Képzőművészet

A perui származású, 1964-ben Amerikába emigráló "művész" kétségkívül a fantasy art legismertebb képviselője.

Csak remélni lehet, hogy az átszervezési düh következtében nem ez lesz a hattyúdala annak a kiállítássorozatnak, amely a ma már a Szépművészeti Múzeum alá besorolt Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből készül - és amelynek most az első darabja látható.

A festészetet már sokszor eltemették - kezdve Paul Delaroche-tól (aki állítólag 1839-ben, a fényképészet megjelenésekor vizionálta a festészet halálát) Duchampon át egészen Donald Judd amerikai művész hatvanas években tett kinyilatkoztatásáig, illetve az ideák elsődleges szerepére felesküdő, ezért a tárgyi megvalósulást elvető, a konceptuális művészettel rokon irányzatokig.

Idén először szerepelt magyar csapat a Solar Decathlon Europe fenntartható építészeti teljesítményversenyen. Részvételük és összesített hatodik helyezésük egyértelmű siker, ami ösztönzője lehet a fenntartható építészettel kapcsolatos további kutatásnak és oktatásnak.

A Trafó Galéria tere első pillantásra olyan üresnek tűnik, mintha valaki egy jó lukácsozás után szanaszét felejtette volna a törülközőit, amelyek aztán úgy száradtak, ahogy odadobták őket.

A Vasarely Múzeum első emeletén látható kiállításokban első pillantásra nem könynyű közös elemet találni, sőt, mintha egymás szöges ellentétei lennének. Az egyik, A képek állása valójában egy utazó rendezvénysorozat címe, amelyben a médiaművészet két úttörő személyiségének, Bódy Gábornak és Zbigniew Rybczynskinek az életművét mutatják be.

Nem volt még átfogó Cézanne-kiállítás Magyarországon, ráadásul a Szépművészeti Múzeumban most megrendezett Cézanne és a múlt - Hagyomány és alkotóerő című tárlat szemmel láthatóan nem csak itthon kelt érdeklődést. Hogy mitől unikális? Erről is beszélgettünk a világ egyik legfontosabb múzeumának vezetőjével és a Cézanne-rajongó angol művésszel, aki a modernizmus kezdeteinek kiváló ismerője.

Társadalomsebész, aki művészettel és őszinte őserővel gyógyítja az önmagába belebetegedett világot - mondja magáról. A posztmodern polihisztorral a balkáni brutalitásról, Elvisről és Dávid Ibolyáról beszélgettünk.

A Várfok Galéria az utóbbi időben kétszáz négyzetméteresre növelte a kiállítóterét - egy utcafronti és egy rá merőlegesen húzódó kényelmes terem kialakításával ideálisra bővítette a befogadóképességét ahhoz, hogy értékelhető csoportos kiállításoknak is helyet tudjon adni.

A Kazinczy utca északi része a legtöbb pesti fiatalnak kizárólag esti világításban ismerős. Nappal az is világossá válik, hogy miért. Az utcában alig van ház, a romkocsmák szabadon foglalhatják el az egymásba érő építési telkeket. Az utca közepén, a 47. szám alatt frissen felújított homlokzat, rajta büszke betűkkel: Mika Tivadar Rt. Kisebbfajta csodának számít, hogy itt van, de itt van.

"A kiállítás legfőbb értéke, hogy ezt a paradoxonokkal áterezett pályát, ha módszerében olykor túlbeszélt módon is, de pontosan és nagy műveken keresztül, eredeti szemlélettel mutatja be." A Szépművészeti nagyszabású Cézanne-kiállításán járt kritikusunk.

Kifejezetten jó ötletnek tűnik, hogy Lakner Antal retrospektív kiállítása kitüremkedik a LuMú bejárata elé. A két kiléptetett munka körül feltűnően sokan csoportosulnak, találgatva, vajon mit keres itt egy izlandi felségjelű, különös formájú haditechnikai egység és mellette egy konténer, katonai ruhákban feszítő próbabábokkal.