A Berlinben élő fotográfus eddigi legnagyobb itthoni kiállításán egy urbánus utópia jelenik meg, amelyben a várost nem élettérként, hanem az A pont és B pont közötti kényszerű útként éljük meg. A fotók szereplőinek mozgása hozza létre a teret, amelyben megtalálhatók, mégpedig szó szerint: Squares című sorozatához Magyar egy felüljáróról napokon át fotózta az alatta áthaladó gyalogosokat, majd rendezte őket Photoshopban egy időbe, egymás mellé - így teremtve meg a képen látható sokaságot és a teret, amelyet kitöltenek. Urban Flow című munkájához saját kamerát épített: a szkenner elvei szerint működő gép egyszerre 1 pixel széles szeleteit fotózza a világnak. Az utcán keresztbe néző kamera nem mozdul, ami az exponálás egy-két perce alatt előtte áthalad, egymás mellé szkennelődik. Magyar egy szoftver segítségével utólag egységesíti a haladási irányt, azaz a képen egy irányba megy mindenki: aki először haladt el (akármilyen irányba) az oszlop előtt, az legelöl, aki utoljára, az leghátul. A hátteret a mozdulatlan ház furcsa, összefolyó tömege adja. Így jön létre a virtuális tér, amely egyébként sosem létezett, amelyben ezek az emberek így sosem voltak együtt ott. A Stainless képein ugyanezzel a technológiával Magyar metrókat fotózott, de mivel itt a háttér sötét, a metró és a rajta utazók pedig azonos sebességgel haladnak, az eredmény az elsuhanó jármű és utasai mozdulatlanságba dermedt, mérnöki pontosságú megörökítése.
Az első sorozatban az emberek jelenlétükkel hozzák létre és töltik ki a városi közlekedés terét, a másodikban mozgásukkal teszik meg ugyanezt, a harmadik sorozatban pedig örökre bezáródnak ebbe a térbe, A és B pont közé. A technika újszerű használatának köszönhetően Magyar nemcsak látványos, de érzékeny munkája méltán arat nemzetközi sikert.
Faur Zsófi Galéria, Bp. XI., Bartók Béla út 25., nyitva szeptember 28-ig
