Kiállítás

Telik, múlik

Az idő mintázatai

Képzőművészet

Ugyan a lineáris időfelfogás koncepciója már a huszadik század elején darabokra tört, ez a felbomlott és összekuszálódott időkép máig is a létünket (az érzékelhető valóságot) alapvetően meghatározó elméleti és gyakorlati probléma maradt. Csak éppen más, korábban ismeretlen folyamatok határozzák meg.

A mai felgyorsult, technicizált, a fogyasztás mámorában élő világunkban több, de ezeken belül két végletes pólus között elhelyezhető jelenség figyelhető meg. Az egyik szélen a pillanatnyiságban, a mostban, az abszolút jelenben élők állnak, akik valójában egy idő nélküli állapotban tartózkodnak, míg a másikon az alternatív valóságokba és időzónákba, sajátos múltkonstrukciókba menekülőket találhatjuk. A mindenkori kortárs képzőművészet pedig átfordítja az éppen releváns kérdéseket a saját nyelvére. S nemcsak azáltal, hogy mára a műalkotások fokozatosan túlléptek a puszta térbeliségen, és szerves részük lett az időbeliség is (happeningek, videomunkák, projektek, amelyek térben és időben zajló folyamatokra fókuszálnak), hanem oly módon, hogy az időhöz való viszony (divatos szóval) tematizálódott bennük. Az acb Galériában látható csoportos kiállítás különböző művészi időmintázatokat állít a középpontba - könnyed, kellemes, mégis elgondolkoztató módon.

Bár az idő mint hívószó használata elsősorban csak mankó, találhatunk itt olyan művet, amely alapvetően nem e fogalom köré rendeződik. A jobb oldali teremben Ivan és Igor Buharov Kormányeltörésben (2010) című fekete-fehér filmje Domonkos István vajdasági költőnek a hetvenes évek vége felé írt, azonos című és sajnálatosan kevéssé ismert versén alapul. Ez a kopogó ritmusú, ismétlődő töredékekre eső és elszemélytelenített költemény egy folyamatosan utazó, vergődő, önmagát, otthonát, lelki békéjét, a lét célját kereső férfit állít a középpontba, aki újra és újra az idő csapdájába esik - "én lógni öröklétben vizes madzagon / élet csillagokat látni / végtelenre dagadt lila talpamon" -, de maga a film, a vers szabad vizuális asszociációin alapuló álom-vízió ennél jóval több jelentésszintet is megmozgat; a jelenetekből az egyetemes elveszettség és a kilátástalanság sugárzik. És voltaképpen a - 2004-ben Jean Baptiste Naudy és Gróf Ferenc által alapított - Société Réaliste álomidőt a történelemmel összekapcsoló, a középső teremben látható három művéből is csak egy tuszakolható bele szorosan ebbe a körbe, az 19?9 Dózsa című grafikájuk, amely két, történeti szempontból fontos pillanat lenyomatát összegzi. A mű Derkovits Dózsa a tüzes trónon című metszetét követi, csak éppen maga a kompozíció az 1949-es alkotmány és az 1989-es módosítások betűiből/grafikai jeleiből bontakozik ki, továbbá az eredeti "Büdös paraszt" felirat "Büdös paralel"-re változik. Az elsősorban az intellektuális érzékenységet megcélzó munkáiról ismert, külföldön is jegyzett csoport egyik védjegye a kép és szöveg közötti elmosódó határ felolvasztása, a tipografikus elemek képpé transzformálása. Áttételesebb módon kapcsolódik az időhöz az Antonyfesto (2012) című képük, amely a Kommunista kiáltvány angol nyelvű verzióját használja fel úgy, hogy egyrészt belenyúl az eredeti szövegbe - minden szóhoz annak ellentétes jelentésű párját rendeli -, másrészt a töredezett/ kitakart betűkből és szavakból Európa térképe bontakozik ki a néző előtt.

Míg ezek a munkák egy általános, a történelmet meghatározó múlthoz kapcsolódnak, Esterházy Marcell műveinek középpontjában a privát és nyilvános történetek egymásba fonódása és konfrontálódása áll. Az Orthodromie (2011) című képe háromnézetű: a nagypapa, a Harmonia Caelestisben és a Javított kiadásban szereplő Esterházy Mátyás balról tollas kalpagban és sujtásos mentében látható, jobbról pedig a megváltozott politikai-társadalmi helyzet eredményeképpen szegényes élethelyzetben, míg középen a két állapot kibogozhatatlan mixtúrája látható. Kétségtelen, hogy ez a magyar történelemmel szorosan összefonódó, tragikus elemekben is gazdag családtörténet kiváló alapanyag a művész számára, de a kitűnő munkák elkészítésekor azért nem ártana arra is figyelni, hogy dekódolhatók legyenek. A hosszú menetelés vége című fotómunka - amelyen egy lelőtt szarvas látható - belső információk nélkül nem vagy másképpen érthető. A családi fotóalbumból kiemelt - Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg és Esterházy Móric csákvári vadászatának eredményét dokumentáló -, majd retusált/ kinagyított fénykép címe a kép hátoldalán található dátum két olvasatára, a magán- és világtörténelmi események koincidenciájára, ebben az esetben az úri vadászat végének és a kínai Vörös Hadsereg nagy menetelését lezáró (egyik) időpontnak (1935. október 19.) a véletlen egybeesésére utal. Ehhez a túlrejtjelezett műhöz képest sajátos bája van annak a videofilmben megvalósuló időhuroknak, amelyben a József Attilának öltözött Mátrai Erik saját magát lepi meg a Születésnapomra című költeménnyel.

A jobb oldali terem a mozgás és az időnélküliség terepe. Itt látható a galéria vezető művészének, Várnai Gyulának két gyönyörű munkája, köztük a kiállítás címét is adó (egy kocka éleit folyamatosan körbeforgató) objektje és Szalay Péter elektromosan ráncigált, finoman izgő-mozgó valódi szobanövénye, azaz egy sárga foltokkal pettyezett levelű, teljesen átlagos futónövény, a Scindapsus aureus tánca. Továbbá a kiállítás koncepciójába leginkább beleillő végtelenített videó (Szabó Eszter), melyben a Sassetta festményeiből kölcsönzött modernizált szerzetesek és apácák mindegyike belesüpped az idő monomániás eltöltésébe, köztük a kataton zenehallgatásba és mobilozásba. Lehet, hogy relativizálódott az idő, de legalább telik, múlik.

acb Galéria, Bp., Király u. 76., nyitva április 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.