A térkép ismerete nélkül a házak nem nyílnak meg előttünk, közös múltjuk, ami egységes sorozattá formálja a képeket, nem ismerhető meg. Valami ilyesmi történt a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című Costa Gavras-filmben is, amire a kiállítás címe utal: politikai akarat hiányában a fényképes bizonyítékok és a vallomások sem voltak elegendőek az igazságtételhez. Azonban Gerhes sorozata nem egy gyilkosságról, hanem egy országról szól.
A Fehér Hollók munkacsoport egy nyilvánosságra került állambiztonsági jelentés alapján hozott létre egy Google-térképet. Ennek segítségével fotózta végig Gerhes azokat a budapesti házakat, amelyekben T- vagy K-lakás, azaz találkozási vagy konspirált lakás működött a rendszerváltás előtt. Ezeknek célja az állambiztonsági emberek zavartalan találkozásának biztosítása volt: utóbbiak a szerv, előbbiek természetes vagy jogi személy tulajdonában álltak. Az egyes lakások kiszemelésekor fontos volt a jó megközelíthetőség, illetve a feltűnés elkerülése érdekében előnyben részesítették a zárt lépcsőházú, modern épületeket. Megbízható, együttműködő tulajdonosokat vagy emigráció során megüresedett lakásokat kerestek.
Mindez azonban a Lumen Galéria falain szabályos rendben egymás mellett sorakozó képeken nem látszik, a fotó nem lát a néma homlokzatok, a felszín mögé. Nem mutatja, miért feleltek meg a BM elvárásainak a többségükben modern, részben századfordulós házak, nem mutatja az egykori tulajdonosokat, és nem mutat semmit az ott zajlott ügynökösdiből sem, nem tudjuk meg a választ: kik, mit, miért?
Mivel a sorozat fekete-fehér, amatőr jellegű képekből áll, emlékeztethet a korra, amikor még működtek a T- és K-lakások; ha valaki ekkor fotózta volna le ezeket a házakat, talán így néznének ki a képek. Aktívan fotózták még ekkor a Gerhes által megfigyelt házakban találkozó ügynökök is az általuk megfigyelt gyanúsítottakat. Ezeken, a Centrális Galériában nemrég kiállított eredeti ügynökfotókon a megfigyelt személy ki van emelve a tömegből, amit utólag a fotón ikszelés, karikázás is erősít. Ilyen, a képeken meg nem jelenő elv határozta meg, hogy miért épp ezeket a házakat fotózta le Gerhes - a hasonlóságra játszik a házak amolyan ügynökösen feltüntetett címe is a képek alján.
Nem az alkotó, hanem a BM választotta ki az egyes képek témáját: ő csak lefotózta őket, nélkülözve bármiféle egyedi stílust. A néző pedig nem fotókat lát, hanem egy rajtuk keresztül megjelenített térképet. Mindezzel Gerhes egy alapvető fotográfiai problémára mutat rá: mit képes mondani egy fotó a puszta felszín mutatásával? Mi hordozza a kép információját, honnan a tudás, ami alapján értelmezzük? "A valóság egyszerű ábrázolása soha ilyen keveset a valóságról nem mondott. Ha csak lefényképezzük a Krupp Műveket vagy az A.E.G.-üzemeket, jószerivel semmit sem tudunk meg róluk" - mondta Bertolt Brecht, ráadásul még a világháború előtt. Egészen máshogy tekintünk ma a világháború idején a náci gépezet részévé váló Krupp gyárról készült fényképre, mint egykor. Alapvetően befolyásolja tehát a néző a képet, amely ismeretei alapján töltődik fel információval. Ha feltöltődik egyáltalán - bizonytalanítanak el Gerhes Gábor képei.
A sorozatnak ha nem is szerves része, de hozzá tartozik, hogy a kiállítás vernisszázsán a nyitószöveget nem lehetett hallani, mert mindent elnyomott Orbán Viktor felvételről szóló hangja
Lumen Galéria és Kávézó, Bp. VIII., Mikszáth K. tér 2., nyitva május 11-ig
