Animációs kishatalmi pozíciónkat az utóbbi időben két rendezvény is erősítette. Először a Sopronban szeptemberben rendezett európai koprodukciós dzsembori, a Cartoon Forum, melyen abban a reményben vonult fel a kontinens fiatal tehetségeinek apraja-nagyja, hogy a szép számmal megjelenő iparági tényezők (mintegy 700 delegált, közülük 230 vásárló) ráharapnak, és az egymást érő pitchingek hatására sorozatrendelést adnak le animációs kezdeményeikre. A másik, animációs téren elért fegyvertény pedig a szombaton befejeződött Kiskakas Animációs Filmnapok, melyre a 130 éves fennállását ünneplő Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Európa legjobb animációs iskoláit invitálta meg a nagykörúti Kinóba.
*
"A MOME-n 2007-ben kezdődött egy újfajta képzés, aminek az első látványos sikere a Cartoon Forum volt, ahová két hallgatói projektünket is beválasztották. Az egyikre különösen nagy kereslet mutatkozott, a Disney európai igazgatója is lelkes volt. Azt szeretnénk elérni, hogy a hallgatók be tudjanak kapcsolódni az európai vérkeringésbe, ezt szolgálja a Kiskakas is. Az a 15 iskola, melyek ma itt a MOME-n kívül képviseltetik magukat, az animációs iskolák bajnokok ligája. Olyan, mintha elhívtuk volna az összes nagy csapatot, a Juventustól a Barcelonáig" - vallja Fülöp József fesztiváligazgató, a MOME animációs programjának vezetője. És hogy milyen képet mutat a bajnokok animációs ligája? Aligha meglepő módon erős angol és francia jelenlétet, ezen belül pedig a klasszikus, "még minden lehet belőlem" életérzésre feljogosító egyetemi diploma rivalizálását az olyan elitképzéssel, mely papírt ugyan nem ad, de nagyon is célirányosan az iparági követelményekre készíti fel a hallgatókat. Boldogok az olyan nemzetek, tehetjük hozzá, ahol az iparág az iskolától alig néhány sarokra üzemel, mindközönségesen: létezik. A hároméves képzést nyújtó párizsi Gobelins vezetése ezt a néhány saroknyi távolságot annyival is lerövidíti, hogy náluk nemcsak a tanárok osztályoznak, hanem a majdani munkaadók részéről is van értékelés, és a tanári vélemény ugyanolyan súllyal esik latba, mint azoké, akik csinálják. A Gobelins nemzetközi kapcsolatait ápoló Eric Riewer egy motivációs tréner határozottságával sulykolja iskolája hitvallását. Nem elég magyarnak lenni, tehetség is kell az érvényesüléshez - az őshollywoodi mondás továbbfejlesztett változata a Gobelins szerint: nem elég tehetségesnek lenni, addig kell kalapálni a tehetséget, míg épkézláb, meggyőző, a közönségre ható történetek kerülnek ki az alkotói kezek közül. Mert a művészkedés szép dolog, ám a Gobelins falai közt azon van a hangsúly, hogy a delikvenseket ne csak az utókor, de az iparág is díjazza. És díjazza is, például egy Oscar-jelöléssel, melyet az Oktapodi című animációs vizsgadarab mondhat magáénak, s ugyancsak az iskola hírnevét öregbíti Pierre Coffin, aki az idei év legnagyobb animációs sikerfilmjét, a hollywoodi felkérésre készített Grút jegyzi társrendezőként.
A patinás londoni Royal College of Artnak is megvannak a maga öregdiák sztárjai, mint például az alma materre mindig jó szívvel emlékező Ridley Scott vagy Susie Templeton, az animációs rövidfilm Oscar 2008-as győztese. Az animációs tanszéket vezető Joan Ashworth szerint náluk inkább művészképzés folyik, noha természetesen ők sem tekinthetnek el az iparági realitásoktól. E kettő azonban nem feltétlenül vész össze egymással - vallja a professzor asszony, aki nem látja kibékíthetetlennek a szórakoztatóipar kontra művészet ellentétet, mert mint mondja, miért is ne legyen valakinek két portfóliója: egy a művészi munkáknak, egy másik pedig az iparági megbízásoknak. Ms. Ashworth maga is megjárta a barikád mindkét oldalát, de ízlése szerint inkább a mélyebb értelmű, a környező világra reflektáló egyedi tartalmak állnak közelebb hozzá, mint a tökéletesített rajzfilmes megoldások. Szemben például a Gobelins színes-szagos, kompakt kis remekeivel, melyek között csak elvétve akad egy-egy tépelődő etűd, a királyi hallgatók munkái inkább a professzori ízlést és a Freudnak is nagyobb munkát adó asszociációkat követik. Emberek, tárgyak, mókusok titkos életére, a létezés kisebb-nagyobb kérdéseire derül fény a bemutatott művészi etűdökben, s ha az alkotói fantázia megszaladna, hát hadd szaladjon, ha elgurult a gyógyszer, simán végiggurulhat több egymást követő animáción is.
Hogy az animáció már a spájzban van és Hollywood érintésével hamarosan eléri a nappalit is, azt a Kiskakas meghívottjainak aligha kell bizonygatni. "Lev Manovich már 2001-ben kijelentette, hogy az élőszereplős film az animáció alárendeltje lesz. És tulajdonképp így is történt, ma már oly mértékben manipuláltak a live-action filmek, hogy pixelszinten mindent szét lehet szedni, és újra összerakni" - állítja fel az animációra nézve meglehetősen kedvező diagnózist Fülöp József. A hazai helyzet tekintetében pedig a MOME oktatója kifejezetten bizakodó: "A magyar animáció dizájnban mindig is nagy volt, és ha akadtak is a történetmesélésben hiányosságok, jövünk fel ebben is. Ma már képesek vagyunk történeteket is mesélni."
