik, kajálások és piálások köthetők ehhez a helyszínhez, amely események gyakran nem határolhatók el élesen egymástól.

Így juthatott el odáig a Szövetség'39, hogy - Lénárd Anna képzőművésszel közösen - immáron második éve tarthatnak önálló kurzust a BME Építészmérnöki Karán. A gyakorlattól és a világ kézzelfogható oldalától régóta elszakadt, európai mércével mérve pedig idejétmúlt építészképzésben pezsdítően hat egy olyan kurzus, amelynek keretein belül a hallgatók találkozhatnak a kortárs építészetben, dizájnban és saját tananyagukban is preferált építészeti alapanyaggal, a betonnal. A DEPÓ néven futó kurzus természetesen nem egy poros egyetemi előadóban zajlik, hanem a Szövetség'39 műhelyében, ahol nemcsak álmodozás és rajzolás folyik, hanem kétkezi munka is. Az anyagok tulajdonságait közvetlenül tapasztalhatják meg a hallgatók, miközben hátukra veszik a cementeszsákot, hogy végül kiváló minőségű dizájntermékeket, tárgyakat készítsenek belőle. A tavalyi kurzus utcabútorok létrehozását tűzte ki célul, amelynek eredményei között a betonpárnáktól elkezdve egészen a betonba zárt kerékpárig számos nem szokványos betonbútor megtalálható volt. Az idei feladat az volt, hogy a kurzus résztvevői a városban fellelhető hiányokat kreatívan próbálják meg pótolni, és közben a beton segítségével átértelmezni.

Nem véletlen, hogy a kreativitásra és együttműködésre nyitott, a tehetséggondozás intézményét nélkülöző hallgatók körében komoly hírnévnek örvend a Szövetség'39, és többen már nem csak a kurzus keretein belül dolgoznak együtt a szövi lányokkal. Köszönhető ez annak is, hogy a műhelyt áthatja a csapatszellem, a tudásmegosztás pedig kulcsfontosságú. Ez ugyan közhelyesen hangozhat, fontos azonban megjegyezni, hogy az az egyetemi közeg, amelyből a hallgatók megérkeznek a Szövetség'39-be, sokkal inkább szól egyfajta individualista alkotói attitűd elsajátításáról, mintsem a korszerűbb és a fiatalok számára is szimpatikusabb tudásmegosztásról vagy közös problémamegoldásról. Így lehet, hogy a résztvevők nemcsak a betonnal, hanem egy újfajta kreativitással és lazasággal is megismerkedhetnek, miközben kézzelfogható produktumokat hoznak létre.

Az aktuális egyetemi félév DEPÓ kurzusához kapcsolódó, mindenki számára nyílt estén az előadások "betonbulvár"-témákat jártak körül. Ki tud érdekesebb, meghökkentőbb, esetleg szaftosabb dolgokat mondani a betonról, az öntéséről, a sokoldalú felhasználásáról. Az este főzéssel indult, az összegyűlt hallgatók, érdeklődők és előadók a Szövetség'39 konyhájában hozták össze a vacsorát. Azután előkerültek a puffok, szőnyegek, mindenki elfoglalta a helyét. Az előadók között egyetemi professzor is volt, aki - szigorúan nyakkendő nélkül - a kétezer évet is túlélő, radioaktív hulladékokat tároló betonedényekről mesélt, míg egy cementlap-manufaktúra vezetője a belvárosi eklektikus bérházakban annyira kedvelt, mintás cementlap burkolatok gyártásáról, és kortárs átértelmezésükről beszélt. Mindezek mellett feltűnt a fabeton, a papírbeton, a dermesztett beton és az épületek bontásából keletkező hulladékokat felhasználó beton, sőt a több száz kilót nyomó

beton éjjeliszekrény

is. Különös hangsúlyt kapott, hogy a beton rendkívüli simulékonyságának köszönhetően a legkülönbözőbb raszterű és tapintású betonfelületek hozhatók létre: csupán csipketerítőt kell helyezni a zsaluzatba, és máris kész a csipkézett betonfelület. A különböző minőségű betonok konzisztenciáját elemző diagramok elmaradtak ugyan, de a hallgatóság átfogó metszetet kaphatott arról, mennyi felhasználási lehetőség rejlik az elsőre egyébként homogén hatású betonban. Az előadások után a programban előirányzott züllés következett, hosszabb és rövidebb italokkal, másnap pedig megindultak az első próbaöntések.

Szövetség'39, március 22. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.