Indul a Városi Színház: Lenni és nem lenni

VIII. kerületében, az egykori Józsefvárosi Színház épületében. Ennyi biztos. Minden, ami ezután következik, bizonytalan.
AKálvária (szocializmusban szocializálódott nemzedékek számára: Kulich Gyula) tér éli mindennapi életét, a gyerekek rohangálnak, a színes közmunkabrigád gyűlésezik, a kínai szakács szatyrából minduntalan kitekeredik az angolna, kúszna akárhová, csak nem a konyha felé, ahová viszik. Ide, a tér egyik épületébe álmodta meg a Városi Színházat Halász Péter és Jeles András. Tavaly ősszel (Magyar Narancs, 2000. november 2.) ez év késő tavaszára ígérték a magyar színházi életbe robbanást hozó első bemutatót. Ez, ebben a formában, egyelőre ígéret marad, a kerületi önkormányzattól megpályázott épületet azonban elkezdték belakni, és hamarosan meg is nyitják - nem felkavaró színielőadással ugyan, de garantált színvonallal, Kurtág György és Kurtág Márta figyelemfelkeltésre is alkalmas hangversenyével.

H

Azt mondják, a terem akusztikája remek, ezzel nem lesz gond. De jószerivel minden mással gond van, legalábbis mindazzal, aminek pénz-vonzata van. Egyelőre nem sikerült annyit összeszedniük, amennyivel biztonságosan nekiláthatnának a pesti színházi élet felpezsdítéséhez, darabok létrehozásához, a színházat működtető művészi és háttércsapat foglalkoztatásához. Halász Péter szerint mintha a 22-es csapdájában lennének: "Amíg nem indulunk el, addig nem tudunk támogatókat találni, és amíg nincs támogató, addig nem tudunk elindulni. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy elindulunk." "Meg kell találni azokat az új színházi formákat, amelyekkel legalább átmenetileg, nulla forintból színvonalas előadásokat tudunk létrehozni. Nagyon erős színházi alaphelyzeteket kell teremtenünk minden este. Nincs más út" - mondja Jeles András.

És ha a szinte semmiből sikerül felmutatniuk valamit, akkor a következő pályázati körökben a szép terveken túl konkrétumokat is sorakoztathatnak majd a nevük fémjelezte kvalitás mellé. Ilyen konkrétum egyelőre - erről az MTI is beszámolt - csak a felújítás tervrajzainak elkészítése, a zsöllyék megjavíttatása, a színház technikájának kicserélése. A Narancsnak elmondták, hogy a széksorokat saját zsebből hozták helyre.

A dologhoz tartozik, hogy a fővárosi önkormányzattól pályázati úton kaptak hárommillió forintot előadások megvalósítására. Terveik között szerepel az újságszínház folytatása (e kegyetlen munkatempót kívánó és napról napra friss darabokat termő műfajjal Halásznak már New Yorkban és a Kamrában is sikere volt), a viccszínház meghonosítása (a viccek világának teátrális realizálása úgy, hogy abból valami más szülessen, mint amit a nevettetés kisiparosai szakmányban művelnek). Jeles András Schubert Téli utazását készül színpadra állítani Venedikt Jerofejev Moszkva-Petuski című könyvével házasítva, Halász előtt pedig beszélgetésünk alatt is ott hevert az általa filmen már játszott De Sade márki most kiadott műve, a Szodoma százhúsz napja.

A több mint száz jelentkező közül legtehetségesebbnek talált nyolc-tíz fiatallal túl vannak a Városi Színház első (és egyelőre ingyenes), egyhónapos, intenzív, "posztgraduális" színészképző kurzusán, a közülük kikerült kis csapat egyelőre fizetség nélkül csinál mindent. Ha egyszer nincs miből.

Együttműködésről tárgyalnak a Tütü Tangó stábjával, hogy nyáron életet leheljenek az épületbe, bevezessék a köztudatba, mint egy helyet, ahová el lehet járni, és nem mellesleg, hogy némi bevételt is hozzon.

H

"Amikor elindultunk, sokkal többre számítottunk" - mondja Halász Péter. "Szerintem naivak voltunk - teszi hozzá Jeles András. - Erre a pénzre nem lehet társulatot építeni. De nekem némi biztatást ad, hogy a helyzet valóban reménytelennek látszik. Ez mindent kihoz az emberből, csak hát az még nem lett kipróbálva, hogy egy ekkora (kb. a pesti Katonához hasonló méretű - a szerk.) színház működtethető-e így és meddig."

Aztán jönnek a történetek. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától hosszú ideig semmi választ nem kaptak a Kurtág-koncert támogatásáért beadott kérelmükre (talán nem egészen függetlenül attól, hogy védnökséget nem kértek a támogatás mellé), míg végül alig egy héttel az esemény előtt mégis kaptak egy segítséget ígérő telefont az NKÖM-ből. A Nemzeti Kulturális Alapprogram színházi kuratóriumánál működési költségre adtak be pályázatot, mert olyan tájékoztatást kaptak, hogy a kuratórium méltányos esetben (amilyen az övék is: kipróbált színházcsinálók egy üres, lerobbant épületben) eltekint a támogatás odaítélésének attól a feltételétől, hogy a társulatnak három éve működnie kell. Valaki, aki bent ült a testületben, elmesélte nekik, hogy több szavazási kör után már úgy volt, adnak pénzt, végül elutasították a pályázatukat: a három év hiányára hivatkoztak. Meg hogy ezek úgyis kapnak pénzt máshonnan. Ami persze szép lenne, csak nem egészen igaz. Nem kapnak, mert - legalább is ők így érzik - nem nagyon fontosak ott, ahol pénzhez lehet jutni, s nem tudnak és nem akarnak cserébe kínálni semmit. A szponzorok és a leendő közönség adakozó kedvét persze szeretnék beindítani, főleg, hogy a főváros kerek perec meg is mondta nekik, nem akar még egy színházat eltartani, működésre nem ad pénzt, legfeljebb produkciókra. Most hárommilliót. Igaz, azt feltétel nélkül.

Szőnyei Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.