Kiskakas Animációs Filmnapok - Bajnokok ligája

Képzőművészet

Animációs kishatalmi pozíciónkat az utóbbi időben két rendezvény is erősítette. Először a Sopronban szeptemberben rendezett európai koprodukciós dzsembori, a Cartoon Forum, melyen abban a reményben vonult fel a kontinens fiatal tehetségeinek apraja-nagyja, hogy a szép számmal megjelenő iparági tényezők (mintegy 700 delegált, közülük 230 vásárló) ráharapnak, és az egymást érő pitchingek hatására sorozatrendelést adnak le animációs kezdeményeikre. A másik, animációs téren elért fegyvertény pedig a szombaton befejeződött Kiskakas Animációs Filmnapok, melyre a 130 éves fennállását ünneplő Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Európa legjobb animációs iskoláit invitálta meg a nagykörúti Kinóba.

Animációs kishatalmi pozíciónkat az utóbbi időben két rendezvény is erősítette. Először a Sopronban szeptemberben rendezett európai koprodukciós dzsembori, a Cartoon Forum, melyen abban a reményben vonult fel a kontinens fiatal tehetségeinek apraja-nagyja, hogy a szép számmal megjelenő iparági tényezők (mintegy 700 delegált, közülük 230 vásárló) ráharapnak, és az egymást érő pitchingek hatására sorozatrendelést adnak le animációs kezdeményeikre. A másik, animációs téren elért fegyvertény pedig a szombaton befejeződött Kiskakas Animációs Filmnapok, melyre a 130 éves fennállását ünneplő Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Európa legjobb animációs iskoláit invitálta meg a nagykörúti Kinóba.

*

"A MOME-n 2007-ben kezdődött egy újfajta képzés, aminek az első látványos sikere a Cartoon Forum volt, ahová két hallgatói projektünket is beválasztották. Az egyikre különösen nagy kereslet mutatkozott, a Disney európai igazgatója is lelkes volt. Azt szeretnénk elérni, hogy a hallgatók be tudjanak kapcsolódni az európai vérkeringésbe, ezt szolgálja a Kiskakas is. Az a 15 iskola, melyek ma itt a MOME-n kívül képviseltetik magukat, az animációs iskolák bajnokok ligája. Olyan, mintha elhívtuk volna az összes nagy csapatot, a Juventustól a Barcelonáig" - vallja Fülöp József fesztiváligazgató, a MOME animációs programjának vezetője. És hogy milyen képet mutat a bajnokok animációs ligája? Aligha meglepő módon erős angol és francia jelenlétet, ezen belül pedig a klasszikus, "még minden lehet belőlem" életérzésre feljogosító egyetemi diploma rivalizálását az olyan elitképzéssel, mely papírt ugyan nem ad, de nagyon is célirányosan az iparági követelményekre készíti fel a hallgatókat. Boldogok az olyan nemzetek, tehetjük hozzá, ahol az iparág az iskolától alig néhány sarokra üzemel, mindközönségesen: létezik. A hároméves képzést nyújtó párizsi Gobelins vezetése ezt a néhány saroknyi távolságot annyival is lerövidíti, hogy náluk nemcsak a tanárok osztályoznak, hanem a majdani munkaadók részéről is van értékelés, és a tanári vélemény ugyanolyan súllyal esik latba, mint azoké, akik csinálják. A Gobelins nemzetközi kapcsolatait ápoló Eric Riewer egy motivációs tréner határozottságával sulykolja iskolája hitvallását. Nem elég magyarnak lenni, tehetség is kell az érvényesüléshez - az őshollywoodi mondás továbbfejlesztett változata a Gobelins szerint: nem elég tehetségesnek lenni, addig kell kalapálni a tehetséget, míg épkézláb, meggyőző, a közönségre ható történetek kerülnek ki az alkotói kezek közül. Mert a művészkedés szép dolog, ám a Gobelins falai közt azon van a hangsúly, hogy a delikvenseket ne csak az utókor, de az iparág is díjazza. És díjazza is, például egy Oscar-jelöléssel, melyet az Oktapodi című animációs vizsgadarab mondhat magáénak, s ugyancsak az iskola hírnevét öregbíti Pierre Coffin, aki az idei év legnagyobb animációs sikerfilmjét, a hollywoodi felkérésre készített Grút jegyzi társrendezőként.

A patinás londoni Royal College of Artnak is megvannak a maga öregdiák sztárjai, mint például az alma materre mindig jó szívvel emlékező Ridley Scott vagy Susie Templeton, az animációs rövidfilm Oscar 2008-as győztese. Az animációs tanszéket vezető Joan Ashworth szerint náluk inkább művészképzés folyik, noha természetesen ők sem tekinthetnek el az iparági realitásoktól. E kettő azonban nem feltétlenül vész össze egymással - vallja a professzor asszony, aki nem látja kibékíthetetlennek a szórakoztatóipar kontra művészet ellentétet, mert mint mondja, miért is ne legyen valakinek két portfóliója: egy a művészi munkáknak, egy másik pedig az iparági megbízásoknak. Ms. Ashworth maga is megjárta a barikád mindkét oldalát, de ízlése szerint inkább a mélyebb értelmű, a környező világra reflektáló egyedi tartalmak állnak közelebb hozzá, mint a tökéletesített rajzfilmes megoldások. Szemben például a Gobelins színes-szagos, kompakt kis remekeivel, melyek között csak elvétve akad egy-egy tépelődő etűd, a királyi hallgatók munkái inkább a professzori ízlést és a Freudnak is nagyobb munkát adó asszociációkat követik. Emberek, tárgyak, mókusok titkos életére, a létezés kisebb-nagyobb kérdéseire derül fény a bemutatott művészi etűdökben, s ha az alkotói fantázia megszaladna, hát hadd szaladjon, ha elgurult a gyógyszer, simán végiggurulhat több egymást követő animáción is.

Hogy az animáció már a spájzban van és Hollywood érintésével hamarosan eléri a nappalit is, azt a Kiskakas meghívottjainak aligha kell bizonygatni. "Lev Manovich már 2001-ben kijelentette, hogy az élőszereplős film az animáció alárendeltje lesz. És tulajdonképp így is történt, ma már oly mértékben manipuláltak a live-action filmek, hogy pixelszinten mindent szét lehet szedni, és újra összerakni" - állítja fel az animációra nézve meglehetősen kedvező diagnózist Fülöp József. A hazai helyzet tekintetében pedig a MOME oktatója kifejezetten bizakodó: "A magyar animáció dizájnban mindig is nagy volt, és ha akadtak is a történetmesélésben hiányosságok, jövünk fel ebben is. Ma már képesek vagyunk történeteket is mesélni."

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.