rés a présen: Hogyan lett belőled Amerigo Tot-kutató?
Nemes Péter: A történet 2007-ben indult, amikor móri barátaim Fehérvárcsurgón, Tot szülőfalujában ráakadtak a szobrász Rómából hazakerült rajzi hagyatékára a Károlyi-kastély mosókonyhájában. A közel ezer vázlatrajzot magába foglaló anyagból összeválogattak húsz-egynéhányat, hogy bemutathassák a 20. század egyik elfeledett mesterének alkotásait. A kiállítás apropóján engem kértek fel, hogy dokumentáljam a grafikákat, és készítsek egy katalógust. Tot neve persze nem volt ismeretlen nekem. Szobrászként már egyetemi tanulmányaim alatt megismertem főbb műveit, a telt idomú Kavicsasszonyokat, a Termini pályaudvar frízét, a Csurgói Madonnát. Most viszont megdöbbentem, hogy az utolsó róla szóló album a hetvenes években látott napvilágot - ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy feltérképezem az életművét. Szerencsém volt, mert az örökösök részéről Cziráki Judit lelkesen fogadta a kutatómunka ötletét, sőt rögtön olyan emberekkel ismertetett meg, mint Éri István, aki többek között Tot tihanyi kiállítását rendezte 1969-ben. Innentől megszállottan gyűjtöttem minden cikket, publikációt. A lényegi előrelépés 2009 nyarán történt, amikor elnyertem a Balassi Intézet kutatói ösztöndíját Olaszországba. Ekkor született a blog (amerigotot.blogspot.com) ötlete, hogy az eredményeket bárkinek könnyen elérhetővé tegyem.
rap: Mit kel tudnunk Tot életéről?
NP: Olyan századba születni, mint a 20., és át is élni, az már önmagában nagy fajsúlyú dolog. A mai langyos világból nézve, az apró részletekbe is belegondolva nehezen fogható fel, hogy volt valaki, aki gyalog átszelte Európát, a Bauhausban a kor vezető gondolkodóitól új szemléletet tanult, majd épp ezért a nácik által üldözötté vált és menekülni kényszerült, egy új országban hazára, barátokra, szeretőkre: egy új életre lelt. A művekben ezek, ha rejtetten is, de mind-mind ott vannak, s bizonyos oldaluk ma nagyon is aktuális.
rap: Mesélj röviden a mostani kiállításról, amelynek te vagya kurátora!
NP: A Medence Szalonban (Bp. IX., Pipa u. 4.) október 18-tól 31-ig látható kiállítás címe Siesta. Olyan rajzokat válogattam össze a '40-es, '50-es évekből, amelyek a délutáni pihenő alatt készült skiccek, vázlatok, grafikai egypercesek. A tárlat által lehetőség nyílik Amerigo Tot rajzi sokszínűségének megismerésére, az alkotói folyamathoz való közelítésre.
rap: Milyen más projektjeid vannak?
NP: Amerigo Tot új honlapja (www.amerigotot.com) folyamatos istápolást igényel. Ez egy virtuális kiállítás és könyvtár is egyben, ahova igyekszem feltölteni a kutatómunka eddig összegyűjtött adatait. Terveim között két-három nagyobb szobrászati projekt is szerepel. Az egyik egyedi csatornafedlapok készítése, a másik Európa folyóinak egyesítése egy speciális szoborban, a harmadik pedig egy általam kultúrgraffitinek nevezett műfajú emléktábla, ami nem rombolva, hanem épp ellenkezőleg, a városhoz szervesen hozzáépülve tartalmi többletet nyújt.Alkotóként a Szepezdi Művésztelepen szoktam részt venni. A csoportban való gondolkodás, a tematikus alkotótelepek jó alkalmat nyújtanak egy olyan közösség építésére, amely hasonló látásmódban, de mégis más-más eszközökkel reflektál a világra.
rap: Tot síremlékét Melocco Miklós készítette. Szerinted mit szólna hozzá, ha látná?
NP: Fontos megemlíteni, hogy az ominózus szobor nem kifejezetten síremléknek készült. Tulajdonképpen a székesfehérvári Mátyás király-emlékmű egyik mellékalakjáról, a Krónikásról van szó. Nekem egy kicsit idegen. Én egy átgondoltabb, Amerigo Tot szellemiségéhez inkább passzítható plasztikát tudnék helyette elképzelni. Tot valószínűleg azt mondaná Meloccónak: "Fiam, nem elég a forma megértése, a jelentésével is törődnünk kell!"
