Képzőművészet

Az elsősorban Modiglianiban és Picassóban utazó magyar származású festményhamisító történetének jártunk utána karácsonyi számunkban. Jeff Taylor amerikai történész segítségével kiderítettük, hogy Elmyr de Horynak nemcsak a képei, de a ma ismert életrajza is jórészt hamis.

A legtöbb pszichológus vesszőparipája, hogy problémáink többsége gyermekkorunkban gyökerezik.

A hellenisztikus Egyiptom hitvilágát idéző, Ká és Bá című új verseskötete „El Kazovszkij emlékműve”, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán rendhagyó tárlatvezetésen mutatott be. A több évtizedes barátság és alkotói kapcsolat, ami a festővel összefűzte, „nem szakadt meg a halálával, mindmáig tart, ha másként is, mint életében”.

Becslések szerint az éves műtárgyforgalom 10–30 százaléka hamis képek eladásából jön össze. A hamisítás önmagában nem bűntény, a csalás pedig ritkán bizonyítható.

A Deák Erika Galéria most két másik magángalériával együtt mutatja be a régió nőművészeit. A tulajdonost a múzeumok és az állam szerepéről, a műgyűjtői kör hiányáról és a menekültek javára tartott árverésről is kérdeztük.

Baán László világhódító útra indult igazi remekművekkel, de úgy tűnik, a párt kéréseit is figyelembe kell vennie.

Nem lett a Magyar Művészeti Akadémia magángalériája, és képtelen megvalósítani Fekete György vízióit, de a saját szerepét sem találta meg az egykor a kortárs magyar képzőművészet legfontosabb kiállítóhelyeként ismert intézmény.

Paradicsomba épített kenyér, hogy ne morzsázzunk a billentyűzetbe, meggymagos nyalóka, ami az elfogyasztása után faültetésre is jó. Marti Guixé ezekkel a vidám megoldásokkal lett a világ egyik legnépszerűbb fooddizájnere. A budapesti Design Héten alkotásai szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban berendezett Tapas című spanyol tárlaton, ő maga előadást tartott a MOME diákjainak, nekünk pedig adott egy interjút.

Piszkos titkokat ne várjunk, de a kiállítások személyessége és a sokféle alkotó életének és művének összekapcsolódása jó ötletnek mutatja a művészcsaládokat bemutató sorozatot.

A legnagyobb – és a magyar művészettörténet-írás szempontjából megkerülhetetlen – anyaggal rendelkező műgyűjtő, Antal Péter, a debreceni Modem és a Déri Múzeum az elmúlt hónapokban borús-felhős hírekben angazsálódtak.